A pályanapon két fontos célom volt: jól érezni magam és tanulni. A Hungaroringen nem csak a versenypályán, de a vezetéstechnikai pályán is le lehet tesztelni, mit tud az ember és a gép együtt.
Mivel a rántópadon és az egyéb pályarészeken fellocsolt műgyantán lehet határeseteket szimulálni, sokkal kevésbé teszi kockára az ember a saját és az autója épségét. Természetesen nem kockázatmentes a dolog, de először inkább itt tapasztalnám meg a W108-as Mercedes lengőtengelyes hátsó futóművének gonosz trükkjeit, mint élesben, egy forgalmas főúton. Ezért is kellet gyorsan hazaugranom két hungaroringes Sierra-etap között a vén Mergáért.
Sajnos sok időnk nem volt, ebből értékes perceket vett el, míg a kísérőautóra vártunk a pálya mellett – nem lehet felügyelet nélkül a ring szervizútjain bóklászni, ez teljesen érthető. Rögtön az elején, bemelegítés nélkül a rántópadhoz állították a csoportomat. A kocsiban dögmeleg, de a spriccelő locsolófejek miatt az összes ablakot felhúzva kellett tartani (a klímakompresszoromnál meg ereszt a rendszer, így a légkondi ventilátora csak a forró levegőt kevergette).
Négy, vagy öt autó ment előttem a pályára, először mindenkinek vészfékezéssel kellett megtapasztalnia, mennyire csúszik a fellocsolt műgyanta. Jelentem: nagyon. Átkozottul. Mint a tükörjég. Ezután jött a rántós móka, minden autónak a fenekét rántották meg, ugyanabba az irányba, gondolom ugyanazzal az erővel. Mind vad piruettbe kezdett. Nem voltak nagy illúzióim, éppen egy olyan autóban ülök, aminek a futóművét nagyjából hatvan éve tervezték. Automataváltós, ilyennel még sosem próbáltam csúszós úton keresztbe menni. Nincs kuplung, amit kinyomhatnék, mikor túlságosan megindul a fara. Mindegy, ki kell próbálni.
Nagyjából harmincas tempóra kell gyorsulni. Mivel a Mercedes amerikai kivitel, mérföldes az órája. Gyors fejszámolással arra jutok, 20 mérföldes sebességgel nagyjából jó vagyok. Óvatosan gyorsítok, mikor hirtelen rántással, egy durrdefektet szimulálva máris keresztberánt a gép. Állok a gázon, „gépészkedek”. A családi pizza-átmérőjű kormányt kapkodva jobbra tekerem, majd egy kicsit balra korrigálok. Bentről nem tűnt akkorának a szög, mint utólag a fényképeken látszik, mindenesetre pillanatok alatt egyenesbe kormányzom az autót. Fhühh.
No, ezek ismét olyan pillanatok voltak, amikor sokszorosan is visszajöttek a téli estéken a félreeső, elhagyatott útszakaszokon eltöltött órák. Ekkora rántásról megfogni a kocsit gyerekjátéknak tűnt. Sajnos csak egyszer tudtam ezen a pályán megméredzkedni, így azért maradt bennem egy kis bizonytalanság: vajon mennyi volt a szerencse és mennyi a tudás? Azért jólesett, mikor a rádióból az instruktor csak annyit mondott: nincs hozzáfűznivalóm.
A következő egy szlalom-pálya volt. Vizes és száraz aszfalt, vizes és száraz műgyanta váltotta egymást. Ez a feladatsor nem nagy élvezet, tényleg olyan volt, mint ha egy tankerhajót akarnék a bóják közt átfűzni. A kormányt úgy kellett kapkodnom két ív között, hogy attól féltem, összeakadnak a kezeim, az autó billegett, mint egy részeg kacsa. Nincs min meglepődni, ez nem egy sportkocsi, meg aztán a keményített futóművű Sierra után egész más világ volt.
Már csak annyi időnk maradt, mielőtt ismét a pályára szólították volna a csoportomat, hogy a körpályát kipróbáljuk. Itt pofonegyszerű volt a feladat: körözni, minél nagyobb sebességgel, nem megforogva. Ez a vizes aszfalton ment is szépen, de a magas oldalfalú gumik viselkedésén lehetetett érezni, nincsenek oda a gyönyörűségtől. Mikor féloldalasan, hol az egyik, hol a másik oldallal kellett a vizes műgyantán kanyarodni, már lassabban, de viszonylag stabilan sikerült autózni. Viszont ahogy mind a négy kerékkel a műgyantán kellett fordulni, könyörtelenül megindult hol az orra, hol a segge a kocsinak.
Nem bírtam magammal, mindenáron ki akartam próbálni, tudok-e kilinccsel előre kanyarodni. Sajnos a műgyantás rész nem elég széles az ilyesmihez (gondolom, nem véletlenül), így hol az eleje, hol a háta került az aszfaltra. Mondanom sem kell, látványos piruettel búcsúztam a vezetéstechnikai pályától. De legalább megpróbáltam. És legközelebb megint nekiveselkedek, mert nagyon jó mókának tűnik, és szörnyen tanulságos egy ilyen látogatás. A Totalcar Pályanap keretein belül mindenkinek alakalmi áron volt lehetősége tapasztalatot gyűjteni, és köszönhetően a nagy sikernek, a tervek szerint lesz még hasonló lehetőség.
