Ma már a FIFA is kezdi elismerni, hogy érdemes foglalkozni a videobíró bevezetésének gondolatával. Hogy miért, elég nyilvánvaló: nem akarnak korruptabb benyomást kelteni, mint egy átlagos sport-világszervezet.
Nyilvánosan csak nagyon hülye ellenérveket hangoztatnak. Olyasmiket, amiket már egy öt éves is kapásból meg tud cáfolni. A tradíció például nem érv, hiszen ahhoz képest, hogy tradíció így meg úgy, az egyéb szabályokat elég gyakran változtatják. A másik érv, hogy ha bevezetnék a videobírót, akkor egységesen kéne alkalmazni, és kisebb csapatok ezt nem tudnák finanszírozni. Na bumm: ha a Baktalórátháza bejut a Bajnokok Ligája főtáblájára, úgyis kap videobírót, a Bőcs ellen meg, most őszintén, nem mindegy? Egyébként se gondolta azt senki, hogy amikor délután a gyerekek lemennek focizni a dühöngőbe, kell melléjük két apuka kamerás mobiltelefonnal, videobírónak.
Tehát akkor vajon miért jó a FIFÁnak, hogy az egész világ háborog, amiért tönkreteszik a játékát? Hát mert ez az egyetlen módja, hogy belenyúljon azokba a meccsekbe, melyeket fontosnak ítél. Bírót delegál, aki adott esetben elnéz egy lest, megad, vagy nem ad meg egy gólt, befúj egy tizenegyest, kiállít egy kulcsembert, vagy éppen nem állítja ki. Ezek persze csak az igazán durva és látványos dolgok, de a terebélyes szakirodalomban arról is van elemzés, hogy egy futballbíró már azzal is nagy mértékben befolyásolhatja a végeredményt, ha a középpályán történő ütközéseket tendenciózusan ítéli meg.
Ha bejönne a videobíró, fontos eszköztől esnének el, amennyiben egy tornán szeretnék megtolni egy kicsit mondjuk a házigazdák csapatát, az utolsó állva maradt afrikait, vagy a kimutatások szerint legnagyobb nézettséget hozó nemzetet. A videobíró-vita azért olyan jó, mert több milliárd ember számára demonstrálja látványosan, hogy Sepp Blatter és a srácok odafent belebetegednének, ha nem nyúlhatnának bele egy-egy világversenybe. Nyilván a mi érdekünkben, nekünk akarnak jót. Épp ezért olyan idegesítő – az effajta gyámkodás bizonyos életkor felett anyukánktól is idegesítő, nemhogy egy sportági világszervezettől.
A boksz, mármint az ökölvívás is a központilag elrendezett csalások melegágya. A bokszban intézményesen könnyű csalni: az szerződteti a pontozókat és a mérkőzésvezetőt, aki a gálát rendezi. A pontozóknak jó lóvé, a promóterek pedig számon tartják, melyik bíró becsüli meg magát. Dollártízmilliókat egyetlen órányi fizikai munkáért máshol nem nagyon fizetnek. Az igazi lábszagú, pitiáner, nemzeti színű csalások a legegyszerűbbek: az ősi mondás szerint ha Olaszországban bunyózol, minimum ki kell ütnöd az olaszt egy döntetlenhez. Aki sok bunyót néz, az tudja, hogy bár hagyományosan tényleg az olasz gálák a legnevetségesebbek, azért Németországban és Magyarországon is hasonló a helyzet.
Nem beszélve Angliáról. A bokszban nincs videobíró, de épp az az érdekes, hogy nem is igényli senki. Ha csalás van, mindenki látja, hogy csalás történt, de mi mást tehetne a közönség, mint hogy háborog és hazamegy. Sehol máshol nem olyan elfogadott a csalás, mint a bokszban, talán annak is köszönhetően, hogy ott négy nagy világszervezet van, és nehéz őket egységesen anyázni, alvégre egy-egy gálát általában csak a WBA, WBC, IBF vagy WBO szervezet ellenőrzésével rendeznek.
A K1-et viszonylag tiszta sportnak tartják, de már oda is begyűrűzött a focista elv: a szabálytalanságot el is kell játszani. Remy Bonjaskynak hosszasan kellett fetrengenie, hogy leléptessék az őt földön fekve fejbe rúgó Badr Harit. Pedig ezért alapban is leléptetés járna, csak a K1 japán licencgazdái valamiért azt hiszik, elkapcsol a néző, ha valaki megkapja a jogos büntetését.
Hogyan csalnak a Forma 1-ben? Például úgy, hogy azt próbálják támogatni, aki szerintük nagyobb nézettséget hoz. A Schumacher-érában sok mindent elnéztek Schumachernek, vagy legutóbb Hamiltonnak, hogy az európai nagydíjon sárga zászló megelőzte a biztonsági autót. A Forma 1-ben régóta működik videobíró, egy konkrét testület a konkrét verseny ideje alatt egy konkrét sötét lyukban monitorokat bámul és felvételeket értékel ki. Természetesen annak jegyében, hogy nagy a német piac, és mindenhol sok nézőt vonz Ferrari - egy McLarennek soha nem néznek el olyan dolgokat, mint a Ferrarinak. Tessék csak megszámolni egy Forma 1-es futamon a McLarenes zászlókat lobogtató szurkolókat. Vannak ezen kívül az ügyeskedő csapatok, akik alkatrészekkel variálnak, szabadabban próbálnak értelmezni egy-egy szabályt, vagy kiskapukat keresnek a leírásokban – ez utóbbi nem is igazán csalás.
Raliban nagyjából hasonló a szisztéma; amit akarnak, észrevesznek, de világversenyekről inkább csak archív csalásokra emlékszünk. Amikor például a Lanciákban Deltákban minden gyorsasági után pótkereket cseréltek, mert abban volt a kéjgáz, vagy a Toyotát két évre kizárták, amikor a szűkítővel okoskodtak. Mindenki tud magyar raliversenyzőt, akinek van saját, MNASZ-es plombafogója, amivel szépen plombálgatja a turbót. A Moto GP-re valamiért nem jellemző a csalás. Amikor 2003-ban Valentino Rossit menet közben 20 másodpercre büntették, olyan gyorsan kezdett motorozni, hogy a verseny végéig kis híján azt is lefaragta, és persze győzött. Talán ott nem forog olyan rettenetesen sok pénz.
Ez egy kemény világ. Itt mindenütt csalnak. Ezen a héten még a foci VB-n jól kimérgelődjük magunkat, aztán elégedetten nézzük tovább, kit tolnak a Forma 1-ben.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján!
