A jövő autója majd sofőr nélkül suhan. A jövő autója tiszta oxigént pöfög ki. A jövő autója szuperkényelmes, ultrabiztonságos lesz. Ezt tudjuk. Azt viszont nem, hogy a jelen autója miért nem alkalmazkodik egy kicsit jobban a felhasználóhoz?
Ez az írás olyan felvetést, kérdést rögzít, mely nem hagy nyugodni. Számtalanszor terrorizáltam már vele a kollégákat például ebéd közben, egy-egy újonnan átvett tesztautó megbámulásakor, vagy épp a szerkesztőségben, munka helyett. Miért nem programozható az autó?
Tudjuk, hogy az autógyártók mára teljesen elfelejtettek dolgokat. Például az 1950-es Pobjedában egy elmés kis csillagkerekes szerkezet mindenféle drága, pár év alatt elgyengülő, majd tízezrekért cserélhető teleszkóp nélkül is képes nyitott állapotban reteszelve tartani, majd egy kis emelésre újra becsukhatóvá varázsolni a csomagtérajtót. Viszont kárpótlásul van számos okos elektronikus szolgáltatás.
Esőérzékelő ablaktörlő, ajtóbecsukás után késleltetve kialvó beltérvilágítás. Beépített bluetooth-os telefon-kihangosítás, sötétedésérzékelő automata világítás. Fordulatszám függvényében változó motorvezérlés, adaptív automata váltó. Egy bökésre hármat villantó index, távirányítós központi zár. Fedélzeti számítógép, sebességtartó automatika. És így tovább, lassan annyi funkció, mint egy számítógépes programban, mondjuk mint ebben a Wordben, amiben épp gépelek.
De a Word mégis komfortosabb, mert be tudom állítani olyannak, amilyennek szeretném. A felső sávban azok az ikonok szerepelnek, amelyeket kiraktam, és ott, ahova kiraktam. Ha teremtek egy új doksit, 12-es betűmérettel, Times New Roman betűtípussal, nyomtatási elrendezésben indul, mert ezt állítottam be alapértelmezésnek. Makrókat nem használok, de megtehetném, mint még annyi mást is.
Elvileg a néha szidott , néha szeretett multiplexelt elektronikájú autóknál is lehetne ez így. Én most nem kezdek kézbe támasztott állú, könyöklős merengésbe, milyen jó is volt rég, a számítógépek előtt, a kőbaltás, számszeríjas, vitorláshajós, gőzmozdonyos időkben: a számítógép ott van mindenütt, ott van az autóban is, és mindent ő irányít. De őt meg irányíthatnám én.
Nem kéne hozzá sok. Szervizkomputer-csatlakozó gyakorlatilag minden autón van. Elég lenne ezt szabványosítani, mondjuk az USB-rendszer pont meg is felelne, vagy akár egy madzagmentes Bluetooth-interface-t is el tudok képzelni, és a gyártó írhatna autónként, vagy márkánként egy programot, mondjuk Windows alá. Aztán amikor átadná az autót a boldog vásárlónak, adna hozzá egy cédét, látványos intróval, logikus kezelőfelülettel.
Amit beraknék a számítógépbe, aztán a kocsimon bármit beállíthatnék én, mint vevő, mint felhasználó. Megmondhatnám, hogy a kulcsnélküli rendszer hány méterről, melyik ajtót nyissa. Megmondhatnám, hogy az automata klíma alapértelmezése márpedig 3-as ventilátor, ablakra-lábra, 22 Celsius. Megmondhatnám, hogy a tempomat gombjának nyomogatására 1, 2, 3, 10 km/h sebességnövekedést várok. Mindenféle felelősség-tudomásulvétel után állítgathatnám az ESP érzékenységét.
Válogathatnék az automata sebességváltó lehetséges kapcsolási karakterisztikái közül. Szabadon programozhatnék funkciókat gombokra: az Opeleken például én dönthetném el a gyártó helyett, hogy a klímát menüből, több gombnyomással akarom-e ki-be kapcsolgatni, vagy inkább egy gombbal, gyorsan, egyszerűen. Meg úgy egyáltalán, bármit állítgathatnék, amit a számítógép eddig csak előre fixált, beégetett gyári értékek alapján variált.
Valószínűleg sok-sok embernek pont jó az a beállítás úgy, ahogy van. Ha a gyártó szerint a kormányra vitt rádiógombok közül a kereső nem keres, hanem a programozott csatornákat váltja, ha épp 1,5 másodpercig kell nyomva tartani a hangerőszabályzó gombját a folyamatos hangosításig, akkor ezt megtanulja, megszokja. De ha érzek magamban annyi kreativitást, hogy a magam szája íze szerint programozhassam ezek az értékeket - miért ne tehessem meg? Hiszen elvileg semmi akadálya.
