Mortefontaine-i végső tesztelés

Előrebocsátom, hogy elájulok.

Négykor volt a kelés, ami nehezen megy egy olyan hétvége után, amikor előző nap majdnem pont ekkor feküdtem le aludni, de ez már legyen az én bajom. Itt vagyunk a Párizs melletti Mortefontaine-ben, a CERAM tesztpályán, tudják, most vagyunk nagyjából a végső stádiumában a 2016-os Év Autója megválasztásának. A rostán bent maradt hét autó, ezek számos alváltozatát hozták el ide az importőrök. És most izgulnak - szinte hallani a lihegést a gőzölgő kávék fölött zajló beszélgetések aláfestéseként.

A hajnali párával érkeztünk, a Skodákban még nem volt kulcs, a Volvókat épp melegítették, az Opelekre az Év Autója matricákat nyalták fel, tényleg az elsők között voltunk. Egész délelőtt lehetett tesztelni, de még csak kint, a forgalomban, mert a tesztpályára csak holnap mehetünk fel.

Elvittünk gyorsan három autót délelőtt Gajdán Mikivel, nehogy eseménytelen legyen a napunk. Kisebb karbantartói munkát is végeztünk, mert egy oda és vissza során észrevettük, hogy fa dőlt az úttestre, lezárva a fél pályát. Azt is visszarángattuk a susnyába, kaptunk két igazgatói dicséretet.

A legjobb vicc az volt, amikor jó messze a pályától felfedeztük, mi zörög és csúszkál a Skoda Superb kombi hátuljában: egy doboz volt, teli kulcsokkal. Aha, ezért volt nyitva ez a kocsi, s zárva a többi - a szervizautót hoztuk el... Mindegy, negyedóra múlva már lehetett vinni a Skodákat tesztelni, addigra ugyanis visszavittük.

Jól átfagytunk, de legalább nem aludtunk el, utána jöhetett az ebéd, majd a másfél órás, szokásos évi COTY-megbeszélés. Ez a társaság ugyanis csak ilyenkor létezik a maga fizikai valójában, Mortefontaine-ben kvázi mindenki itt van az 58 tag közül. Mondhatnák, hogy van a Tannistest, de oda csak a társaság legfeljebb harmada jön el - az angolok otthon tesztelnek mindent, a latinoknak a Quattroruote szervez valami nagy dzsemborit.

Na, ez a másfél óra volt az agyhalál - kevés alvással, utazással, délelőtti vezetéssel, bezabálással, most meg a jó melegben. Hoppá Ödönkém, ilyenkor figyelj, ha tudsz.

A Nagy Értekezlet fő témái:

- visszakérjük-e a díjakat, ha csalás derül ki (gondolom, a VW-botrány kapcsán merült fel, de az eladási darabszámokat teljesíteni nem tudó Opel Ampera és Nissan Leaf miatt is elő lehetne venni). Konklúzió: amit odaadtunk, odaadtunk, iszonyú komplikált szabályrendszer kellene ahhoz, hogy körberajzoljuk, pontosan miért is kérjük vissza a jövőben,
- idén nem november 15., hanem november 28. lesz a rövid (hetes) lista leadási határideje, mert a gyártók nem bírják a tempót,
- felvetettem, hogy mostanában mindig unalmas (doboz négy kerékkel, kényelmes utasszállításra) autókra szavazott a zsűri, kiszámítható lett a díj. Gondolok itt a Golfra, 308-asra, Passatra. Az angolok mellém álltak, igen, ők is szeretnék, hogy izgalmasabb, színesebb autók kapják a díjat, mire az osztrák félről megkaptam, hogy voltak korábban elhajlások az érdekességek irányába (Leaf, Ampera, de nekem persze azonnal eszembe jutott a 928-as Porsche és a Mercedes 450 SEL az olajválság idején). Nem volt veszekedés, itt az a nekünk, magyaroknak elviselhetetlen demokrácia van, ami mentes a kidagadt homloki ütőerektől, decibelektől, központi autokratív döntésektől. Elfogadta mindenki a másik véleményét, tisztelet van, érvelés van, gyűlölködés nincs, azért néha itt inkább érzem magam otthon, mint... otthon,
- tavaly eltöröltük az 5000-es évi darabszámos alsó limitet a szavazható autókra, idén javaslat született a visszavezetésére a zsűri elnökétől, s helyette egy úgynevezett pókerlap bevezetését vetette fel. Az angolok a bármilyen korlátok eltörlését kezdték követelni, a német titkár elmagyarázta, hogy évente 120 új autó és 500, önálló típusnak mondható új modell születik, kezelhetetlen és kommunikálhatatlan lenne a hosszú lista. Végül minden maradt a régiben, jövőre elővesszük, hátha változik a világ, hátha többen is alszanak rá - 366-ot...,
- új díj lesz idén: kicsi, nehéz, piramis formájú,
- mostantól új helyen adjuk át a díjakat Genfben: a sajtóterem lesz a helyszín, ahol több ember fér majd el, mert egyszerűen kinőttük a genfi aulát, ami a ruhatár mellett volt. Javul a díj megítélése és érdekessége, úgy tűnik, jó úton járunk. A nyertes pedig rendesen, a függöny mögül gördül ki a pódiumra, hú de izgi lesz,
- az idei Tannistest időszaka október 8-13., s új kísérletet vezet be a rendezőség: minden autót, amelyben van ilyen, próbabábuval (ami egy autó feneke, felfújt zsákból) vizsgálják meg, mennyire működik a vészfékező-rendszer. Nagy bukások várhatók!

Well, izgalmas évünk lesz.

Per pillanat viszont nincs az. Ólomlábakon küzdi magát előre a másodpercmutató a Wostok Sturmanszkijon. Most épp a hat gyártó tart egymás után húszpercesre tervezett (valójában egyenként 25-40 perces) előadásokat, hogy miért kellene az ő autójuknak nyernie. Persze, hogy az angoloké volt a legjobb (Jaguar), utána átverekedtük magunkat a porszáraz Audin, az egészen tűrhető, de kilométeres hosszúságú Opelen, most épp a Volvót végeztük ki, s a Skoda kezdődik. Utána jön még a BMW - a Mazda nem tart beszédet. Naja, az MX-5 magáért beszél. Hét nyelven...

Este gálavacsora a közeli Mont Royal chateau-ban (ennek a költségét mi dobjuk össze, zsűritagok, ez nem olcsó, de komoly a gesztusértéke - jelzi, hogy mi is vendégül látjuk azokat a saját rendezvényünkön, akik bennünket szoktak év közben. Érsd: függetlenség), az még ki kell bírni elalvás nélkül.

A bent maradt autók, csak emlékeztetőül:
- Audi A4
- BMW 7-es
- Jaguar XE
- Mazda MX-5
- Opel Astra
- Skoda Superb
- Volvo XC90

Holnap viszont jó nap lesz, lehet rárontani a pályára, mindent vezetni. Fél tizenkettőre otthon is leszünk, éjjel, addigra már remélem, elkezdem feltolni a videoteszteket is a TC-re. Maradjanak vonalban, itt Az Év Autója blogon!