Tolvaj magyarok

Késő este volt. Hazafelé tartottam Ferihegyről, és fogalmam sem volt arról, amiről most szó lesz, így párhuzamot sem vonhattam, jobban mondva ellenpontot sem állíthattam rövid svédországi kirándulásom és hazaérkezésem között, pedig világos minden, mint a nap. Ott és akkor csak annyit jegyeztem meg, hogy itt ez a jó kis friss M0 – amit mellesleg nem szeretek, mert szűk és kietlen, ennek ellenére sokat használom, hiszen módfelett praktikus –, szóval itt ez a frissen épített útszakasz, a felette feszülő táblákat viszont alig lehet kibogarászni éjszaka.

Nem kell messzire menni, hogy olyan útépítést találjunk, ahol az újraaszfaltozás után fektették le az új vízvezetéket, a Megyeri Hidat is felbontották már egy szakaszon, pedig alig egy éve, hogy átadták a forgalomnak, szóval akad itt furcsaság bőven, miért épp ezen csodálkoznék. Hanem azért bosszantott a dolog, becsületes adófizető lévén úgy érzem, elvárhatom, hogy a pénzemet – már amit nem lopnak el belőle – értelmes dolgokra költsék. Márpedig egy útjelző tábla, amit alig látok a sötétben minden, csak nem értelmes dolog.

Főszerkesztőnknek is szemet szúrt már ez, sőt, ő jóval előrébb járt, ugyanis beszélt az ügyről Winkler-Virág Andrással, az Állami Autópálya Kezelő Zrt. szóvivőjével, aki elmondta, lopják a korábban használtakat, ezért újfajta táblákat tettek ki. Amiket már nem lopnak, viszont ezeket meg nehezebben látni este.

Megkérdeztem Winkler-Virág Andrást, így hangzik a pontos magyarázat: évek óta lopják az alumínium táblákat, és ezért arra kényszerültünk, hogy vastáblákat rakjunk ki. Ezeket nem lopják, viszont hideg, nedves időben oly módon csapódik le rájuk a pára, hogy az az olvashatóság rovására megy. Ez ellen igyekszünk egy speciális fólia felragasztásával védekezni. Tapasztalatunk szerint ez nem jelent olvashatatlanságot, csak rosszabb olvashatóságot, ami még mindig jobb, mint ha tökéletesen olvasható volna a tábla, csak épp nem lenne ott, mert már előző este ellopták.

Tökéletesen egyetértek. Mármint abban, hogy valahogy védekezni kell, meg abban is, hogy a rossz láthatóság jobb, mint ha egyáltalán nem lenne tábla, viszont a hallottaktól még feljebb ment bennem a pumpa. Hát tényleg még mindig itt tartunk? Ennyire nyomorultak vagyunk, hogy e nélkül nem megy? Hát mindent ellop az élelmes magyar, ami mozdítható?

Sajnos mindent. András elárulta, évi 15-30 millió forintnyi fémet loptak el az utóbbi években, igaz, idén egyelőre még jól állunk, kilenc millió alatt van az összeg, de ne kiabáljuk el, van még két hónap, jön a karácsony, kell az ajándék a gyerekeknek. A tolvajok tényleg mindent ellopnak a fix közlekedési tábláktól a mozdítható, ideiglenesen kitett táblákig – tehát improvizálnak is, hurrá! –, de viszik a biztonsági kerítést, a csatorna fedlapot, a víznyelőrácsot vagy a forgalomelterelésnél használt akkumulátorokat is, ami mellesleg megint csodálatos műfaj, hiszen amellett, hogy a mi forintjainkból fogják megvenni az újakat, mi is fogunk beesni a gödörbe, amit nem látunk, mivel a mellé helyezett lámpa nem villog.

	2006	2007	2008	2009
M+-M7 összesen	12 650 377 Ft	6 241 000 Ft	4 465 200 Ft	7 994 869 Ft
M1 összesen	1 881 097 Ft	7 286 700 Ft	5 460 000 Ft	0 Ft
M3 összesen	5 510 775 Ft	15 754 183 Ft	5 693 289 Ft	667 570 Ft
Összesen	20 042 249 Ft	29 281 883 Ft	15 618 489 Ft	8 662 439 Ft

Az Autópályakezelő szóvivője tudtunkra hozott néhány egyéb, egyszerű halandóként abszurdnak tűnő esetet is, miket lopnak még el közútjainkról, de nem szeretnék tippet adni senkinek. Azt gondolom, szégyellje magát mindenki, fémtolvajtól a politikusig, aki lop, és aki miatt sokszor nem jó magyarnak lenni. Nem szeretnék belemenni kormányaink és politikusaink ténykedésébe, de nem tudom megállni, hogy egy mondat erejéig ne adjak hangot a véleményemnek: ilyen politikusok mellett sajnos nem csoda, ha az egyszeri ember is lop.

Nekem pedig essen ki éjjel a szemem, vagy menjek rossz irányba, ha nem látom a táblát, és essek be az útfelbontásoknál tátongó lyukakba, mert valami jóember ellopta a biztonsági kerítést lámpástul, hogy néhány ezresért túladjon rajta. Szánalmas.

Végezetül elmondom, mit láttam Svédországban. Stockholmban az Arlanda Repülőtérről vonat viszi az utasokat a Központi Pályaudvarra. A jegy nem olcsó, cserébe viszont kétszáz feletti sebességgel száguldhatunk a belvárosba egy tiszta és kellemes, ráadásul környezetbarát közlekedési eszközzel, melyen a mindössze húszperces menetidő ellenére is van WC – még mozgássérült WC is – és pelenkázó.

Amikor felszálltam a vonatra, láttam, hogy az emberek az ajtó mellett elhelyezett fakkba teszik a csomagjaikat, aztán elhúznak és helyet keresnek maguknak valahol a szerelvény belsejében. Szánalmas lehettem, én, a szerencsétlen kelet-európai turista, aki hezitál és kínlódik, hiszen benne már reflexé vált, hogy a csomagját ott tartja maga mellett és nem ereszti el. Aztán mérlegeltem, vettem egy nagy levegőt, leraktam a bőröndömet és kerestem egy üres ülőhelyet, és már csak azért sem aggódtam. Nem is volt miért.

Persze Svédországban sincs kolbászból a kerítés, a metrón már ott is mindenki magánál tartja a csomagjait és természetesen ott is vannak zsebtolvajok, tovább megyek, a lopás sem kifejezetten kelet-európai találmány, például az olaszok, de a spanyolok is élen járnak ebben a tudományban, de akkor is éles a kontraszt. Van egy hely, ahol nyugodtan magára hagyhatom őrizetlenül a bőröndömet, nem lesz semmi baja, és van egy másik, ahol kis túlzással a követ is felszedik az utcáról. Ön milyen Magyarországon szeretne élni?