Szimulátor klasszik: Ford Cortina, SAAB 96, Volvo Amazon

2004.05.13. 09:32

Végére maradt egy ritkaság, a Lancia Stratos. Valószínűleg minden játékos álma, legalábbis az első alkalomig, amikor vezetni is kellene. Ugyanis hiába szereltek rá úthenger méretű hátsó kerekeket, egyszerűen túl erős saját tömegéhez képest, és a súlyelosztása sem az igazi. Mindenesetre aszfalton majdnem biztos a győzelem.

A szakaszok öt országban találhatók, ez ötféle stílust jelent: Oroszország kellemesen egyszerű. Minden murvás, nincsenek keskeny utak, csak az eső és az éjszaka nehezíti a dolgunkat. Itt jegyzem meg, hogy a játékban nincs dinamikus időjárás, így ha egy szakaszon egyszer éjszaka volt, akkor legközelebb is az lesz.

Kenya már más körülményekkel hívogat. Földutak és homok miden mennyiségben, viszont vannak néha hosszú, gyors szakaszok, ahol kiélhetjük ólomlábú hajlamainkat. Csakhogy ezek a szakaszok jellemzően dimbes-dombos helyeken visznek át, ahol gyakran nem látni, mi van a bukkanó mögött. Ez volt az első olyan helyszín, ahol valóban figyelnem kellett a navigátorra.

Finnországban mindenütt aszfaltos az út. Ez így elsőre könnyűnek hangzik, de sajnos korántsem az. Mivel ilyenkorra már mindenki jól betanulja a csúsztatás mesterfogásait, jön a "kulturális sokk", főleg a hátsóhajtásúak esetében. Az még rendben volna, hogy az autó alaphelyzetben nem csúszik, csakhogy kanyarban immár nem szép fokozatosan csúsztatja a hátulját, hanem egy bizonyos pontnál hirtelen dobja ki. Ennek pedig gyakran kipördülés a vége.

Miután sikerül megtanulnunk csúsztatás nélkül vezetni, jön az újabb hidegzuhany: Svédország, havas, jeges utakkal. Itt már vigyázni kell a gázzal és jobb minden kanyart megtervezni, mert az utak szélére kikotort hó alaposan lelasssít. Mármint ha fák vagy korlát nincsenek a közelben, ami ugye még rosszabb. Mindezek mellett ez az ország egyszerűen gyönyörű. Ahogy az alacsonyan járó Nap megnyújtja a fák árnyékát, vagy éppen minden ismerősen komor, télies szürkeségben úszik, azt egyszerűen látni kell.

A végére maradt Svájc kanyargós hegyi szerpentineivel. Itt tényleg nem a sebesség számít, inkább a versenyző tudása. A nagyobb teljesítmény nem nyújt annyi többletet, ami kompenzálná az állandó kipördülés és korlátcsiszolás okozta vesztett másodperceket. Ez persze nem jelenti, hogy lehetetlen volna, csupán csínján kell bánni a gázzal, talán még inkább, mint Svédországban.

Most pedig ejtsünk néhány szót az arcade (játéktermi) módról is, ami szinte különálló játék saját bajnokságával és szabályaival. Itt öt ellenfél ellen kell bizonyítani, akiket a gép sorsol ki véletlenszerűen. Ez számomra negatívum, mivel nem állíthatjuk be, kiket szeretnénk alázni. Az is könnyedén megesik, hogy én például az Escortot szeretném kipróbálni, de a mezőnyt két Stratos vezeti, amik ellen nincs sok esélyem, ha a mesterséges intelligencia irányítja őket. Szerencsére a legtöbb esetben azért a gép kegyesen csal és lejjebb veszi a fentiek teljesítményét, de még nem jöttem rá, mi alapján.

Az arcade mód sajátossága az is, hogy a gépek nem törnek, így nyugodt szívvel lökdösődhetünk, eltakarítva egy-két kellemetlenkedő nagyobb teljesítményű autót egy arra alkalmas kanyarban. Ugyanakkor jobb vigyázni, mert ezt az ellenfelek is szeretik. Illetve ne próbáljunk senkit farral kilökni, úgyis mi húzzuk a rövidebbet. Az az ideális pozíció, amikor a belső ívről nagy sebességgel érkezve orral épp csak megpöccintjük az ellenfél hátsó sárvédőjét. Ilyenkor szinte mindig kipördül, mi pedig, mozgási energiánk nagy részét immár átadva, gyorsíthatunk.

Más játékmódhoz más pályák is dukálnak. Ezek a rali szakaszainak stílusában készültek, de egyszerűbb, szélesebb az út, és persze mindegyik körpálya. Itt is Oroszország a kedvencem, illetve Kenya a hosszú, gyors pályáival. A játék hálózatban is játszható. Ez lehet LAN, vagy a Gamespy szervere, habár utóbbit sokan nem ajánlják, mert állítólag kissé sok spyware-t akar feltelepíteni. Én személyesen még nem jártam utána.

Jó kis Rally Tropy játék

Hálózatban az egyik lehetőség, hogy a többiek szellemautóként legyenek jelen, a mostani Monte Carlóról készült számítógépes jeleneteket produkálva. A másik beállítás szerint teljes fizikai valójukban játszanak és törnek is, így semmi sem állhat egy könnyed verseny (vagy roncsderbi, vérmérséklettől függően) útjába.

 
  Hardver igény
 
  Végül pedig jöjjön a dobozra írt hazudozás a gépigényről. Mellette zárójelben két helyen megadtam a gépem tényleges adatait, amin elég tűrhetően elfutott. Csupán arcade módban kellett levennem a többiek részletességét.

Oprendszer: win9x/ME/2000
Proci: 300mHz (Duron 1300)
Memória 64MB (256MB)
Videókártya: 8MB (Radeon 9100, 64MB)
Vezérlők: billenytűzet, egér, kormány, joystick
Force Feedback: van
Többjátékos mód: van (1-6 ember, Gamespy vagy LAN)