Levegő a bögyömben

Nem tudom, hogyan lehet egy szervezet ennyire sokoldalú. Az egész onnan indult, hogy a levegőminőség javítása érdekében létrejött a munkacsoport, mindenhol ott voltak, tiltakoztak, szerepeltek. Ha az ember fellapozza újságjuknak, a Lélegzetnek a régi számait, kiderül, hogy még a Suzuki-gyár létesítése sem tetszett , noha a mai napig ellenzik, hogy az emberek Trabantokkal járjanak. Akkor még mindenki vállat vont, hogy hülyék ezek, hadd dumáljanak, és el volt intézve az ügy. Meg irkáljanak cikkeket arról, milyen jó ősszel és télen is biciklivel járni.

Mivel én gyermekkoromban négy évszakon át bringával jártam a messze lévő iskolába, így utólag hadd jegyezzem meg, hogy a pesti ficsúr bringások hófúvásban feldughatják maguknak a "Termo vagy Goratex ruhát, kiegészítésképpen pedig kesztyűt és a lábfejet melegen tartó kamásnit", mint a Levegő Munkacsoport lapjában ajánlott öltözéket.

Egyáltalán, mi a fene az a Goratex és a kamásni? Tessék elhinni, csak a hülye ül fagyban biciklire, meg akinek muszáj.

De úgy tűnik, a nagyváros a hülyeség melegágya, és a szervezet egyre nagyobb hatáskörben szakértette a dolgokat, míg mára eljutott erre a szintre. És senki sem küldte el őket az anyjukba, mert alapvetően olyan dolgot képviselnek, amivel nem szokás elküldeni a lelkes embereket. A környezet védelme legalább annyira szent és sérthetetlen ügy, mint a gyermekek éhezése elleni küzdelem vagy a megvert anyák sorsa – ezzel ugye mindenki egyetért. Még én is.

Ráadásul akkoriban, a rendszerváltás után divat volt ellenzékinek lenni. Mi magyarok akkor is hajlunk az ilyesmire, ha a dolgokat épp nem előzi meg ennyire látványos változás. És a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében mindig meg kellett hallgatni Lukács Andrást, az elnököt , aki mindig tiltakozott és mindig szívesen mondta el a Munkacsoport álláspontját. Az újságíró és a szerkesztő pedig lusta, örül, ha van egy fix ember, akit mindig meg lehet kérdezni, és mond valami baromságot, miért nem jó az, amit az urak akarnak. Mert az újságírás mindig is egy kicsit ellenzéki szemszögből működik, még a jobboldali sajtó is kritizálja a jobboldali kormányt, a szoclib sajtó pedig a szoclib vezetést. Különben nem vennék meg az emberek az újságot, komfortos dolog tehát tudni, honnan számíthat az újságíró egy ilyen fix szembehelyezkedő álláspontra. Utólag viszont senki sem kérdi meg, hogy hol a fenében van a Megyeri híd miatt "Újpestre zúduló forgalom".

Nekem úgy tűnik, hogy a csoport nem a politikai erővonalak mentén működik, hiszen hol a baloldalai értelmiséggel együtt szólalnak fel, hol meg a jobboldal erőivel karöltve tiltakoznak. És ez megnehezíti a fogásvételt a Levegő Munkacsoporton, mert teljesen hihető, hogy ők nem azt nézik, hogy épp melyik erő tűzte a zászlajára az adott célt, hanem azt, hogy ez egyezik-e az ő eszméikkel. Idealisták.

Csakhogy az idealizmus hirtelen átváltozik egyfajta furcsa társadalmi szerepvállalásba, mikor megmentenek valahol valakiket. Ahogy például Pilisvörösvárt is megmentették az elkerülő út megépítésétől, a helyben lakók tiltakozása ellenére. Bár a kocsisortól lényegében még gyalog sem lehetett átkelni az út egyik oldaláról a másikra, de ha mégis sikerült volna, közben megfulladt az ember. A civil szervezet azonban úgy látta jónak, ha megtámadja az építendő út környezetvédelmi engedélyét. Ahogy az M0-ásét is, évekig késleltetve annak kiadását. De igazából semmiféle autópályát nem kellene építeni, innen Pestről nézve, hisz azok a vidékek, ahol ez munkahelyeket teremtene, valójában elérték a társadalmi fejlettség kívánatos fokát. Mindenki biciklivel jár. Akkor meg minek nekik a pálya?

Persze mélygarázst kellene építeni, de amikor valahol belefognak egybe, máris jön a tiltakozás, sőt, még az elaggott fák kivágása is bűn, még akkor is, ha ültetnek helyettük új, fiatal fákat, hogy aztán majd 100-150 év múlva az ükunokáik is tiltakozhassanak az öreg fa kivágása és pótlása ellen.

Ha mindez nem lenne elég, vérszemet kapnak. És meg akarják menteni az országot az atomerőmű bővítésétől. (Úristen, atom, az valami sarlatánság!) De nem lehet gázturbinás erőművet sem építeni, mert az hét fokkal melegebb vizet ereget a Dunába. Mint minden erőmű. Igaz, kicsit lejjebb ebből semmit sem érezni, a halak meg nem hülyék, hogy pont a csőnél úszkáljanak, ha az nekik nem esik jól. Az emberek viszont tájékozatlanok, és páran biztosan vevők az ilyen idealista maszlagokra, már látják a lelki szemeik előtt a főtt halakat. Csak meg kell dinsztelni egy kis hagymát, meg kell bele egy kis pirospaprika, és kész a halászlé a fortyogó Dunában. Az igazi megoldás az energiafogyasztás csökkentése és slussz. Amennyiben fix 30 százalékos munkanélküliséget szeretnénk, akkor feltétlenül.

Elegem van belőlük. Ezek nem értenek ahhoz, amiről beszélnek. Minden jó szándékuk ellenére.

Vicces, de hirtelen nagyon kínos ellenzőjük akadt. A Budapestre kitalált mesterséges dugók erősen Levegőtől kapottnak tekinthetők, a szervezet aktívan segített a javaslat kidolgozásában, hogy nyáron is legyenek dugók, amikor egyébként egész jól lehetne közlekedni. Ez nyilván kímélné a környezetet, ha az autók motorja nem járna álló helyzetben. Ebben a formájában viszont csak annyi történne, hogy a környezetkárosítás ugyanakkora lenne, csupán kevesebb autó ácsorgásával, és nem több kocsi haladásával érnénk el ugyanazt.

Eláruljam, hogy mely szervezet mondta ki, hogy ez hülyeség? A VEKE, vagyis a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület. Sajnos azt kell mondanom, hogy egy forgalomszervezési kérdésekben jártasabb társulat szájából ez hihető is. Pedig ha valaki, akkor ők tényleg szeretnének minél több embert BKV-ra és más vágányokra terelni. Csakhogy tudják, hogy erre ma egyszerűen nincs elég jármű. Pár év alatt valóban meg lehetne valósítani egy ilyen projektet, de azt rendesen elő kellene készíteni. Akkor esetleg működőképes lehet, és nem teszi néhány évtizedre előre hiteltelenné az összes forgalomcsillapítási kísérletet.

Tévedés ne essék, nem vagyok egy mindenáron környezetszennyező, benzinégető barom. Vérlázítónak és álszentnek tartom Magyarországon az autók zöldkártya-rendszerét, azt, hogy bárki háborítatlanul kormolhat (beleértve a BKV-t is), ha van papírja, miszerint nem kormol. Álszentnek tartom az egész szén-dioxid-hercehurcát az EU-ban , életszerűtlennek az autók gyári fogyasztási és emissziós adatait . Szeretek biciklizni, ha nem is Goratexben, télen, és ha nem feltétlenül a budapesti levegőn. Nem szeretem a nagy terepjárókat, és abból a szempontból örülök a válságnak, hogy az emberiség elgondolkodik végre azon, hogy az autók túltermelése helyett mi a fenével kösse le magát. Sőt, továbbmegyek. Igenis szembe kell szállni azzal, amit a tőke diktál, és igen, néha szembe kell szállni egy állam rossz döntéseivel is. És ez tényleg a civil szervezetek dolga.

Azonban okkal várhatjuk el ezektől a civil szervezetektől, hogy nemes eszméik mellett fogadják el tényként az emberi társadalom működési mechanizmusait. Senkinek sem érdeke, hogy órákat autózzon a munkahelyére, de nem az a megoldás, hogy kényszerítsük rá a tömegközlekedésre, ha azzal másfélszer annyi ideig tart. Mert a megoldás egy versenyképes tömegközlekedés lenne. Vagy biciklizzen napi 20-30 kilométert, netán költözzön el? Én az elmúlt tizenegy évben egyszer változtattam állást, idén ősszel mégis az ötödik helyen lesz az irodám, természetesen Budapest egymástól legtávolabbi pontjain.

Fogadjuk el azt is, hogy egyeseknek munkaeszköz a kocsi, és nem a Levegő Munkacsoport bosszantására kell nekik. És ne tegyünk úgy, mintha nem csupán egyetlen, nagy hangú civil szervezet véleményét kellene állandóan meghallgatni, akkor is, ha az érintettek érdekeivel ellentétes. Azt az attitűdöt pedig, hogy a forgalomszervezés összes pontján hülyék ülnek, egyszerűen felejtsék már el, ahogy azt is, hogy mindenki egy kőolaj/aszfalt/völgyhíd/alagút/BKV-MÁV-elsorvasztás lobby szekerét tolja – ha ennyit hozzátehetek a mérnökök becsületének védelmében.

Vagy ez lenne a jövő? Az emberek télen-nyáron bringával járnak, ha pedig messzire mennek, felrakják a bicajt a vonatra? Én is majd nap mint nap beülök a Kossuth Lajos utca vagy az Üllői út egyik lezárt sávján a kávézóba, hogy friss ásványvizet igyak, miközben elnézem a mesterséges dugót. Persze, nem tudom, hogy átvernek, csapvíz van az üvegben, mert a bevásárlóközpontok megszűntek, hogy ne járjanak oda az emberek kocsival. Viszont teherautókkal sem szabad behordani a városba az árut, csakis elektromos járművekkel, amelyek feltöltéséhez tilos erőművet építeni. Aztán folytatom az aznapi 18 kilométeres bringatúrámat a melóhelyre, a TotalCycle-hoz, mert ha már nem írhatunk autóról, legalább ennyi maradjon. A TotalRail szerkesztősége van rögtön a szomszédban, ahol Csikós hétvégenként leírhatja egy 40 ezer leütéses blogposztban, hogyan kell a forgóvázakon csapágyat cserélni, és mely börzéken kapni a legjobb áramszedőket a veterán V43-as mozdonyokhoz .

Ezt ugye ők sem gondolják komolyan.