További kamikaze-tanulságok

Kedves Donát!

Szerintem jobban tudod kívülről a Ford Fairlane-t, mint én, úgyhogy alighanem szó szerint is tudnád idézni, amit a drogos rockzenészekről mond. Nevezetesen hogy ha egy rockzenésznek elfogy a pénze a drogra, csinál egy drogellenes koncertet. Igen, igen, Ford Fairlane úgy kerül ide, hogy ez az akció a te felvezetéseddel ugyanolyan hiteltelen, mint amikor a Bon Jovi drogozáson kapott tagjának ügyét Doc McGhee menedzser úgy sikálta el, hogy szervezett egy drogellenes fesztivált. Ahol aztán nyilván minden néző búcsút intett a drogozásnak. Illetve nem, ekkora idiótaságot már Amerikában se szop be senki, a 80-as évekkel nagyjából ki is haltak ezek a legendásan hiteltelen megoldások.

Kedves Donát!

Lehet, hogy felkértek az akció szervezésére, de a helyzet az, hogy egy ilyen akcióra nem te vagy a legmegfelelőbb ember, és ezt neked is illene tudnod. Messze nem láttam az összes Motorshow műsort, de ha véletlenül belefutottam, szívesen megnéztem. A motorokhoz láthatóan értetek, és igen jól tudtok motorozni. Meg néha egész viccesek vagytok.

Egy szóval sem állítom, hogy igazi beszámíthatatlan, arrogáns gyökér módjára motoroznál. Azt se tudom, milyen motorod van, meg nyilván sokat is tesztelsz, tehát még ha láttalak is volna, arról se nagyon tudnék. Megillet az ártatlanság vélelme, tehát civilben biztos rendes ember módjára motorozgatsz. Viszont abban a műsorban, aminek a főszerkesztője vagy, láttam már bukósisak nélkül motorozó embereket, ami vicces volt, mert valami humoros sapka volt az illetőn, aki végigdöngetett a városon.

Emlékszel, amikor a Gellérthegyen quadoztatok? Vidám berregés, bravúros lejövetel babakocsit toló kismamák és botos papák között, aztán számos decibel kíséretében át az Alagúton, jelentős részben a járdán.

És az a rész, amikor a sztrádán egykerekeztetek 200 körül? Látványos képek voltak, főleg a most már mindenki által ismert módon, a műszerfal mögé épített kamerával, két emelés közt kis előzés a leállósávban.

Tulajdonképpen az is elég, hogy ügyesen motoroztok, és megmondjátok, melyik sportgép a jobb. Igazából azt az alkalmatlant rúgnám ki páros lábbal a Sport1-től, aki ezeket a műsorokat tőletek átvette és adhatónak minősítette. Ahelyett, hogy elmagyarázta volna, hogy egyrészt illene nektek példát mutatni, másrészt ugyanúgy megkúrhat a rendőr, mint Győzikét a vezetés közben öv nélkül telefonálásért, csak eddig szerencsétek volt, mert úgy látszik, a rendőrnél csak RTL Klub van, Sport1 nincs.

Az effajta látványosnak vélt akciózásnál sokkal többet ér a személyes példamutatás. Szép dolog, hogy a sztárok potyán körözhetnek egyet a ringen, ekkora uborkaszezonban még az illetékes sztárok motorszponzorainak neve is elhangozhat, és papíron jól néz ki, mekkora sajtónyilvánosságot kapott az ügy. De ennyi erővel minden GSX-R-re tűzzetek majd ki egy rózsaszín szalagot is, akkor egy füst alatt a mellrák is visszaszorul egy kicsit. Továbbá Free Tibet és Justice for Hungary.

Ezek mind nagyszerű dolgok, de hatékonyságukban nem múlják felül a szarpasszírozást.

Kedves Donát!

Ha a Naplóban megkérdeznek, mit kúrt el a kiscsávó a Mecsekben, szerintem nem azt kéne mondanod, hogy belenyúlt a fékbe, és nem azt kéne fejtegetned, hogy ha tovább dönti a motort, szépen bevette volna a kanyart. Az effajta magyarázat rossz irányba visz mindenkit, főleg ilyenkor. Oké, technikailag biztos igazad van, és ezt a manővert ketten tutira meg tudják csinálni: te és Valentino Rossi. A többieknek inkább azt kéne tanácsolni, ne kamerázzanak közúton, mert a forgatáskor halmozottan jelentkező bizonyítási vágy rossz irányba visz. Meg hogy a KRESZ egy dolog, de 150-es tempó fölött már igen kevés esélye marad az autósnak, hogy észrevegyen minket. A 300 meg egyszerűen donortempó, azzal már autópályán is igen észnél kell lenni. Tehát a kiscsávó elkúrta a kamerázást, a tempót, meg az előzést a jobb kanyarban, ami ugyan beláthatatlan volt, de már látszott, hogy jön valaki szemben.

Plusz ha már ekkora sajtóvisszhangja van valaminek, érdemes lett volna arról is beszélni, mit keresett a vétlen áldozat a belső sávban. Mert akkor talán véreink, a magyarok felfigyelnek egy kicsit közlekedési rendünk alapjára, a jobbra tartásra. Ha a vétlen szembejövő motoros nem a belső sávban megy, hanem szabályosan, a külsőben, még ma is él; ez bezzeg egy érdekes és hasznos téma volna, az átkozott jobbra tartás, ami jelentősen javít a túlélési esélyeken. Belenyúlt a fékbe, ugyan már... Egyébként szerintem elmegyek a Motoros Akadémia kanyartanfolyamára, mert természetesen érdekel, amit mondasz, és jó lehet, ha az ember vészhelyzetben még rá tud dönteni és szűkíteni az ívet, de a szerpentin-kamikázék felé azért nem ezt kéne nyomni.

Az Egy méter akciót egyébként több okból sem értem. Ha jól veszem ki a lényeget, arról van szó, hogy az autósok hagyjanak egymás között egy méternyi helyet, hogy a motorosok előremehessenek a lámpánál. A helyzet az, hogy szerintem hagynak. Ha jó az idő, szinte kizárólag motorral közlekedek, Budapesten. A kormányom elég széles. És majdnem mindig elférek. Igaz, nem 80-nal vinnyogok az álló sorok között, inkább csak elgurulok, de komolyan nem tudom az idejét, mikor húztak rám utoljára kormányt. A Váci úton elférek. A Körúton nem, mert ott keskenyek a sávok. Ahol van hely, az autósok baszkurálás nélkül is hagynak helyet. Ahol nincs, ott hiába tanítja őket a magyar celebválogatott, két autó is alig fér el, nemhogy köztük egy motoros.

Majdnem minden lámpánál találkozok olyannal, aki csak a motoros kedvéért tol egy 1-est, és odébb centizi magát, hogy elférjek. Esküszöm, megható, de tényleg, és a helyzet alighanem még csak javulni fog. Az autósok egyszerűen kategóriákkal normálisabban viselkednek, mint egy-két éve, ennyivel több a motor, ennyivel több autósnak van motorja és motoros ismerőse. Van egy váratlanul kedvező trend, magától. Szerintem nem az autósokat kéne oktatni, mert a menet közben telefonáló, index nélkül sávot váltó seggfejeket úgyse térítjük meg egy szórólappal. Inkább tényleg a motorosokat kéne rávenni, hogy tanuljanak motorozni, és próbálják felfogni, hogy egy autós szeme egyszerűen nehezebben észlel egy motorost, mint egy másik járművet, pláne, ha 200-zal jön.

A Motoros Akadémián pont ilyeneket tanítanak, de akkor inkább a motorosoknak kéne a szórólapokat osztogatni, és általában véve is bennük tudatosítani, hogy oké, motorral képtelenség betartani a sebességkorlátozást, de azért adjunk egy esélyt az autósoknak, hogy észrevegyenek és tudjanak reagálni. Van olyan kollégám, akinek halt már meg a motorháztetején egy visegrádi kanyart elsokalló motoros. Azt mondja, nem valami jó érzés csak úgy simán felkelni reggel, közlekedni egy kicsit, aztán gyilkosként lefeküdni, jóccakát.

Ne tegyünk úgy, mintha egy sportmotor alkalmas volna a normálishoz közeli közlekedésre, mert egyszerűen nem az. Sportmotorral csak állatkodni lehet, arra találták ki, arra jó, dugóban ilyennel araszolni igazi szopás, főleg, hogy az ember csak azt várja, mikorra pörgetheti a fordulatszámmérő felső harmadába, mert ott van aztán a tűzijáték. Az ultrakényelmetlen, hasalós üléspozíciótól csak megfájdul az ember csuklója, meg a dereka, a zsák benyomódik valahová a vakbél tájára - ez az üléspozíció a nagy gyorsításokra, fékezésekre és kanyarodásokra van kitalálva. Pályára. Mégse hiszem, hogy bárki trélerrel vinné a sportmotorját a Pannóniaringre, pedig azzal kéne.

Savanyú a szőlő, mondhatod, az fáj nekem, hogy nem tudok úgy motorozni, mint ti ott a MotorShow1-nél, és igazad is van. Én tényleg nem törvénytiszteletből nem egykerekezek, hanem mert minden bizonnyal úgy hanyattesnék az első kísérletre, mint az üveges tót. Adott esetben nyilvánvalóan meggondolnám, egykerekezzek-e közúton nagy tempónál. Mint műsor, nyilván nem tennék ilyet, hiszen a tévés majmoknak a gázsi felmarkolásán kívül ott van ugye a példamutatási kötelezettség. Ahogyan például szerintem dohányozni se lenne szabad az ismert arcoknak filmen-tévében, akkor talán kevesebb tinédzser képzelné menőnek a cigizést.

Nem könnyű ez a mi mesterségünk, hiszen egy sportautóval-sportmotorral gyógyegér módjára közlekedő illető műsornak nem valami látványos. Mi is mentünk már autópályán 200-300 között, igaz, külföldön. De az övet mindig bekötjük, és veszélyes helyzetekben kötelességtudóan rettegünk, nehogy olyan benyomást keltsünk, mint aki élvezi az életveszélyt. Mondjuk én nem is élvezem, az igaz. Viszont érdemes volna valami hasznosabb, értelmesebb és hatékonyabb kampányt kitalálni, mert ennek így nem lesz nagyobb foganatja, mint bármelyik drogellenes rockfesztiválnak.