Jeremy? Na ne izéljetek már!

Hogy miért? Mert leszarom, hogy mit mondott Clarkson. (Egyébként ez a mondat volt eredetileg a munkacím.) Tudom, hogy már most van, aki megnyomta a send gombot egy „Papptibi, te barom, hogy jössz te egy Clarksonhoz” szövegű emailen, de már megszoktuk, hogy van pár ösztönlény az olvasók között, akik rögtön a dolgok elején elvesztik a fonalat. Pedig itt nem arról van szó, hogy mi ketten hol helyezkedünk el az autószsurnaliszta-toplistán.

Az biztos, Jeremy Clarkson egy ilyen listának a legteteje környékén csücsül, jóval fölöttem, mert egy kivételesen letisztult logikájú, elképesztő jó gondolatokat elképesztően jól megfogalmazó zseni. Aki, hogy tökéletes legyen a kép, karizmatikus egyéniség és iszonyatosan szórakoztató is.

No, és jó helyre született: egy olyan országba, ahol nem az alapján alkot véleményt a publikum egy kocsiról, hogy mit hisz róla. (Azaz: hogy néz ki, és kik járnak olyannal.) Ha valami megtetszik egy angolnak, legyen az akár a legbetegebb kisszériás sportkocsi, elmegy a kereskedőhöz vagy kibéreli, kipróbálja és kész. Valamilyen szinten mindenki tisztában van az autókkal, legalább azokkal, amelyek számára lőtávolon belül vannak.

Ilyen olvasókkal nem könnyű a felszínen maradni, ha nincs komoly alapja az ember véleményének. És ez alaposan megedzette a brit sajtót, nem csak a Top Gear, de az Evo, a What Car, az Autocar és még sorolhatnám, a maga nemében szenzációsan jó sajtótermék. Titkon mindenki valami ilyet szeretne csinálni, csak nem megy nekik: a németek azt hiszik, vicces, ha lemérnek mindent centivel; a latinok vagy lusták, vagy ostobák ehhez, ezt még nem tudtam eldönteni; a franciáknak már senki sem hisz, mert ők akkor is azt szajkózták, hogy jók a francia kocsik, amikor nyilvánvalóan nem voltak azok.

Az egyetlen, valóban exportálható autós szaksajtó az angol, beleértve a tévéműsorokat is. És ezek közül is a Top Gear a legjobb, Jeremy Clarksonnal. Ami a legviccesebb, ez egy közszolgálati televízión megy, nem a magántévéknél, pedig akad ilyesmiből egy pár arrafelé – és lenyomnak mindenkit. Nem kicsit, nagyon.

A Top Gear azonban veszélyes, mert végtelenül profi. Minden spontánnak tűnik, pedig a dolgok 99,99 százaléka nem spontánul történik benne, de olyan jól van megcsinálva, hogy ez fel sem merül senkiben. Eközben szélsőségesen szubjektív. Néha olyan kocsikat tipornak a földbe, mint valami pondrót, ami itthonról nézve érthetetlen. Tessék már megmondani nekem, suzukis barátaim, el tudjátok képzelni, hogy mennyire szar lehet egy Aston Martin váltója?

Mert én nem. Ugyanis nem vezettem Aston Martint. Na jó, egy ősrégit igen, az tényleg rossz volt. Sajnos nem tudtam eldönteni, hogy a kora miatt, vagy eleve az.

A Top Gear és Clarkson szubjektivitásának másik véglete az, hogy vállalhatatlanul rossz autókat magasztalnak az égbe, hogy mást ne mondjak, a VW Lupo TDI-t. Ami úgy bukott meg, hogy öröm volt nézni, még a németek sem nyalták be, hiába volt ott a hívójel az orrán. Nem mintha a szubjektivitás baj lenne, elvégre ez a Totalcar, és itt is a szubjektivitáson van a hangsúly.

Csakhogy siker ide, nézettség oda, szerintem Clarkson véleménye nem übereli senkiét. Megnézem, elolvasom, vicces a lakókocsik őszinte gyűlölete, a környezetvédelem álszentnek tartása, a traffipaxok elleni érvek és a tömegközlekedés-undor. Nem feltétlenül azért, mert mindenben egyetértek vele, hanem azért, mert érdekel. Például, mert szórakoztató.

Hogy a fenében ne lenne érdekes egy olyan ember véleménye, akinek a legrosszabb autója is olyan, amiről ebben az országban nagyon kevesen álmodhatnak? Nekem nem volt Ford GT-m, ZR1-es Corvette-m, SLK 55 AMG-m és még sorolhatnám. Egy részét – nagyon kis részét – vezettem, de birtokolni, az más. Nálunk meg jön Csikós, átül a tesztautóba valamelyik Mercijéből, Winkler a Tehénből vagy a Cougarból, én meg az Avensisből. Nem lehet ugyanaz a látásmódunk.

Hozzátenném, hogy itthon már rég kiirtották volna a szerkesztőség összes tagját, ha Evo alatt minden kocsit elkutyapicsáznánk, mert nálunk az emberek fejében így áll össze az egyenlet:

1. a Totalcar szerint a Mercedes B 180 CDI rossz autó;

2. nekem Mercedes B 180 CDI-m van;

3. de hát ... akinek rossz autója van, az ugye hülye;

4. következésképp a TC szerint hülye vagyok?! A rohadt életbe!!!

Pedig nem. Nem személyes sértésnek szánjuk. Csupán az autóról ez a véleményünk. Sőt, ez egyetlen ember véleménye, lehet, ha más írta volna, tök más lett volna. Szeretnénk picit felnyitni az emberek szemét, akik valószínűleg kisebb mintát ismernek autóból, mint mi. Nem azért, mert korlátoltak, nem értenek hozzá vagy ilyesmi. A lehetőségeik korlátozottabbak. És igen, az is lehet, hogy valaki pont azt szereti egy kocsiban, amit mi gyűlölünk: például nem tartom feltétlenül idiótának azt, akinek egy dízel Merci irgalmatlan kerregése és vibrációja tetszik 8 millióért.

Bár, meglep, hogy van ilyen.

Visszatérve a clarksonos kommentekre: igen bammeg, megmondta, de ő nem ide ír – aki Clarksont akar olvasni, az olvasson azt, de ne várja már tőlem, hogy egyezzen vele a véleményem. Ha legalább a saját véleményéből is melléírna egy fél gondolatot az olvasó, akkor oké. De tessék elhinni, Clarkson nem egy mindenek felett álló referencia, amihez ezentúl minden újságírónak igazodnia kellene. Az övé csupán egy rohadtul szubjektív vélemény, ami sok emberhez eljut, mert benne van a tévében. Rossz világ lenne, ha mindenkinek úgy kellene gondolkodnia. Egyébként érdemes megnézni, azért a Top Gear online-on a jegyzeteit nem kommentelik szét, nálunk a legvacakabb cikkhez is több bejegyzés érkezik. (Ejj, egyszer valaki bekommentelhetné a szülinapomra, hogy „PT megmondta: ez a kocsi egy hulladék”. Mondjuk a Ford GT-hez.)

Röviden, ezért durran el az agyam az ész nélkül belinkelt Clarksonoktól. Tudom, sokan nagyképűnek tartanak most ezért, pedig akkor nem értették meg, mit akarok mondani. A vélemény szabadságáról volt szó.

Csak hogy ők is megértsék, egyszerűsítek a dolgon à la Clarkson.

Ki a fenét érdekel, mit mond egy ember autókról, aki nemrég még így nézett ki, és komolyan is gondolta:

Akkor már inkább Hammond, nem?