Teszt: Pontiac Firebird Trans Am LT1 – 1993.

A Firebird régi bútordarab. Mondhatnánk élő kövületnek is, mert pályafutása 1967-ben, az izomautók hőskorában indult, a kövület tehát stimmel. Csak sajnos már nem él: a gyártást a negyedik széria kifutásával, 2002-ben beszüntették. A Firebirdöt annak idején úgy találták fel, hogy látták, miként nyúz le a Ford még egy bőrt a Mustangról, és a majdnem azonos műszaki tartalmat más emblémával árulja drágábban, Mercury Cougar néven. Úgyhogy a General Motors megbízta a Pontiac divíziót, kezdjenek valamit a Camaróval, és néhány hónap különbséggel be is mutatták a Firebirdöt. A Trans Am változat pedig nem külön modell, hanem a Firebird sportosabb felszereltsége. Már 1969-ben is volt Trans Am, amit talán azért gondolnak sokan külön autónak, mert mindig a Trans Am volt a filmsztár. Trans Am játszott a Burt Reynolds főszereplésével készült Smokey és a banditában, meg hát természetesen a Knight Riderben.

A 4. generáció ellenben már nem filmsztárkodott. Jobb ez így mindenkinek, az én fejemben legalábbis még nem érett össze az 1993-as szappantartó-forma. El kell viszont meséljem, milyet láttam a múltkor. Karottával éppen reklámot forgattunk, és egy ház gangján ácsorogtunk unatkozva, amikor megláttam a mustármetál szappantartót, a lehető legborzalmasabb, háromküllős felnikkel, épp egy kicsit elütő okkersárga színben. Megborzongtam. Nahát, méltó helyre kerültek ezek a gyönyörű felnik, mondom.

Istenem, segíts, így ő. Mi az, mi az? - kérdezte egy lázas tekintetű idegen, akiről később kiderült, hogy bokszoló és testépítő volt a 80-as évek végén, meg persze még rengeteg egyéb dolog. Még a múlt században testdublőr volt Argentínában, magyarként egyedül verte meg Erős Lajost még az ifiben (ami tényleg nem piti), és a rendőr a legutóbbi igazoltatásnál csodálattal adta vissza az iratait, mondván, ő az első amerikai rendszámos illető, akinél minden jogszerű. Az ő Firebirdje ugyanis amerikai rendszámmal fut, viszont csak V6-os és 160 lovas, és 1998-as évjáratú, de a csajoknak azt mondja, 2002-es. Mert  - tette hozzá Sziterovics Gábor változatlan lelkesedéssel – ez akár igaz is lehetne, hiszen addig gyártották a Firebirdöt.

Áhítattal hallgattuk, de tesztvezetésre sajnos nem volt mód, pedig Európában elég gyakori a kisebbik, V6-os Firebird. Az európai vásárló fogyasztásérzékeny, azt mondja, az ezüstérem is szépen csillog, a V6 meg már majdnem V8, de ez bizony nagyon vaskos majdnem. Főleg, ha valaki kipróbálja egyszer a V8-ast, ami ráadásul nem is fogyaszt lényegesen többet.

A formatervezést úgy 1990 táján kezdhették, amikor Amerikában már mindenkinek nagyon tele lehetett a töke a kockaautókkal. Legalábbis erre enged következtetni ez a végletesen túlzásba vitt gömbölyítés. Az első lökhárítón van egy kis csúcsosítás, de Fekete László simán kezet tudna mosni az autóval így, ahogy van. Van olyan szög, ahonnan egész fenyegető. Ha kicsit felülről, tehát állva nézzük, a hatalmas első és hátsó szélvédő úgy tükröződik, hogy gömbölyűbbnek mutatja, mint amilyen. Ha viszont egy szintbe kerülünk vele, mondjuk egy másik autóban ülünk, egy csapásra eltűnik a gömböc, és ami marad, az valami baljós űrrovar-féle. Zoli például maga sem hitte volna, hogy 2010-ben működik még az autóval történő csajozás, de a lányok rendszeresen benéznek, a srácok meg csak igen ritkán akarnak vele versenyezni. De mondom, ehhez le kell guggolnunk, vagy egy alacsony autóból ránéznünk, különben a szappantartó-jelleg nagyon eluralkodik.

Azt is megtehetjük, hogy kontextusba helyezzük. Milyen zenék mentek 1993-ban? Hát Haddaway-től a What is love, az All that she wants az Ace of Base-től, vagy a Rythm is a dancer a híres Snap együttestől. Meg a Runaway Train a Soul Asylumtól és a Cryin az Aerosmith-től. Valakinek tetszik, valakinek ezek is csak olyasmik, mint a Firebird IV.: khm, nagyon szép, de kérem, távolítsa el a látómezőmből.

Mai lakossági tesztautónk, a zöld szappantartó a Firebird IV. korai példányainak egyike. 1993-as, viszont 5,7 literes V8-as, és a gazdája szintén sportoló: Zoltán capoeira-edző. Régi V8-függő, járt már Dodge Ram furgonnal is, a V8 tehát nála mindenképpen alap. Zoli a Firebird hátuljába szeretett bele, és így volt ezzel a szerkesztőség fele, akik leszaladtak velem, hogy megnézzék a lakossági tesztautót, mielőtt megindulunk volna vele Visegrád felé. Nekem a hátulja is inkább furcsa, mint kívánatos, de mondom, nekem ez a 90-es évek még nincs meg, én mostanában kezdtem el gerjedni a 80-as évek doboz-Mustangjaira is.