Családi barátkozás a Mazda6 kombival
Miután Winkler kissé fanyalogva, minden lelkesedés nélkül számolt be magazinunk hasábjain kalandjairól a dízel Mazda6 kombival, az importőr elképesztően zseniális péerese nem esett a torkunknak. Hanem adott egy kicsit még jobban felszerelt, 450 ezer forinttal drágább kocsit még két hónapra, hogy, idézem: "barátkozzunk" vele. Példátlan eset!
Az első
Majd főszerkesztőnk is beszámol új barátjáról, de úgy alakult, hogy először én járattam meg a féltartós tesztautót. Az elmúlt igen hosszú hétvégén családilag (én, nej, egy négy és egy másfél éves jánka) felkerekedtünk, és hazamentünk Debrecenbe - innen származom én is, asszonykám is. Mi is lehetne alkalmasabb egy családi kombi gyakorlati kipróbálására, mint egy családi utazás: szerda este elvittem a Mazdát, és nekiláttunk bepakolni.
A második
Közben jött egy telefon: húgom pesti haverja, aki az én haverom is, meg a sógoromé, beülne mellénk és eljönne Debrecenbe meglátogatni a debreceni haverokat a dunántúli haverral, na, jól belekeveredtem. Persze, gyere, mondtam; egy középkategóriás kombiban nem okozhat gondot három felnőtt és két gyerek. Visszafelé a haver már vonattal ment, viszont Mezőtúrig elvihettem a forradalmi ünnepen szintén Debrecenben vendégeskedő nagymamámat.
Nagymamámnak tetszett
Immár újra a szerkesztőség alatti mélygarázsban pihen a Mazda, az utolsó kekszmorzsát is felporszívóztam, az első ülések támláiról letöröltem a rugdalózó gyereklábak nyomait, visszaügyeskedtem a csomagtérbe a széltől is óvó bonyolult kalaptartót. Nézzük, mennyire sikerült összebarátkozni a kocsival.
Tökéletesen hozza, amit egy japán középkategóriástól elvár az ember. Nem sokat tennék hozzá ahhoz, amit a bemutatón írtam: csendes, feszes (érdekes, de a /45-ös gumikkal ez kevésbé ráz, mint a magasabb profilú, /50-es előző tesztautó), egész gyors, néhol fura, de megszokható logika szerint működnek a dolgok - és egy kicsit szűk.
Csepke már sír, Kata már piszkálja, Adrienn már fáradt- És még el sem indultunk
Két gyerekülés közé hátra beülni már nagy elszántságot igényel. Jobb, ha a két kalodát egymás mellé kötjük be: ilyenkor a felnőtt szélen jobban elterpeszkedhet, de gyakoribbak a "mármegintnyúlkál"-jellegű balhék.
A csomagtér viszont meglepően szűknek bizonyult a kétgyerekes-háromfelnőttes hétvégi pakolásnál. Lejtős tetővonal, döntött hátfal: szép, de nem praktikus a Hatos kombi segge. A kalaptartós miskulanciát azonnal kiműtöttem és a padlóra küldtem, de a négy nagy sporttáska, a kisebb tatyók, a játékosszatyor, visszafelé egy összetekert szőnyeggel és némi hazai elemózsiával súlyosbítva rendesen kitöltötte a rendelkezésére áló teret. Nyaraláshoz bizony el kéne csúfítanunk egy tetőboxszal a kocsit.
És igaz, hogy terhelve, de kicsit sokat evett a Mazda. Főleg autópályán 130-140 körül letámasztgatva a tempomatot 7,9-8 litert mutogatott átlagban a számítógép, tankolásánl pedig még ennél is kicsit többet a számológép. Legalább fél-egy literrel kevesebbre számítottam, hasonló lökettérfogatú, teljesítményű PDTDI-s, HDI-s tapasztalataim alapján.
Egyelőre ennyi, hamarosan a barátkozás további állomásairól is beszámolunk. Addig is csók a család:
