A hondások lelke

Ha elemezzük a jármű-hibastatisztikákat, figyelembe kell venni, hogy a szürke bevásárlóautókat olyan személyek veszik, akiknek az autó használati tárgy, nem fétis vagy szeretett hobbieszköz. Nem is értenek hozzá, ha bármi baja van, azonnal szervizbe viszik, vagy a segélyszolgálatot hívják. Ez rögtön egy pont a hibastatisztikákban. Jellemző, hogy még a motorteret sem tudják azonnal felnyitni, csak sejtik, hol kell, és matatnak a műszerfal bal oldalánál. A másik típus a szó jó értelmében vett autóbuzi, akit most összefoglaló néven hondásként emlegetünk. Ő naponta kétszer felnyitja a motorháztetőt, ellenőrzi, utánahúz és kicseréli, ha kell. Ha nem kell, akkor is. Nála nem fordul elő, hogy az akku saruja eloxidálódik, mert rendszeresen kezeli megfelelő anyaggal. Az ő autója ritkábban hibásodik meg, mert a karbantartása rendszeres és alapos. Összehasonlítható, hogy melyik a jobb autó? Nem, mert az üzemeltetési körülmények, a karbantartás eltérő. Mi történik, ha az előbbi bevásárlóautót üzemeltetőnek elromlik az autója, mondjuk cellazárlatos lesz az akksija? Egyrészt szerelőt hív, másrészt elmeséli a fodrásznál vagy a  kocsmában, mekkora egy hulladék, öt év alatt már másodszor kell szerelőt hívnia. Neki ez már nem elfogadható, neki ez már dráma. Biztos rábeszélte a haverja vagy az értékesítője, hogy ezt kell megvenni.

Mi a helyzet az autóbuzi kollégával? Az autónak tönkremegy az akksija, pedig csak kétéves a kocsi, ezért a nyaralás alatt nem tud a partról hazamenni, mert a visszajelzők sem parázslanak. Szidja az autót? Soha, legfeljebb az akkumulátor gyártóját. Soha többet nem vesz ilyen akksit ebbe a príma autóba. Elsétál a benzinkútra, vesz egyet és berakja, 20 perc az egész. Két azonos esetet láttunk, de mennyire eltérő a probléma végső megítélése. És a statisztikát is borítja egy hamis adattal.

Minden csoda három napig tart, autóbuzi barátunk is kezd rájönni, hogy mégsem az övé a legjobb autó a világon. A másik márka azonos kategóriájú modellje erősebb vagy gyorsabb, esetleg zöldebb, mint általában a szomszéd fűje. Valójában nincs is konkrét pont, amit meg tud határozni, az egész csak egy érzés, és a fejben motoszkáló gondolat. Tudat alatt érzi, hogy már nem szereti annyira az autót, de még magyarázza a korábbi bizonyítványát, hiszen a saját tévedésünket a legrosszabb bevallani. Elszabadul a pokol. Aki olvassa cikkeink kommentjeit, az sokszor szembesül hasonló hozzászólásokkal. A közös bennük, hogy nem azt mondja,  nekem van ilyen és rossz, hanem úgy kezdi a mondatot, hogy egyik ismerősömnek is ilyen volt és… A következő lépcső a megalapozatlan negatív kritika, amit nem ő tapasztalt meg, de látott olyan embert, aki már hallott róla. Persze azt nem így írja le, mert ez így hiteltelennek látszik, hanem egyszerűsítve az egyik ismerősének ilyen volt és…

Nézzünk egy motoros példát:

Szeva JmOS! Az ER5 talán jó de a gpz! A kavaratyi soha nem arról volt híres hogy megbízható! Cimbi 900as ninja kavája sose bírt ki 1 szezont! (2évig volt meg 1xer főtengely, következö év vezérmű javitás után eladás) Ennyit a szuper kaváról!!!!!!! KAVARATYI!

Az ER5 talán jó, de mivel a 900-as Ninja két év alatt nem bírt ki egy szezont sem, akkor sohasem bír ki egy szezont sem, ergo minden Kawasaki rossz. Persze nem ismerjük az üzemeltetési körülményeket, azt sem tudjuk, mennyi kilométer volt már benne, és hányszor tettek bele étolajat motorolaj helyett, de a Kawasaki rossz. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy kommentezőnk szeretett volna valamikor egy kawát, de vagy nem tudta megvenni, vagy a haverja a Kawával gyorsabban ér körbe a Hungaroringen, mint ő a saját gépével. Innen a Kawasaki az első számú közellenség a tudatalattijában.

És egy ilyen óriási tapasztalattal már minősíthetjük a Kawasaki Heavy Industries-t, aki nem tud rendes motort gyártani, legfeljebb hajókat, mozdonyokat, repülőgépmotorokat és robotizált gépsorokat, valamint évente közel 6 milliárd japán jen profitot termel.

Ha valamit szeretünk, akkor az a jó autó, rá is akarjuk beszélni mindenkire. De vajon neki is jó autó lesz az? Az ember hajlamos azt hinni, az a jó autó, amelyik soha nem romlik el. De mindenkinek ez a jó? Az autó komplex rendszer, még a használata is nagyon különbözhet: van, aki szállít vele, van, aki csak márkatalálkozókra jár, más csak munkába járásra használja. Van, aki csak otthon tuningolgatja. Van valamelyik cégnek olyan modellje, ami mindenkinek megfelelő? Ha lenne, akkor pedig minden másik autós cég azonnal tönkremenne, vagy csak a tájékozatlanoknak tudnának autót eladni? Szerintem többen vagyunk, akik néha bevállalunk egy-két műsoron kívüli javítást csak azért, hogy ne egy unalmas autóban üljünk. Nekünk nem a legmegbízhatóbb a legjobb. Mások meg lemondanak 50 lóerőről, ha 2 litert spórolhatnak 100 km-enként. Hogy kinek mi az ideális autó, az egyén preferenciái és ezekhez kapcsolódó használati szokásai határozzák meg.

A hondás, béemvés, alfás pedig emocionális alapon döntött, és hisz benne. Mindenkire rá akarja beszélni az autóját, mert hiszi, az a legjobb. Tulajdonképpen jót akar, de nem veszi figyelembe, hogy ami neki tetszik, az másnak egyáltalán nem, sőt nagy hátránynak éli meg. Ezzel kommentjeinkben naponta szembesülünk, érdemes elolvasni néha egy-két ilyen vérre menő, legtöbbször teljesen parttalan vitát. A BMW-tulajdonos szerint az autó hátul hajt és benzines, aki máshogy gondolja, nyilvánvalóan hülye. A másik viszont sokat közlekedik télen, néha a gyakorlatlanabb családtag is használja az autót, a hátsó hajtás nem előny, és van a kertjében leásva egy tartályban 5000 hektoliter gázolaj. Persze a többiek ezt nem tudják, hiszen ő csak annyit ír, hogy dízel Octaviája van. Azonnal lesajnálják. A hondás nem mérlegel, csak üt. Lehetőleg nagyot és igazságtalanul.