Hogyan ne csinálj szmogriadót?

Még véletlenül sem szeretnék az autólobbi szócsövének tűnni, a biciklitől a motoron át az autóig mindennel járok, sőt, tömegközlekedni is szoktam. Ám a szmogriadó körüli megoldások a hal fejétől a farkáig megmutatták, hogy mennyire bűzlenek itt bizonyos dolgok. Hogy mást ne mondjak, könnyű célpont az autó, mint mindig szem előtt lévő, kedvenc környezetszennyező, de ez a szmogriadó sem főleg a járműveknek köszönhető – csak hát, ahogy mondja az önkormányzat, nem lehet megkérni az embereket arra, hogy ne fűtsenek.

Tényleg nem.

Az már más kérdés, hogy minimum középtávon igenis kell kezdeni valamit a „szilárd tüzelőanyaggal” (= minden szeméttel fűt, ami meggyújtható) üzemeltethető fűtőberendezésekkel kapcsolatban. Érdekes módon szét lehet szívatni az embereket a kondenzációs gázkazánok vitatható kötelező tételével, a másik oldalon meg nem tudunk ezzel a kérdéssel mit kezdeni? Ugyan már.

Ehelyett van a szmogriadó, mint most. A 10 mikron alatti, levegőben szállongó részecskék miatt. Rögtön ki is tilt minden 4-es környezetvédelmi osztály alatti járművet a főváros. Tegyük hozzá, ugyanaz a főváros, amelynek az egyetlen válasza a megnövekedett tömegközlekedési igényekre: még több 30 éves, fűtetlen Ikarus forgalomba állítása.

Ha valakinek nem lenne világos: a szálló por néven csúfolt dologhoz a benzines járműveknek nem sok közük van, illetve csak annyi, amennyi gumi- és fékpor bármilyen más autóból is jön. Ez tipikusan a dízelek végterméke, amit szilárdrészecske-emissziónak, még hétköznapibb nyelven koromnak hívunk. És minél kisebb a részecskeméret (a legmodernebb dízelekben a legkisebb a méret), annál mérgezőbb, mivel áthatol akár a sejtfalon is. Kicsit rosszabbak a mérőállomások nitrogén-oxid adatai is mostanság, véletlenül ez is a dízelekhez köthető, ha már mindenképpen egy bűnbak járművet akarunk felmutatni a nyomor/spórolás fűtőanyagai helyett.

Ehhez képest a régi benzineseket és dízeleket válogatatlanul tiltják ki, miközben egy Euro III-as vagy IV-es, még részecskeszűrő nélküli, akár tizenéves dízellel zavartalanul járhat bárki. Ezekkel kapcsolatban megkérdeztem az önkormányzat sajtóosztályát, de valamiért nem válaszoltak.  Némileg igazat adok nekik, mivel erre a kérdésre nincs jó válasz, hát tesznek erre is. (Azóta megérkezett a válaszuk, itt olvasható.)

Mellesleg olyan ügyesen alkották meg a szmogriadó-rendeletet, hogy a motorosokat is sikerült kitiltani, mondjuk télen pont kit érdekel, mert kevesen vannak. Bár nem feltételezném, hogy egyáltalán az eszükbe jutott, csak majd furcsa lesz, ha nem jön meg a rendelt pizza. Ám ne higgyük, hogy nyáron nem lehet szmogriadó, ezt is át kéne gondolni, ahogy sok minden mást. Amúgy az aktuális verzió elég friss, épp egy éve módosították ilyen okosan.

Hát így sikerült nekem is BKV-ra szorulnom. Remek időszak lenne ez arra, hogy megkedveljem a közösséginek hívott közlekedést. Csakhogy a mifelénk járó, csodálatos fűtésű, gázüzemű buszok többsége már eltűnt a vonalról, és a magyar ipar büszkeségei, a 200-as Ikarusok járnak szinte kizárólag, észlelhetetlen fűtéssel, mínusz tízfokos padlózattal. Nézegetem az egyiken, az ajtó kerete valamikor eltört (Ikarus-betegség a pesti utakon), de meghegesztették. Ehhez az ablakot nem vették ki, kicsit összeugrott a kédergumi, kit érdekel? Le sem csiszolták, ott a natúr varrat, lefestve, de nem baj, mert a tető beázásnyomai hamarosan elérnek ide is. A busz üvegei 1989-esek voltak, ami busznál nem sokat jelent, csak azt, ami látszik is: ezeket már rég be kellett volna olvasztani.

Aznap este a második Ikarust tudtam csak elcsípni hazafelé, amikor már ritkábban járnak, későn indultam haza a melóból. Az aktuális vezetés átszervezései és ténykedése ellenére csak-csak működik a menetrend, az 1-es villamos is úgy érkezik, hogy az utasai elérjék a 99-es buszt. Ha a vezető nem látná úgy jobbnak, hogy otthagyja az egész csapatot a fenébe, jobb lesz neki egy-két percet várnia a Hungária kereszteződésében a pirosnál. Ilyenkor az ember nem bosszankodik, mert legalább matematikai esélye van annak, hogy jön egy rendesebb busz a tizenhetedik éve tartó XXI. századból. Csak hát, nem volt szerencsém.

Így azt sem tudhatom, hogy milyen villamos jön az 1-es csodavonalon, aminek a felújítására annyit vártunk. A főváros meg az EU-támogatásra várt, hogy az épp aktuális vezetés utána verhesse magát, hogy lám-lám megcsináltuk. Szerintem a dolgok rendes üzemeltetése és felújítása a kutya kötelessége lenne az aktuális vezetésnek, és ugye látjuk: ez nem erősségük, pártállástól függetlenül. Mert az egy dolog, hogy egy metró eljár ötven évig, de ezt úgy kell érteni, hogy nem csak akkor kell megjavítani, ha lerohad, vagy kigyullad. Az utóbbi években kicsit depressziós is a hangulat a kék metrón, mert mindenkiben ott munkál a reménység: remélem, nem ez a szerelvény fog porrá égni az alagútban.

Visszatérve az 1-es villamoshoz és a szerencse kapcsolatához, itt kétféle utazást nyerhet az ember. Bár talán borúsan látom a dolgot, de többnyire szakadt Tatra villamos érkezik a csodamegállókba, érdemi fűtés nélkül. Tekintve, hogy húsz éve ezek voltak a BKV egyedül rendes fűtéssel rendelkező villamosai, nem értem, mi történt. Igaz, ma már jött egy felújított verzió, azon már nem volt fagy, csak azt nem értem, hogy a megállókba épített betonkolosszusok helyett nem kellett volna inkább rendes szerelvényeket venni a teljes vonalra? Persze az is hasznos, hogy az esővizet koncentráltan öntik az utasok fejére százmilliókból, de én inkább a rendes járművekre szavaztam volna.

Így aztán kétféle nap van: az igazán rossz napon Ikarus+Tatra+fagyhalál, a jó napon a csodálatos gázüzemű Mercedes busz (aminek az automatája akkorát ránt egyesből kettesbe váltáskor, hogy elesel, ha nem kapaszkodsz, de pusztán ezért ne tessék kivenni javításra, mert legalább fűt). És ha igazán rám mosolyog a szerencse, utána átszállhatok egy CAF gyártmányú, csendes, simán futó villamosra. Ilyenkor kisimult idegrendszerrel érkezem meg az irodába, pedig pont addig tart az út, mint a régi szarokkal.

Aztán az otthoni jegykészlet kifogy, és rájössz, hogy az ingyenes tömegközlekedést már a fővárosi közgyűlés előtt megszavazta a fagy. Pár éve egy fiatalember szédítő karriert futott be pár jó ötlettel a BKK-nál, ezek közül az egyik az volt, hogy mégis kéne jegyet árulni a BKK járataira, ha másért nem, elvből. Persze a világ már az érintős, elektronikus jegyrendszerekről szól vagy 10 éve, de mi vettünk jegynyomtató automatákat érintőképernyővel és bankkártyaolvasókkal, milyen jók ezek, klimatizáltak (nyárra) és fűtöttek (télre).

Természetesen a fagyban egyik sem működik.

Mit tehet az ember ilyenkor? Kénytelen lemerészkedni a metróba, mert ott nem fagynak be a gépek, igaz, így az átszállás miatt plusz egy jegy áráért vettem meg a tízes gyűjtőt, de hát én a boltban sem szoktam lopni, kifizettem.

Nem tudom, a BKK-nál elgondolkodott-e valaki, hogy pénztárak javának bezárása óta a cég elsődleges arcai, úgy is mondhatnám, frontemberei azok az alkalmazottak, akik a jegykezelő automatáknál fogadják az utasokat, és megnézik, hogy van-e jegyük/bérletük. Hát izé... ezt nem ragoznám, nem ezeket a vélhetően nem menedzserfizetésért foglalkoztatott szerencsétleneket szeretném bántani, de hogy is mondjam: nem teszik kívánatosabbá a metrózást. És akkor még nagyon finom voltam.

És most megjött a legfrissebb önkormányzati határozat: akit kitiltottak autóval a közlekedésből, ingyen utazhat a forgalmival. Egyetlen ember. A tulajdonos. Ha a feleségednek van dolga, és te igazoltan otthon ülsz, akkor mi van? Ezt hogy sakkozták ki? És ha én vagyok a tulaj, de más az üzemben tartó, akkor mi van? Vigyem a törzskönyvet is?

A gyakorlati kivitelezés elképesztő bénasága mellett hadd említsem meg: ez egyfajta rendkívüli helyzet. Jól megszívatták a régi autókat, főleg a régi benzineseket (Suzukik, Astra F és társaik), ezzel elérték a forgalom csillapodását, mindenki más remekül közlekedhet. Korábban (páros-páratlan rendszám) a forgalomcsillapítás igazságosabb volt, de az sem jó megoldás, mert tényleg azokat kéne kitiltani, akik a kormot eregeteik ilyenkor, nem? Amúgy az autósok egészen becsületesek, leálltam egyszer 10 percre az M5 bevezetőn, és tényleg minimálisnak tűnt a tiltást megszegők száma.

Kár, hogy ez alig befolyásolta a szmoghelyzetet. És hát, ez az új, részleges utazási kedvezmény egy vicc, nem több olcsó látszatintézkedésnél. Nyilván válaszcsapást kellett mérni Szegedre, ahol bevállaltak egy radikális, de jó döntést, ám Budapest erre nem volt képes, mert „ha (Tarlós) legközelebb tárgyal a kormánnyal a tömegközlekedés finanszírozásról, akkor ellenérv lehet a teljes ingyenesség.”

Ezt nem pontosan értem. Miért zavarná a miniszterelnököt, ha egy rendkívüli helyzetet az önkormányzat jól oldana meg? De ilyesmit már kérdezni sem merek a főváros sajtóosztályától, mert felesleges.

Ám ha pont ezen akarunk spórolni, akkor miért nem azoknak tesszük ingyenessé, akik a NEM kitiltott autójukat hagynák otthon? Ha egy jófajta, cinikus félmegoldást kell hozni, ami nem kerül sokba, akkor miért nem a hatékonyság a cél?

Egyrészt akinek kitiltották a járművét, annak mindenképp kell közlekednie valahogy, máskor sem fizeti neki a benzint/gázolajat a főváros. Ha ösztönözni kellene, hogy még kevesebb autó járjon, akkor támogathatnánk azokat, akik a főváros hülyesége ellenére hajlandók letenni a tízéves Passat TDI-t. A fizető parkolós lakóövezetekben ragadt kocsikat sem kéne közlekedésre kényszeríteni, és inkább lemondani a parkolási bevételekről pár napra. De nyugi, ilyen veszély sem fenyeget.

Azt, hogy egy ilyen, egyszerű, egyhetes problémát is csak impotens megoldásokkal tud megoldani a főváros, elképesztő, és úgy látszik, ez független attól, hogy ki épp a főpolgármester. Az meg végképp kétségbeejtő, hogy hosszú távú megoldás sem látszik, marad az igazságtalan tömegközlekedési rendszer: vannak a szerencsések, akik alá fúrtak egy mocskos drága metrót, és két jeggyel kimehetnek a világból, míg a kevésbé szerencsések a sok átszállásos roncsderbit választhatják az autójuk helyett. Nincs olcsóbb a gombokból üzemeltethető Ikarusoknál, hiszen azok már papíron sem teljesítik a tegnapelőtt környezetvédelmi normáit, a zajról, biztonságról és a kényelemről nem is beszélve.

Tényleg örülök, hogy lesz műugró torony a budai alsó rakparton, már hiányzott, mint egy falat kenyér, de az, hogy csakis akkor bír érdemben javulni a közlekedés helyzete a fővárosban, ha találunk valami EU-s pénzt, változatlan. És úgy tűnik, egyre kevesebbet találunk.