Frontálisan ütközött, majd kigyulladt a luxusautó

Egy normálisan szocializálódott ember általában ösztönösen tisztában van azzal, hogy melyek azok az írott és íratlan szabályok, amiket nem szabad átlépni a saját, a velünk utazók, vagy az úton körülöttünk közlekedők érdekében. Senkinek nem kell bemutatni az agresszív, a figyelmetlen, vagy a telefonáló, üzenetirkáló vezetőket. Én egy kicsit a ,,Nekemvanigazam” (továbbiakban NVI) sofőrökkel szeretnék foglalkozni. Egyáltalán mit tegyek, hogy ne legyek NVI? Ők jellemzően betartják a szabályokat, kivéve amikor – természetesen ritkán – nem.

Ha csak eddig olvasta a cikket, akkor még annyi türelmet kérek, hogy a következő pár mondatig jusson el, és valóban megmentünk együtt pár életet!

Közlekedés kétsávos úton, legyen az például a 4-es főút. Nagyon alap és sűrűn előforduló forgalmi szituáció, hogy hosszú kocsisorok ragadnak be kamionok mögé. Ilyenkor rengeteg türelemre és óvatosságra van szükség, hogy kiválasszuk a legmegfelelőbb szakaszt az előzéshez. Az ilyen helyzetekben azért jó, ha van elég erőtartalék az autónkban, ez természetesen nem is másodlagos kérdés, de azt figyeltem meg, hogy a bevállalt kockázat egyes embereknél exponenciális növekedést mutat az autó teljesítményéhez képest. Nagyon sok frontális ütközés és halálos baleset történik az ilyen forgalmi helyzetekben, pedig néhány mozdulattal elkerülhető lenne a tragédia.

Vegyünk egy alapszituációt. NVI halad a 4-es számú főúton 90 km/h sebességgel. Szembe jön egy kamion, azt előzi egy személyautó.

,,A” verzió:

Húúúú, de közel vaaaan a k@rvaanyját, NVI már nyomja is a dudát, húzza a reflektort ezerreeeeel.

Báááámmmmm, már telibe is verték egymást, a szembejövő autóját maga alá gyűrte a kamion, NVI az árokban landolt, a kocsi kigyulladt, a felesége és az egyik gyermeke halott, de NEKI VAN IGAZA!

,,B” verzió, ahogy én csinálom:

Mielőtt ezt leírom, bevallom önöknek, hogy én sem vagyok szent. Amikor lehet, szeretek dinamikusan közlekedni, és olykor ezt a hatóságok egy sárga csekkel jutalmazzák.

Amikor látom, hogy a szembejövő kamiont előzni kezdi egy autó, akkor egy elsőfokú, de még nem vészhelyzeti tudatállapotba helyezem magam. Ha úgy adódik, hogy a helyzet előreláthatóan veszélyes lehet, leveszem a gázról a lábam. Ha a veszélyhelyzet tovább fokozódik, egy érintő féket nyomok, hogy a mögöttem jövő monoton haladását kizökkentsem, esetleg egy valós kitérő művelet ne érje váratlanul őt sem. A helyzet komolyságától függően ilyenkor már ki szoktam rakni jobbra az indexet, ezzel mintegy jelezve a felelőtlen előzésbe kezdő autósnak, hogy ,,nyugi figyelek rád, segítek”. Eddig még ez mindig elég volt szerencsére, de ha tovább eszkalálódna a helyzet, ebből a felkészült állapotból könnyebb még egy szintet emelni, mint akkor rángatni a kormányt, satufékezni, várni, hogy becsapódjon a mögöttem lévő, és még sorolhatnám, de inkább az önök fantáziájára bízom, hogy mik történhetnek még.

Röviden: b@szhatod, hogy neked van igazad, ha az öledben van a motor!

Természetesen ez csak egy – de talán az egyik legveszélyesebb – példa volt a sok közül, amikor körültekintéssel megelőzhetünk egy tragédiát, vagy súlyos balesetet, ha nem egóból vezetünk.

Napi szinten sokszor ülünk feszülten, idegesen autóba, erre ezer okunk lehet. A munka, a körülöttünk zajló történések, az elmúlt évek próbatételei mindannyiunkban felhalmoztak olyan feszültséget, amit akarva, vagy nem szándékosan olykor máshol vezetünk le. Attól, hogy valaki hozott egy rossz döntést közlekedés közben, még nem jogosít fel egy másik közlekedőt arra, hogy halálos ítéletet hirdessen ki rá, sőt kötelessége mindenkinek, hogy a legjobb tudása szerint óvja az emberi életet, akkor is, ha nem vétkes a kialakult vészhelyzetben!

A ,,mire kéne még nagyon figyelni” felsorolást talán órákig lehetne taglalni, kezdve például azzal, hogy a rosszul kivilágított gyalogátkelőhelyeket hogyan közelítsük meg, de mára csak ezt az üzenetet szerettem volna eljuttatni önökhöz, a saját intelmeiket írják meg kommentben a Facebook-oldalunkon.

Ui.: Elnézést kérek azoktól, akik a leszakadó végtagok és földre fektetett hullák látványa miatt kattintottak ma! Sokszor hördülünk fel a bulvárosan túlzó címek miértjén, ahogy a sajtó igyekszik túllicitálni magát a történést, de hát az emberi természet ilyen, szomjazza a vért. Kivéve önt, kedves olvasó, természetesen nem azért kattintott...