Praktikák dugóadó ellen

Nem kérdés, az egyéni közlekedés iránti túlfűtött rajongás mindennapjaink része. Aki megteheti, autóval jár dolgozni, szórakozni, kirándulni, pisilni-kakilni, mindenhová. A tömegközlekedés csak azért nem tűnt el Magyarországon, mert vannak olyan szereplői a társadalomnak, akik nem engedhetik meg maguknak a személygépkocsit. Ők viszont vágynak rá, de kegyetlenül.

Van egy másik, viszonylag új tényező, amiért mégiscsak marad némi esélye a személyszállítással foglalkozó vállalatoknak. Az elmúlt 20 évben ugrásszerűen növekedett az autók száma, miközben az utak áteresztőképessége keveset változott. Különösen igaz ez Budapestre, ahol a körgyűrű távoli ábránd , a hidak lassan összedőlnek, de ha egyet is lezárnak felújításra, mindennek vége. Dugóban rostokolnak mindennap, nincs olyan külső kerület, ahonnan könnyen és gyorsan be lehet jutni a belvárosba.

Az agglomeráció hatalmasra duzzadt, ahogy a városiak már nem a haszonkert nyűgét, hanem a jó levegőt, a pázsit ápolásának pihentető voltát látták a családi házas településekben. Akik önszántukból, jóléttől kényeztetve költöztek ki a frissen felhúzott péceli, ürömi, pátyi, szigetszentmiklósi, vecsési villanegyedekbe, undorodva tekintenek az elővárosi közlekedésre, méghozzá kevésbé szalonképes utastársaik miatt. Így marad az autózás, nem ritkán két járművel, mivel a kétkeresős családmodell mellett lehet könnyebben kiemelkedni a kispolgárságból.

Megnézhetjük, milyen a közlekedési helyzet a legfelkapottabb alvótelepülések felől (reggel) és felé (délután). Csepel irányába Halásztelekig ér a sor, a 10-es főút maga a reménytelenség, tovább tart Ürömtől a Flórián térre jutni, mint Almásfüzítőtől Ürömig. Ahol autópályák épültek, ugyanez a helyzet. Az M3-ast nem lehet hétköznap reggel megúszni egy Szerencs utca - Városliget végigaraszolása nélkül, az M5-ösről félóráig tart rákanyarodni a Könyves Kálmán körútra, az M1-M7 közös bevezetője pedig már a jelzőben ott hordozza a lehetetlenséget.

Ennek következtében bizonyos irányokból ma többen jönnek tömegközlekedéssel, mint autóval. Koszorúzzuk babérral a MÁV-ot, hogy pár éve pont az esztergomi vonalra tette a modern, szép, klimatizált Siemens Desirókat. Bár e motorvonatok akár 120-szal is roboghatnának, itt meg 30–40-nel döcögnek, akkor is a legjobb ötlet volt a keskeny, reális kerülőút nélküli 10-es mellett felkínálni a tiszta, kellemes, nyugodt utazást. Befelé dolgozók tömege, kifelé a piliscsabai egyetemre igyekvő diákok serege tölti meg a vonatokat. Sikersztori a javából, a bosszantó késések ellenére is.

Vác-Göd vagy Veresegyház-Bp., Szolnok-Sülysáp vagy Cegléd-Bp. vonalak példája mutatja, hogy a sűrű, ütemes menetrend (=óránként, félóránként azonos időpontban induló járatok) utasokkal zsúfolt vonatokat eredményeznek. A gödöllőieket napi 50-nél is több vonatpáron kívül HÉV-vel kényeztetik. Nyugatra viszont korszerű villamos motorvonatok indulnak, szintén légkondicionálóval, csendes és kényelmes utastérrel. Talán ha a bicskei vonalon sűrűbben járnának a vonatok egy óránál, többen pártolnának át, mert most napközben elég üresek a Talentek.

Messze nem ilyen kiváló a kizárólag busszal ellátott vidékek tömegközlekedése. A gumikerekű jármű előnye, miszerint külön pálya nélkül közlekedhet, sűrű forgalomban a hátrányára válik. A budaörsi, budakeszi, a már említett szigethalmi-halásztelki lakosok érthetően elkeseredettek, amikor kilométereken lépésben halad buszuk. Mit sem ér, hogy sárga helyett kék buszok érik el a budai hegyvidéket, rassztól függetlenül masszív dugók jutnak nekik osztályrészül.

A főváros tömegközlekedése örök korholás tárgya. Nem tudom, az okoskodók vajon mennyire ismerik a még tűrhetően ellátott Dél-Pest megye lakosainak lehetőségeit, hogy ne rögtön a zalai kisfalvakkal vagy az abaúji dombvidékkel példálózzunk? A BKV-t szidalmazókról általában hamar kiderül, hogy 15 éve fel nem ült buszra vagy villamosra. Honnan hát a gyűlölet? Miért nevezik koszosnak, büdösnek, zsúfoltnak és rosszul szervezettnek Budapest közlekedési hálózatát?

A jelzők egy részét magam is osztom, a lefedettség vélt hiányosságait vagy a rosszul szervezettséget nem. Akad ésszerűtlenség, de az elmúlt pár évben sokat javult a színvonal. Sűrű a vonalhálózat, a legfontosabb viszonylatokon gyakoriak a járatok. Igaz, a zsúfoltság tagadhatatlan, a tisztaság sem patikai. Mondok viszont valami felkavarót: ha csak a jeggyel és bérlettel rendelkezőket hagynánk fedélzeten, máris nem egymás lábán állnánk. Nagyban függ a városrésztől a bliccelők aránya; gyanítom, hogy a 24-es villamos lazán vezet, amíg átkel József- és Ferencváros legiszonyatosabb részein.

Ne becsüljük le se a lógósok mennyiségét, se az elkövetett cselekményt. Miért hiszik egyesek, hogy nekik alanyi jogon jár az ingyenes utazás? Munkaképes keresőkorúak tízezrei szállnak fel úgy a buszra, metróra, villamosra, hogy még lelkifurdalásuk sincs, amiért meglopják a szolgáltatót és a fizetőket. Közeli példákat is tudok mondani, kollégám tavaly novemberi preparált jeggyel utazgat le és fel a városban. Nem taknyos siheder, aki brahiból csinálja, elmúlt harminc, most épp kéthetes görögországi körúton van, tehát nem is anyagi kérdés nála. Ez akkor is érthetetlen és elfogadhatatlan, ha közben nyáron bringázik. A másik érvénytelen diákigazolvánnyal csalt, a harmadik hamis bélyeget ragasztott.

A Combinókat klíma nélkül kaptuk, a Volvo 7700A-nál azért sikerült megoldani a hűtést. Buszoztam forró augusztusban Rómában és két hete az akkor szintén meleg Padovában, mondhatom, irigyelhetik a budapesti járművet. Csendes, jól megy, jól hűt. Minél több lesz belőle, annál többen szállnak fel majd rá. Ahogy az esztergomi vonatra is. Mindig gúnyos nevetnivalóm támad, amikor emberek komoly érveket keresnek a nyilván szeretnivaló, de 30 éve reménytelenül elavult UV villamosok mellett, a fiatalabb, fürgébb, csendesebb, kényelmesebb társaikkal szemben. Nézzék már meg, mi megy Padovában, biztos a Tuják elvesztésén kell siránkoznunk?

A legfőbb baj már régóta a közlekedési vállalatot kézi vezérléssel irányító főváros részéről, hogy a megoldást mindenáron a jegyárak emelésében látja. Ma 230 forint egy vonaljegy. Ha az utas a járművezetőtől vagy a fedélzeti automatából vásárolná, három db. százas lesz. Ez arcpirító, nem csoda, hogy az esti utasok inkább a dulakodást választják. (Persze nem mondom, hogy engedékenynek kéne lenni a sok ezres mulatozás után pont a buszjegyen spórolókkal szemben.)

A bérlet egy hónapra 7350 forint, ez sem kevés, de az évről évre az inflációs sokszorosával történő emelés igazán felkavaró. Pedig szerintem lenne egy módszer, amivel a bliccelésben megnyilvánuló spontán ellenállást el lehetne kerülni. Szívesen emlegetem az olasz példát, mert jó: Rómában (nincs kétségem, arrafelé mindenhol) egy euró a jegy. Azaz úgy 255–260 forint. Ez már akkor is jóval kevesebb, ha a fizetéskülönbséget nézzük, de azt találták ki, hogy az érvényesített vonaljegy nem arra a pár megállóra érvényes az adott járaton, hanem 75 percig, akárhányszor szállunk át. Értik, ha elindulok Csepelről Káposztásmegyerre, akkor 4–5 jegyet lyukasztok, 1150 forintért, de mivel egy és negyed órán belül lejárható, az olasz eljárás szerint ez 260 forint.

Hülyék tehát a római városvezetők? Minden úttal meglopják saját magukat? A fenéket. Az emberek vidoran, örömmel használják az automatát, majd kényelmesen terpeszkednek, stressz sehol, a busz vagy villamos csak megy, jöhet az ellenőr.

Még egy témám maradt, ha ez is megoldódott, részemről jöhet a dugóadó. A Parkolj és Utazz rendszer, a csodaszer, amivel le tudjuk állítani az autófolyamot a város meghatározott pontjain. Lassan több a személygépkocsi, mint a munkaviszonnyal rendelkező, felesleges azon sírni, milyen messze az állomás. Kispolski százezerért átíratva, és 5 perc a megálló. Ha persze jön a vonat. És gyorsabban megy, mint Örzse néne a 28-es kerékpárján. Vagy kényelmesebb, mint a balatoni gyors, amit 30 éve munkások szállítására készült vagonokból állítanak ki. Hadd élvezzék az utasok a 130 km-en három órás út retrofílingjét. Vagy legyen hol megvárni a vonatot, ha az elemek tombolnak.

De maradjunk a városnál. Padovánál, úgy értem. Hetede Budapestnek, teljesen körülveszi a két autópálya, plusz egy M0-ás-szerű belső körgyűrű, továbbá a történelmi városfalon kívül egy körút. És ingyen parkolók, a villamos végállomásánál, tájékoztató táblával, hogy hétköznap minden 8 percben húz befelé a buszjárat, vele párhuzamosan pedig a gumikerekes villamos. Nálunk meg? Aki otthagyja Kőbánya-Kispesten az autóját, megőrült. Mindenre elszánt hajléktalanok és autófeltörők pásztázzák az érkezőket, érdemes-e sebesen cselekedni. Semelyik autópálya felől nincs kiépített parkoló a fontosabb járatok végállomásán, igaz, nem is vezettek villamost a sztrádák belső végéhez.

Tehát parkolni nem lehet, hol hagyja hát autóját a kényelmes, de ésszerűen gondolkodó? Most a munkahelye előtt. Hogy közben át kell kelnie a belvároson? Hát istenem, majd elvesszük a kedvét idióta helyeken kijelölt buszsávokkal, párhuzamos utakon egy időben elrendelt, illetve a hétfő délutáni csúcsra időzített útfelújításokkal. Meg rémisztgetünk a belváros lezárásával, néhány tucat évvel az M0-ás befejezése és egyéb ésszerű intézkedések előtt.