VW-botrány: mindenki hazudik
Olyan világban élünk, ahol őszinte szóval, tisztességesen, nehéz nagy lóvét szakítani. A Volkswagen pedig a csúcsra tört, leplezetlenül világuralomra gyúrt az elmúlt években, és most valaki valamiért kiborította a bilit. Nem gondolom, hogy ez a VW-csoport bukását fogja okozni, sőt, sajnos azt sem, hogy a botrány a megtisztulás irányába mozdítja majd el az autóipart, számomra mindössze arra hívja fel a figyelmet, hogy ordas nagy hazugságokkal adnak el minden autót a világon.
Clean Diesel, mi? Most két hétig menni fog a hőzöngés, aztán elül, és mindenki ugyanúgy veszi majd továbbra is a TDI-ket, dCi-ket, BlueTec-eket és társait. Pár napig, amíg az emberek érdeklődését le tudja kötni egy téma, és nem válik unalmassá, NOx-kazánnak fogják csúfolni, pedig a fekete báránynak kikiáltott kétliteres TDI a valóságban ötször tisztább, mint egy tetszőleges dízel a kilencvenes évek elejéről, és attól tartok, hogy semmivel sem rosszabb a kortársai zöménél.
A rejtélyt, hogy miért pont a VW-t lökték most a pöcegödörbe, fejtsék meg az összeesküvés-elméletek nagy mágusai. Winterkorn ellenlábasai, Toyota-lobbi, vagy csak a vak véletlen, talán sosem tudjuk meg. Bármi is az ok, igazából nem bánom, hogy a VW-ügy kapcsán most a világ egy kicsit felfigyel arra, mekkora disznóságok mennek a háttérben.
Az egész álszent környezetvédelmi maszlag egy bullshit-parádé. Az autózás nem környezetbarát, ezt tudomásul kell venni. Legfeljebb enyhíteni lehet a káros hatásokat, és persze muszáj is törekedni erre, de ahogy nőnek az eladási számok, és egyre több autó egyre többet furikázik a világban, egyre jobban fogják rontani a levegőt. De még így is nehéz lenne ráfogni a globális problémáinkat az autóiparra, ha kicsit kibújunk a szemellenzők mögül. Ha óvni akarnánk a bolygónkat, a szemléletünkön, életcéljainkon kéne elgondolkodni, de ez egy másik történet.
A héten azon háborodott fel a világ, hogy a Volkswagen trükközött a dízelmotorjai kibocsátási értékeivel. Hazudtak, ha úgy tetszik. Üzleti érdekből, hogy a vevőknek tetsző számokat tudjanak beleírni a katalógusokba. Kijátszották a szabályrendszert. Ami – anélkül, hogy tisztára szeretném mosni a VW-t – arra is felhívja a figyelmet, hogy a szabályrendszer könnyen kijátszható. Nem csak a károsanyag-kibocsátást, millió más dolgot is elhiszünk a gyártóknak, csak mert ők azt állítják. Persze, képtelenség volna mindent ellenőrizni, éppen ezért amíg világ a világ, hazudni fognak, mi pedig el fogjuk hinni. Vagy nem, de akkor sem változik semmi.
Még mi, szerény lehetőségeinkkel is kiderítettünk egy-két disznóságot. Hány kiló az Astra? Mekkora a csomagtartó? Mi köze a hivatalos fogyasztásmérésnek a valósághoz? Megannyi csúsztatás. Ott a Mercedes emlékezetes kamuzása az automata vészfékező rendszerrel is, és ez csak néhány apróság, ami hirtelen eszembe jutott. Ha az emissziómérésre koncentrálunk, mi itt Európában hagyományosan, évek, évtizedek óta szeretjük magunkat téves adatokkal nyugalomba ringatni, míg az amerikaiak erre sokkal érzékenyebbek.
Most is ott leplezték le a Volkswagen ügyeskedését. Fogtak néhány autót, és nem laboratóriumi körülmények között, amelyekre kitenyésztették a modern motorokat, hanem közúton, a csomagtartóba begyömöszölt műszerekkel mérték végig őket. Kiderült, hogy a valós kibocsátás köszönő viszonyban sincs a labormérésekkel, illetve azzal, amit állít a gyártó.
A vicc az, hogy nem egyetlen gyártó autóit vizsgálták, és nem most kezdték a méricskélést. Magam is hivatkoztam már az ICCT tanulmányaira, többször, több helyen megállapították, hogy mennyire eltávolodtak a valóságban mérhető értékek a hivatalos adatoktól. Mindig legalább öt, de inkább tíz-tizenöt különböző autót vizsgálnak egyszerre, és minden esetben kiderül, hogy egyik sem teljesíti az ígéretet. Most, ki tudja miért, pont a Volkswagent vették elő, és végigvitték az ügyet, feljelentéssel, botránykiáltással. Lehet, hogy csak most gyűlt össze a megfelelő mennyiségű adat, ami már elegendő a bizonyításhoz, akár bíróság előtt is. De ha minden autót megvizsgálnának, nyakamat rá, hogy a legtöbb gyártónál találnának disznóságokat.
Miért csodálkoznánk ezen, hiszen az európai szabványos fogyasztásméréshez is minimum kihasználják az összes kiskaput, de egyesek szerint úgy preparálják az autókat, hogy a valóságban képtelenség lenne reprodukálni a katalógusértékeket. Sportos autóknál a nürburgringi köridőt ügyeskedik össze spéci gumival, megpiszkált motorvezérlővel, pályafutóművel. Az eladásokat valahogy fel kell pörgetni, és kevesen veszik a fáradságot, szánják rá a pénzt és energiát, hogy leleplezzék a hazugságokat.
Ez van, sajnos a mosópor sem tünteti el úgy a foltot, mint a tévéreklámban. A Volkswagen most koppant egyet, aztán lehet, hogy hamarosan másokat is elővesznek. Végül is csak mérni kell, bár elég sokat, és elég pontosan. Lehet, hogy megéri, már csak azért is, hogy tisztábban lássunk.
Minden, a dízel-botránnyal kapcsolatosan született írásunkat megtalálja csokorba gyűjtve ezen a linken.
