Év Autója, Mortefontaine: Peugeot 508 – 2019.

"A jövő a szedánoké!" - harsogta felénk Jean-Philippe Imperator a nevéhez illő, ellentmondást nem tűrő hangon, nagy súllyal, óriási magabiztossággal, s ott, abban a pár másodpercnyi döbbent csendben még a hatvan egybegyűlt zsűritag is elhitte:  vége a SUV-korszaknak. Aztán persze mindenki magához tért, de az biztos, hogy a Peugeot-vezér üzenete átment. Hórihorgas, nehéz, felesleges fogyasztású, sok levegőt toló autókkal egyszerűen képtelenség lesz teljesíteni a rövidesen életbe lépő emissziós normákat. Már a következő fokozat is nehéz lesz, ami utána jön, az a húha-korszak lesz. A következő lépcsőnél hirtelen negyven százalékkal csökken majd a kibocsátható emisszió mértéke, azt pedig már nagyon kevesen tudják teljesíteni - aki viszont átlagban fölötte lesz, az súlyos pénzeket fizet az EU kasszájába. Ennek egyenes hozománya, hogy a szabadidőautók árát az egekbe kell majd emelni. Akinek pedig addigra nem lesz ütőképes, laposabb, könnyebb, áramvonalasabb, ismert autója, az öntökön lövöttnek tekintheti magát.

Magassággal, nehézséggel, áramvonaltalansággal és brutális fogyasztással nem lehet vádolni a Peugeot idei Év Autója-esélyes limuzinját, a 4,75 méter hosszú, rájalapos, szépen plecsnisedő és szuperelegáns 508-ast. Ez az autó maga a lemezbe és ledlámpákba fojtott költészet, de aki már a kinézetétől ájuldozni kezdene, az kicsit várjon a hiperventillálással, mert van annak egy belső tere is, ami talán még a külsejére is rátesz egy lapáttal. A Peugeot-nál a "nem igazán emlékszem rá, milyen"-szintről hipertérugrással landoltak ezek az új enteriőrök a mában, s az 508-as magasan az új stílus csúcsát képviseli a szantálfa-berakásokkal, az ívesen találkozó műszerfal-oldalkárpit-találkozásokkal, a magasra tett Wall-e-műszerrel, egyáltalán, a leírhatatlanul stílusos és elegáns mindennel.

Az 508 a szó klasszikus autói értelmében jó is, bár a mozgása cseppet sem franciás, mert elég keményen rugózik, direkt a kormánya - ha valamilyen hagyományok felé kacsingat vissza, az nem az 504-es nagy elődjéé, hanem inkább a 306 S16-osé, ami nem baj, jobban passzol az ilyen a kinézetéhez. Tény, a változó csillapítású futóművel lehet kicsit tuningolni az egészen, de hogy ez a kocsi puha nem lesz semmilyen formában, az biztos. Azt a fajta komfortérzetet itt részben a kiváló ülésektől kapjuk meg.

Egy 225 lóerős, "legjobbszín"-piros GT-re tettem rá a csúszópénzektől poros Év Autója-mancsot, és ez az autó a már-már versenypályának mondható tesztpályán sem vallott kudarcot. Minden ízében olyan ügyesen mozog, jól érezhető, mint amit a külső ígér, bár tény, hogy a váltója lassú (tipikus Aisin-szerkezet tulajdonság) és a kormánya például a szintén itt kipróbált Focusnak, A-osztálynak jobban élt a kezemben. Az Alpine A110-ről hadd ne beszéljek, mert az nem egy másik lapon említendő, hanem egy teljesen más könyvben lakik...

Szűk, hát persze, hogy szűk, a lehengerlő belső design is sok helyet foglal, a befelé dőlő tetők, a vállas karosszéria sem a helykínálatra optimalizáltság mintaképe. De a csomagtartó azért bő 500 liter (a kombié még nagyobb), s a szorosra tömött csomag ellenére ebből is lesz rövidesen hibrid, sőt, ha várunk, még villamos kivitel is.

Az 508 bevallottan az érzelmi húrokat akarja erősen megpengetni a zsűritagok lelkében, no meg a környezetvédelmi tudatosságukra szeretne hatni, s e kettő kombinációjával azt sugallná - én vagyok a közeljövő mintaautója! Nos, meglátjuk, milyen helyezést hoz majd neki ez az üzenet.

Hogy emlékezzenek, a következő hét autó maradt fenn a rostán, ezek egyike lesz az idei Év Autója. Az eredmény, mármint, hogy melyik nyert közülük, a jövő utáni héten, március 4-én, hétfő délután háromkor, a Genfi Autószalon előestéjén derül ki:

- Alpine A110
- Citroen C5 Aircross
- Ford Focus
- Jaguar i-Pace
- Kia Ceed
- Mercedes-Benz A osztály
- Peugeot 508