Betiltanák a magyarok kedvenc autóinak importját

Számtalan cikkben megírtuk, hogyan és miért kezdett szárnyalni a magyar használtautó-piac az utóbbi években. Van azonban két autós szervezet, a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetsége (Gémosz), illetve a Lízingszövetség, ahol úgy tűnik, senki nem tolta a főnök orra alá ezeket a cikkeket. Így a főnök egyik helyen sincs tisztában azzal, amit úgy nevezünk, valóság. Nem értik, miért akart 2013-ban 70, majd tavaly már 122 ezer magyar zömében idősebb használt autót vásárolni külföldről, és miért nem vett vagy lízingelt inkább újat. Fájdalom ez nekem, de semmi gond, elmagyarázom, miért öngól a ma reggeli ötletük, hogy az állam tiltsa be a nyolc évnél idősebb, és Euro 4-es környezetvédelmi normánál alacsonyabb besorolású használt autók behozatalát. 

A folyamat legalább öt éve tart, azóta évről-évre sokkal többen vágnak bele a nagy kalandba és vásárolnak valamilyen kinti használt autót. Általában olyat, amelyet most hoztak be, többnyire Németországból. Közben itthon is elment azért évi 4-500 ezer használt autó, de azokat sajnos már nem lehet kitoloncolni. Sokat tapasztalt ország vagyunk, sok százezer igen megviselt autóvásárlóval, akik tíz éve kábultan ugrottak fejest a devizahiteles Suzukiba, Opelbe, Skodába, hogy aztán a válság érkezésekor elveszítsék.

Amikor a törlesztőrészletek megduplázódtak, először csak leparkolták, majd elbukták autót, amelyre annyira vágytak. Valójában soha nem volt az övék, csak a banké. Hiányzott, és most is hiányzik az alapvető pénzügyi ismeretek tantárgya a közoktatásból, ezért rengetegen vannak, akik nem ismerik az eladósodás, vagy úgy általában a pénzügyi elköteleződés kockázatát. Nem ismerik a saját jövőjük kilátásait sem, amit csak részben tudok felróni a lakosságnak.

A túlfújt újautó-piac korszaka bezárt, és mára szétlopott autószalonokat hagyott maga után, mert új autót 2008-óta csak egészen kevesen akarnak. A jelenleg körülbelül hetvenhétezer darabos piac főleg a cégeké, a reexporté és persze az államé, amelynek hogy, hogy nem, mindig van pénze néhány tucat új Skodára. Csak azoknak nincs, akik ezt az egészet fizetik, az Átlagos Jánosoknak és Jánosnéknak.

Ők azért ettől függetlenül szeretnének autózni, ezért most régi Audit, Volkswagent és BMW-t vásárolnak. Persze sokszor megszívják, mert ennyien tényleg nem értenek ahhoz, mit jelent fenntartani egy öregedő turbódízel BMW-t. Inkább ezt kéne mindenkinek elmagyarázni és bemutatni: hogyan kell idős, de jó használt autót választani, illetve miről ismerszik meg a csaló kereskedő.

A két szervezet azzal magyarázza briliáns piackorlátozó ötletet, hogy sok a visszaélés a használt autók piacán. Ebben legalább igazuk van, mert tényleg tele vagyunk tekert kilométerórás, töröttből tákolt és lopottból legalizált autókkal, de lássuk be, elég meredek dolog mindezt azzal megoldani, hogy húzunk egy vonalat nyolc évnél.

Tessék mondani, a fiatalabb autókkal a maguk környékén nem csalnak? Szeretném jelezni, hogy mi úgy látjuk, azokkal csalnak csak igazán, hiszen a nagyobb értékű, újabb autókkal többet lehet kaszálni, ha mondjuk nem a valós 380 ezer kilométerrel próbálják őket eladni, hanem a magyar szem számára még elfogadható 150 ezres óraállással.

Persze tudom, kár volna az államtól önvizsgálatot várni, kár volna arra kérni az illetékes minisztériumot, hogy szántsa be az eredetiségvizsgálat hazug ígéreten alapuló rendszerét. Kár volna, hiszen évi 5 milliárdért ontja az alá tartozó négybetűs hivatal a pecsétes papírt minden belföldi autóvásárlónak arról, hogy a kocsi, amiért kicsengette a félretett pénzét, garantáltan nem lopott.

Hiszen látjuk, hogy néha nagyon is lopott a hivatalosan eredetinek mondott autó, és azt is, hogy amikor utólag kiderül, hogy a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi hivatala által üzemeltetett, nem mellesleg a jól csengő nevű Eclipse Zrt. által összetákolt rendszer vacak, a KEKKH széttárja a kezét, hiszen ő csak a pecsétet és a fejlécet adja. 

A másik ötlet, amelyet szintén ne próbáljon meg a Lízingszövetség és a GÉMOSz, ha nem akar összeütközésbe kerülni a valósággal, a műszaki vizsgarendszer minőségének javításáért indított harc. Ez is lényegtelen apróság, és nyilván semmi köze a tipikus autós csalásoknak ahhoz, ahogy manapság rengeteg helyen roncsokat tolnak át a vizsgán. Arra sincs válasz, miért tudnak eltűnni ilyen gyorsan kamu autókereskedések, és arra sem, hogy az elsorvasztásra ítélt fogyasztóvédelem mellett miért van ilyen kevés esélye egy naiv autóvásárlónak, ha reklamálni akar, mert átverték.

Kár volna az erőfeszítésért, hiszen ezekről nem lehetne a rádióban beszélni, ezek megmaradnának az állam és a fenti szövetségek közös ügyeként, amíg csendesen dolgozgatnak rajta. Nem lehetne róla a üzenni a lakosságnak, így nekem sem, aki most marhára felidegesítette magát, mert tüneti kezelést akarnak jó ötletként eladni. Ha kicsit majd lenyugszom, azt fogom gondolni, hogy csupán két, erősen az új autók eladásának fellendítésében érdekelt társaság pénteki próbálkozását láthatjuk.

Most viszont még azt gondolom, hogy amikor valaki a kereskedelem korlátozásával akar megoldani egy tucat jogszabályi és államigazgatási problémát, az minimum fordítva ül a moziban. Kevesebb átverés kell ide, és kemény harc a csalók ellen. Amíg ez nem futott le, az öreg autók behozatalának korlátozása csak újratermeli a gondokat valahol máshol: a fiatalabb autók piacán.