Két hírre, két hirtelenjében belógatott kormányzati szándéknyilatkozatra szeretnék mostan reflektálni. Egyrészt úgy néz ki, hamarosan befellegzik az önerő nélküli újautó-vásárlásnak. Másrészt lehet, hogy nem sokáig hajthatunk már be kedves öreg autóinkkal Budapest belvárosába.
Nincs pénz, nincs új autó? Támogatom!
Kondorosi Ferenc , a kicsit félelmetesen hangzó Új rend (nézzék csak, mit dob ki rá a google elsőnek, milyen hátborzongató) nevű kormányprogram biztosa szíve szerint betiltaná az önrész nélküli, kizárólag hitelből finanszírozott autóvásárlásokat.
Ideológiailag képzett énem berzenkedik a gondolat ellen, hiszen ha egy úgynevezett liberális szellemű tárca érdekeltségi körében erőszakos piacszabályozási szándékról hallok, elkerekedik kissé a szemem. Viszont a bennem élő, szociálisan érzékeny józan paraszt azzal teljesen egyetért, hogy ne engedjünk színes-szagos reklámokkal megbolondított szerencsétlen családokat belefulladni az ész nélkül felvett, erejüket meghaladó mértékű havi törlesztésről szóló, beláthatatlan távlatú, akár tízéves futamidejű hitelek mocsarába.
És persze nem szívesen fizetek magasabb biztosítási díjakat, magasabb hitelkamatot azért, mert a biztosítók, finanszírozók velem, a megbízhatóan tejelő jámbor kérődzővel fizettetik meg azt, amit a hajléktalanok, halottak nevére nulla forinttal megszerzett, majd szétbontott és alkatrészenként eladott kocsikon buktak. Szóval igenis legyen csak beugró, legfeljebb páran majd elgondolkodnak, hogy kell-e nekik új Swift arra az évi párezer kilométerre, amit meg lehet tenni egy ötödannyit érő használttal is. Pedig lehet, hogy kell:
Csak kölniszagú kocsival a Belvárosba? Fúj!
Nem, nem, félre ne értsék, nincs bébifóka-dzsekim, és
a delfinfilét sem szeretem; támogatom, hogy a zsúfolt
városokban ne, így Budapest belsejében se okádhassanak dízelkormot
húszéves, feltekert füstcsavarral menőző Golfok. Csak nem mostantól.
Demszky és Fodor Gáborok (főpolgármester, környezetvédelmi
miniszter)
egymás vállán zokogva
jelentették be a minap az Erzsébet téren, hogy ez így nem
mehet tovább. Készüljön csak el végre az M0, és Belvároson egy fia
kamion nem mehet át több – ha csak nem célforgalomban közlekedik. Eddig
rendben is volna.
Még a személyautókra vonatkozó elgondolás is üdvözlendő: azt szeretnék, ha az úgynevezett zöld zónába (a Hungária körúton belüli területet emlegették) nem hajthatnának be, csak olyan járművek, amelyek rendelkeznek az erre jogosító matricával. Vagyis megfelelnek valamelyik környezetvédelmi EU-szabványnak.
Viszont a híradásokban elhangzott egy nyugtalanító mondat is. Aszongya Demszky: „a zöld zóna bevezetése érdekében az önkormányzat már kezdeményezte a KRESZ módosítását”. Vagyis már zajlik is az új rend élesítése?
Nem kellett volna előbb nekünk szólni? Az ilyen projekteket jobb helyeken általában jó előre meg szokták hirdetni, hogy felkészülhessen a társadalom. Hiszen egy ilyen rendelkezés a főváros környezetében durván le fogja húzni a régebbi, kevésbé tiszta üzemű autók árát. Vagyis ha túl hirtelen fut át a szabályozás, igen sokan kerülnek majd kellemetlen helyzetbe. Ott lesz a nyakukon az eladhatatlan, Pesten immár használhatatlan nem-is-olyan öreg autó (a magyar autópark átlagéletkora tavaly áprilisban 10,3 év volt, nagyjából ’96 végétől jöttek az Euro II-es, ’99-től az Euro III-as motorok), ami elég durva egzisztenciális sokk egy átlagcsaládnak.
És ha hirtelen ők mind átülnének tömegközlekedésre, vajon a BKV, a MÁV, a Volánok megbirkóznának-e a többletterheléssel? Mikor a mai napi rutin is nehézségeket okoz nekik?
Léccilécci, kedves Gáborok, most, hogy megtudtuk, mit akartok: kérünk pár évet, hogy felkészüljünk. És gyűjthessünk, hogy vehessünk új kocsit legalább 20% önerős hitelre. Vagy várjuk meg, hogy megépüljön a négyes, ötös, hatos, és így tovább metró, hogy mi, ingázók megtarthassuk a régi kocsit, amit örömmel hagyunk majd reggelente a külvárosi végállomások melletti hatalmas őrzött P+R parkolókban, hogy a klimatizált metrókocsik kényelmes ülésein terpeszkedve, lágy zene mellett bevonatozhassunk a madárfüttyös, ózondús Citybe.
