Még élek, és bringás hobbista lettem

Részben igazam is lett, mert sokkal gyorsabb ugyan, de ma már tudom – talán az egyedfejlődés részeként – hogy számomra ez sem az igazi. Most a fitneszbicikli az irány. A cruiserrel 13 km/h tempót tudtam haladni, onnantól, hogy ez szempont lett, ezzel meg 17-24 között. Az azért jelentős.

Az ebédlőben van két programozó srác, velük szoktunk a hobbista vergődéséről beszélgetni. Ők fotóznak. Most a nagy tele (70-300), fix objektív (35) nagy fényerővel (2.8)-nél tartanak. Fotóstáska, persze. Mondtam nekik, hogy most jön majd a nagylátószög (10-20), a makró, a vaku (sb 600), aztán a full frame, azt követően a mindent tudó kompakt, majd az iPhone.

Na valahogy így vagyok én a bringával. Most a még nem szarvkormányos, de elöl 52-es fogaskerékkel, max 32 mm széles gumival szerelteket nézegetem. Van is kedvencem.

Fejlesztések részeként vásároltam kerékpáros kesztyűt, olyat, aminek nincsen ujja, meg van rajta takonytörlő, ez szerintem nélkülözhetetlen az összeragacsozott oszlopok között. Van esőruhám is, bár az ún. paliláb, de még inkább rain leg beszerzése sincs már messze, nem szeretnék egy újabb napot eső utáni vizesen végigszerencsétlenkedni, és a combom és a gatya között a WC-ből kilopott törlőpapírokkal egyensúlyozni. Úgy rémlett, hogy van bent másik rövidgatyám. Rosszul rémlett, megszívtam.

Lett bukóm is, szégyen vagy sem, csak ma. De legalább jót vettem, Casco Sportive TC. És vettem. Eddig önámításból egy sildes sapkát hordtam. Pumpám is van, elhagytam kétszer, de jól jött, amikor rájöttem, hogy a boltban csak 2 barra fújták, ettől nehéz tekerni, felnyomtam a megadott maximumra, ami 5.5, egész jó lett. Sokkal gyorsabb. Ezt mindenkinek javaslom, fújja ameddig lehet.

Vettem lámpát is, először egy Merida szettet, még az első biciklire, a GT Windstream Cruiserre. Majd rájöttem, hogy ezzel nem lehet látni. Erre vettem egy Velotech első lámpát, látni ugyan ezzel se lehet, de engem már legalább látnak. Jó lesz a gyereknek. Kinéztem egy BBB-t. Most erre gyűjtök, USB-ről tölthető. Hátra meg a Sigma Hirot szeretnék. A kis alienfejes villogó csak dísznek jó.

Lett nyergem is, mégpedig Ender Gábor, a népszerű totalbike-os szerzőnk félrenyúlásából. Ez ugyanis egy SMP TRK nyereg, rendesen prosztatalyukkal. De Gábornak hasalósa van, azon nem kényelmes. Átadta, én meg boldog vagyok vele, mert a mostani setuppal akár 50 km is letekerhető egy nap, fájdalom nélkül.

A nyaralást úgy intéztem, hogy a Petigyerekkel vonattal menjünk a déliből, és Fonyódról bringával Keszthelyig. Ez a Balatoni körút talán legszebb része, át a nádason, szinte végig a parton, erdőben, végig jó úton. Erre visszakaptuk a gyerekeket a nyaralás előtt egy nappal, hasmenéssel. Halasztottunk, végül csak visszafelé jöttünk így, oda én vonatoztam és tekertem. Persze fossá ázva érkeztem. Nagyon jó dolog a nádasban tekergölőzni, defektet kapni persze ott sem olyan jó. De legalább kipróbáltam egy szarvkormányos Road Lite ot, hogy az simán megy harmincat, az nagyon durva. Ilyesmi kell, de egyenes kormánnyal.

Lassan eljutok az 1500 kilométerig, ami annyi, mintha mindennap biciklivel jöttem volna dolgozni május óta. Ez többé-kevésbé igaz is. És nekem a legfontosabb, hogy végre bementem 100 kiló alá.

Azért az jellemző rám, hogy mire elkezdek biciklizni, megszűnik a Critical Mass, pedig istenbizony elmentem volna biciklit lóbálni. Jut eszembe Kürti Gábor, nagyon sajnáltam a múlt héten a reggeli riport miatt.

Amikor nem tekerek, akkor a különféle dolgok tesztjeit olvasgatom, válogatok, téli ruháról, új bicikliről ábrándozom. És már ettől is boldog vagyok, hogy bármilyen apró irányváltás nem milliós tétel, mint az autóknál, hanem pártíz max százezres.

Most győzködöm magam, hogy elég lesz a vékonyabb, defektmentes, de ugyanúgy reflexcsíkos gumi. Mert azzal gyorsulok majd egy kicsit. De úgyis tudom, hogy megveszem a harmadik biciklit, és Rita asszony kiüldöz a világból, ha legalább egyet nem adok el. Vagy őt kéne ráültetni az egyikre, nem?

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!