Nem érdemlünk ennél jobb BKV-t

Ha messziről nézzük, persze fel kéne szántani, sóval behinteni. Az élén álló dilettáns, önző brigádot pedig Vlagyivosztokba küldeni nyaralni, aztán mindenki fusson, amerre lát. Jobb nulláról kezdeni, mint ekkora mínusszal. De ha egyszer ide születtünk, ezt örököltük, és úgy döntöttünk, nem dobbantunk, ne jajveszékeljünk már, ne panaszkodjunk rossz magyar szokás szerint. A világ nyolcadik csodája, de mindkettő működik. Az ország is, a BKV is.

Miután sikerült eltörnöm az ujjam július végén, hirtelen felindulásból vettem egy bérletet, és egy havi önkéntes tömegközlekedésre ítéltem magam. És ami az autóból nézve, a leghangosabb szónokokat hallgatva dízelfüsttől alig látszó, két hónapos késéssel közlekedő lángoló Ikarusok flottája, az valójában egy működő rendszer. Nem állítom, hogy egy kimagaslóan hatékony vagy luxusszolgáltatásokat nyújtó rendszer, de használható.

Figyeljünk oda kivételesen egy kicsit a jóra. Az egy hónap alatt ültem gyönyörűen ketyegő Rába-hathengeressel délcegen, füstmentesen közlekedő egészséges kétszázas Ikaruson. Utaztam a negyven fokban huszonnégy egész két tized fokra klimatizált Volvóval. Közben elolvastam két novellát. Csúcsforgalomban eljutottam Krisztinavárosból az Örsre húsz perc alatt. Két sör után. De erről nem divat beszélni.

Arról sem, hogy a buszok saccra nyolcvan százalékban percre pontosan járnak. A HÉV pedig nem reprezentatív minta alapján hozzá van hangolva a csatlakozó villamosjárathoz. Mindezt pontosan annyiért vehetem igénybe, amennyit csak a napi tizenkét kilométeres munkába járásért beletankolok az autómba egy hónapban. Ha egyszer munka után elmegyek sörözni villamossal, már tiszta nyereség.

Mielőtt nagyon belelendülnék a védőbeszédbe, tisztázzuk, van azért hová fejlődni. Szomorú, hogy egy több száz (ezer?) munkahelyes Infopark nincs rendesen csatlakoztatva a fő járatokhoz. Hogy egy tizenhét éve álló, egyszer már át is keresztelt hídon még mindig nem megy át a villamos. Logikátlan a járatra, és nem időre szóló jegy, ami miatt az alkalmi utazgatás általában tényleg irreálisan drága. Nehéz megmagyarázni, hogy miért áll forgókereszt helyett három ellenőr minden metrólejáratnál, és hogy ezeken kívül miért nem találkoztam egyetlennel sem a villamosokon, buszokon.

Meggyőződésem, hogy ezek az unásig ismételt fekélyek csak a tünetek, az igazi baj valahol a BKV mélyén rejtőzik. Ahová egyáltalán nem látunk be. A lefüggönyzött szobákban, ahol nem a magyar járműgyártók javára dőlnek el a busztenderek, ahol a metróépítést képesek elnyújtani az apokalipszis eljöttéig, ahol belenyugszanak, hogy a sofőrök inkább hektószám döntsék az olajat a szétkopott motorokba, minthogy rendesen karban tartsák a járműparkot. Ezért menekülnek a tisztességes, hozzáértő szakemberek hajukat tépve a vállalattól, mert képtelenek elviselni a dilettantizmust és az egész hierarchiát átitató tömény bűzt, ami a közmondásos hal fejéből árad.

De utasként mit várunk? Alacsonypadlós, Euro 5-ös buszokat? Vadiúj gyorsvasutat? Csitti-fitti szerelvényeket mindenhová, ionizált, hűtött levegőt a brokáttal kárpitozott fotelok köré? Nézzünk már körül, egy tökig eladósodott, velejéig korrupt, álszent populisták vezette, gazdaságilag leszakadt közép-kelet európai államban élünk, nem a svéd felföldön. Tényleg azt várjuk, hogy egy hatékonyan működő, átlátható, nyugat-európai szolgáltatásokat nyújtó tömegközlekedésünk legyen? Olyan ez, mint amikor elhisszük, hogy nekünk jár az új Suzuki. Jár a nagy, büdös.

Nem mondom, hogy dőljünk hátra elégedetten, jó ez, így ahogy van. De a mostani színvonal pontosan illik az összképbe. Amikor olvasom, hogy százötven új Mercedes buszt kap Budapest jövőre, nem tehetek róla, arra gondolok: Bentley-t a putriba? Tényleg ilyen fene jó dolgunk van? Mert akárhogy is magyarázzák, hogy külső cég veszi őket, az új busznak ára van, a finanszírozást pedig ha áttételesen is, de a BKK fogja fizetni. Elhiszem, hogy kényelmesek lesznek a Mercik, de nem kéne ebből a pénzből inkább a meglévő buszok közül ötszázat felújítani? Egy nagyságrendről beszélünk.

Okoskodni lehet a végtelenségig, főleg egy Lexus szellőztetett bőrüléséből. Onnan nézve tényleg méltatlan a szép csendben rozsdásodó Ganz-villamosok látványa, a kétszázas Ikarusok diszkrét korompamacsa. De tessék szépen felkapaszkodni rá, csak egy tízes a bérlet! Tapasztalatból mondom, el lehet lenni vele.

Örüljünk, ha pont elcsípjük a csatlakozást, ha éppen le tudunk ülni, ha pont klímás busz jön. De ha nem, az sem tragédia, erős túlzás embertelennek mondani a körülményeket a budapesti tömegközlekedésben. Vannak persze rosszabb járatok, zsúfolt időszakok, megcsúszott menetrendek. De több országot tudnék felsorolni a világban, ahol lényegesen rosszabb a helyi KV, mint ahol jobb.

Nincs nekünk olyan rossz dolgunk, mint amennyire panaszkodunk. Persze lehet példálózni a bécsi meg a berlini metróval, de Magyarország nem Ausztria, sőt, még csak nem is egy felzárkóztatott Kelet-Németország. Viszont nem is Nyugat-Mauritánia - amikor elkezdenénk megint szidni a BKV-t, gondoljunk inkább erre.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!