Traktorhiány

A politikai eredetű szivatás máshol kezdődik. Itt van például a keményvonalas Fidesz-gárdahadosztály, a gyógyszerészkamara; ők tényleg az egészségem rongálását tűzték zászlajukra. Jaj, jaj, segítség, a benzinkúton árult, nem receptköteles gyógyszerek majd sorra kinyírnak mindenkit, mert a benzinkutas nem szakképzett, és nem fog figyelmeztetni, hogy ha a negyven levél aszpirinből lecsót főzök, az összekócolja a vérképemet. Szemben a jelenlegi rendszerrel, amit épp tegnap élveztem. Bemegyek a patikába, mert ebben csak ketten állnak sorba.

Előttem egy mama, őelőtte egy papa. A papa 11 percig tart, egy teljes szatyrot rak tele vényköteles gyógyszerekkel. Dokumentáció egyesével, szedési útmutató, kinek lesz, az tudja-e, hogy ezt nem lehet együtt szedni azzal, amelyikről négy perccel ezelőtt volt szó. A mama csak nyolc receptet vált ki, úgyhogy bő negyedóra alatt sorra kerülök, és lassan megkapom az aszpirint, a lándzsás útifüvet, az echinaceát, a Neocitrant, hiszen könnyen lehet, hogy mindjárt szükségem lesz rájuk.

A gyógyszertárak működésének titkos alapszabálya, hogy télen minimum harminc fok legyen odabent. A másik sorban egy veresorrú influenzás vár néhány nem vényköteles csodaszerre, nem minden tüsszentéssel találja el a zsebkendőt, de a tüsszentéssel már csak ilyen nehéz célozni.

A gyógyszertárakat mintha az isten is az influenza terjesztésére találta volna ki. Megizzadunk, de nem kicsit, kínunkban annyit lazítunk a ruházaton, amennyit csak lehet, az odabent keringő kórokozók rendeltetési helyükre, a légcsövünkbe kerülnek. Kilépünk az utcára, semmit sem kívánunk jobban, mint a hűvöset, meg is kapjuk, izzadt nyakunk gyorsan eléri a hőmérsékletet, amin az immunrendszerünk lokálisan legyengül, és hódító útjára indulhat a fertőzés.

Természetesen legkevésbé a papával van bajom. Harminc évem van, ha megérem, hogy remegő kézzel, rossz szemmel szortírozzam a köteg receptet, és meszes agyammal próbáljam kisakkozni, mi legyen azzal a két gyógyszerrel, ami épp nincs, és nem lehetne-e valamelyikből olcsóbbat, mert fogytán a nyugdíj. De akkor sem szeretnék majd senkit feltartani, aki egy utcával odébb csak annyit mondana, kettes kút lesz, meg egy aszpirin.

Minden prédikációnál többet ér a személyes példamutatás: kedves gyógyszerészek, én nem szivatok senkit, amiért a megszorítások kissé hátrányosan érintették televíziós működésemet. Ez van, elkúrtuk, fizessünk több adót és keressünk kevesebbet, találékony nemzet vagyunk, oldjuk meg. Kerestem én már keveset, mint újságíró, akkor sem azzal akartam megoldani a helyzetet, hogy limitáltatom az újságírók mennyiségét, hanem igyekeztem jó cikkeket írni.

Elnézést a terjedelmes kitérőért, csak azt szerettem volna illusztrálni, milyen az, amikor valakik politikai indíttatásra szivatják az embert. A traktorosdemonstráció nem ilyen volt. Se befelé jövet, sem kifelé nem okoztak dugót, a Kossuth téri járatokat is fennakadás nélkül bonyolították. Volt szemét, meg bokorba hugyozás, de nagyságrendekkel kevesebb, mint mondjuk a Szigeten. Hányás például egyáltalán nem is volt.

Az index egy interjúban nagyon szerette volna kihúzni Demszky Gáborból, fél-e a traktoroktól. Demszky nem mondhatta, hogy fél, hiszen annyi erővel IDIÓTA VAGYOK feliratot is tetováltathatna a homlokára. Azt se mondhatta, hogy nem fél, hiszen ha ő nem fél, tán a polgárok se félnek, és miért nézi őket magánál gyávábbnak. Tehát jól bevált papagáj énjét vette elő, és mellébeszélt.

Madridban most hétvégén volt a hagyományosnak mondható birkatüntetés : a klasszikus legeltetőutak beépítése elleni tiltakozásul Madrid történelmi belvárosán több ezer birkát hajtanak keresztül. Madrid polgármestere nem védte meg a madridiakat, pedig egy feldühödött vezérkos azért tud ám csúnyán nézni. A birkák teleszarják a várost, de a gyapjúallergiában szenvedők számára is veszélyes lehet, ha ráesnek egy birkára. A birkák kolompoltak, a pásztorok pikuláztak, néptáncegyüttesek léptek fel

Demszkynek a nagyvárosi tömegmegmozdulásokról sajnos kizárólag a futóversenyek jutnak eszébe, melyek során több száz izzadt szerencsétlen bénítja meg Budapestet, miközben nagy erőkkel dolgozik valamennyi lábízűlete tönkretételén. A Bajcsy-Zsiliszky út levegője legalább úgy kitisztítja a tüdejüket, mint egy doboz Szofi. Mind az őslakóknak, mind a turistáknak totálisan érdektelenek, hiszen ki az istennyila tud fejből mondani egy sztár-maratonifutót?

Ezek ráadásul amolyan félamatőr versenyek, tehát ha az Árpád hídnál nem fordulhattam a Váci útra, az Andrássy út mellékutcái is mind le vannak zárva, ezért kínomban megkerülöm a Városligetet, és biztos, ami biztos, a kertek alatt elmegyek a Deák térig, tuti, hogy ott még mindig legalább ötven félholt vonszolja magát. Én a Margitszigeten szoktam futni, ott jó a levegő és finom puha gumipálya van, vagy lent a telken, ahol szép a naplemente, és félóránként látni autót. De a New York-marathon átkozottul jól mutat egy tíz másodperces híradószpotban, hát akkor szívjunk, nyári hétvégeken Káosz Kapitány amúgy is törökbálinti rezidenciáján tartózkodik, hogy a demagóg Horvátországot ne is említsük.

Egy kormányellenes tüntetés amellett, hogy alkotmányos alapjog, lehet turistalátványosság is, én legalábbis nagy szerencsémnek tartom, hogy Mexikóvárosban annak idején pont elkaptam az elnöki palota előtti zapatista megmozdulást. Festői, bordás alumínium Greyhound buszok, "Halál a fasiszta, korrupt kormányra!"-transzparensek, gigászi sombrerók, tüzes szónoklatok. Mexikó. Budapesten meg ezer traktor, mi rossz van abban?

Perverz egy gondolat, hogy félnünk kéne a traktoroktól, így október 23. után. Felszántják a Kossuth teret? Elboronálják a vízágyút? Senki se gondolhatja komolyan, hogy egy kis hőzöngésért cserébe kockára teszik a munkaeszközüket. Amelyiknek harmincmilliós traktora van, azért nem, akinek másfél milliós, az meg azért. Persze, az 56-osok terén felállított vegyi vécékbe kakikálnak, és sokba kerül a rendőri biztosítás, nem is értem, miért nem számította át az összeget Demszky egyből lélegeztetőgépekre meg gyermekkórházi ágyakra.

A demostrációk költségeit viszont el kell, hogy bírja egy demokrácia, aprópénz ez egy teljesen elfuserált tömegközlekedési koncepcióhoz képest. Demszky nagyjából azt a liberális elképzelést vázolta az Indexnek, hogy a gazdák állami támogatást kaptak a traktorjaikra, tehát kussoljanak. Ezen az elven kussoljanak a nagycsaládosok, a hátrányos helyzetű gyermekek, meg a szájjal és lábbal festő művészek is. Régebben legalább a vizionálás ment neki , most csak Gergényi Péterről jut az eszébe egy érzelmes dal.

De a demokrácia alapvetően nem a kussolásról szól. Ha a traktorosok traktorral szeretnének demonstrálni, ne pont Demszky Gábor fúrja meg, csak mert neki fáj, és mert megvannak hozzá az eszközei - a traktorral behajtani tilos táblák számláját is egyszer át lehetne már számolni valami szent dologra. Mondjuk fásítási programra vagy fókabébik megmentésére.

Hiányoznak a traktorok. A kék Lamborghinik, a fűzöld John Deere-ek, a téglavörös Zetorok és MTZ-k, kék New Hollandek, bordó Case-ek, az a néhány sötétzöld Fendt, Deutz, meg a ritkaságok, veterán Dutrák, Rába Steigerek, Fiatagrik. Egy dolog, hogy a gazdák miért demonstráltak, mindkét oldalról sok volt a ködösítés és a sunyítás. Lehet, hogy fideszesek, miépesek, de lehetnének akár kommunisták vagy nindzsák is; elmebeteg, aki politikán képes összeveszni olyanokkal, akikkel olyan érdekes dolgokról lehetne jót beszélgetni, mint egy rentábilis tejgazdaság vagy a kis Dutra hidegindítása.

A Felvonulási téren amúgy sincs semmi. Kretén óriásplakátokat lehet ott hónapszám kiállítani, helynek tehát olyankor is lennie kell, amikor nem olyasvalaki kéri, aki vezényelt már SZDSZ-kampányt. Állítólag a közelben lakók panaszkodtak a parkolási nehézségek miatt, de akkor a Demszky rakja tele a várost libanoniaknak behajtani tilos táblákkal is, mert a Füge szülei a libanoni követség utcájában laknak, és ha fogadás van, a sok diplomataautó miatt nem lehet parkolni.

A budapesti lakosok, például én, megint egy rakáson láthattak volna több száz traktort, ami már képnek is emlékezetes. Ilyen rendezvény egyszerűen nincs más. A bokori Traktormajális jó buli, de inkább veterán traktorokkal. Ekkora, ezres nagyságrendű felhozatal, mint a tavalyi demonstráció volt, tán a világon nincs. A bokori majálisra költségtérítésért jöttek a traktorok, ami azért tetemes összeg, a Guinness-rekordnak is beillő demondstráció ezzel szemben minimális terheket róna Budapestre..

A főváros viszont ahelyett, hogy jó gazdaként segítene a szervezésben, mondjuk ácsolnának nekik egy színpadot, ahol pávakörök óbégatnak, a traktorlista alapján nyomtatnának szép ismertető táblákat az érdekesebb típusokról, lenne idegenvezetés, traktormodellbörze, lehetne hozni pár cuccot a közeli Közlekedési Múzeumból, nem beszélve az ugyancsak városligeti Mezőgazdaságiról, ahol ugye a virágkiállításokat is tartják. Jöhetnének a hozzám hasonló nettó traktorbuzik, apukák gyerekekkel, mert vétek kihagyni ilyen családi programokat, a miépes nénik meg tarsolylemezes bácsik pedig szolidaríthatnának - elférünk. Jönnének persze a turisták, mert ilyet még az igazi világjárók se láttak.

A gazdáknak nincs jó sajtójuk, illetve gyakorlatilag egyáltalán nincs sajtójuk, mert a pártközpontból irányított szarkeverést én nem nevezném sajtónak. Az országos médiumoknál budapesten élő újságírók dolgoznak, a vidéki sajtónál meg vidéki nagyvárosokban élő újságírók. Tavaly elég sok cikk jelent meg a tüntetésről, egyikből sem tudtam meg annyit, mint amikor beszélgettem pár gazdával, mert a makrogazdaságiak mellett azért az ő szempontjaik is érdekesek. Nem hirtelen megvilágosodás éri az embert, hogy nahát, mégis a gazdák a fehérek és a népnyúzó Fletó a sátán, csak árnyaltabb lesz a kép, ami nem árt egy ilyen országban.

Az imidzsünk megint jól alakul. Minden turista láthatja, milyen patent kis metropolisz ez, ahol nem lehet kupé traktorral behajtani a sétálóutcába.