Az újautó-vásárlást nem nekem találták ki. Egyszerűen tékozlásnak tartom, és nem is nagyon értem ezt a nagy magyar autót nullás kezdővel-mozgalmat. Haszonjárműnél oké, hiszen ha dolgozunk vele, akkor az termelőeszköz, és egy vállalkozás üzemeltetéséhez normális a hitel, de plasztikai műtétet, péniszhosszabbítást és nyaralást soha nem finanszíroznék hitelből. Száz szónak is egy a vége, részemről tökéletesen elvagyok a 11 éves Tehénnel és a 17 éves Mazdával.
Meg a tíz éves VMax-szal. Illetve, mint motorral, elvagyok vele, elvégre VMax Zsolt garantálja, hogy a blokkjához nem kell nyúlni 200 ezer kilométerig, minden másához viszont igen. A múltkor nagyjából összeírtam, négy év alatt mennyi átalakítást eszközöltünk rajta. Jó sokat – ha egyszer elkezdi az ember a faragást, könnyen megy át az építkezés permanens forradalomba. És az építkezés még hagyján, azt szezonon kívül is lehet folytatni, de idén annyi apró szopás lett a VMax-szal, hogy erősen elgondolkodtam, nem kéne-e új motort venni, de istenigazából egyik új motorra se tudtam rákívánni. Még az XJR 1300-as tesztmotort is inkább utáltam az első héten. A másodikon viszont már függővé váltam, de azért azt kitaláltam, hogy alszom rá egy telet.
Ez még a tesztmotor, ami a bűnbe vitt
Engem egy motorban két dolog érdekel: a dizájn és a karakter. Mindezt nem előre eldöntöttem, hanem kizárólagos alapon jöttek ki ezek. A futómű nyilván nem érdekel különösebben, az a VMax leggyengébb pontja, de az XJR-nek sem erőssége. Az erővel nincs bajom, de a Vmax 145 lovából 99%-ban csak legfeljebb 100-at használok. A XJR 1300 szinte már nevetségesen gyenge, 98 ló, bár tényleg kicsit érthetetlen, minek ennél több, amikor ez is nagyot bír gyorsulni 150-ről, emelkedőn.
.jpg)
Ja, a karakter: ugye, a léghűtés. Nem dobtam tőle egyből egy hátast, de a zörgő-rezonáló levegős 1300-as makacs fokozatossággal tett függővé. Egyszerűen nem tudok rá magyarázatot, ez van, ilyen a szerelem.
A Ducatik nagyon tetszenek, a Monster S4R hatalmas élmény volt,, de – eltekintve a 3,7 milliós ártól – az egyszerűen nem én vagyok. Az XJR meg igen. A 80-as évekből származik, ahol én is menthetetlenül megragadtam, és nem egy frissiben kreált retrómotor: azóta gyártják folyamatosan, kis változtatásokkal. Olyan kicsi változtatásokkal, hogy a 2008-as XJR kezelési útmutatójában felhívják a figyelmet a porlasztó rendszeres tisztítására.
Sose hittem volna, hogy egyszer majd kereskedésben vásárolok
Szerencsére már jó ideje injektoros, épp ez teszi alkalmassá a városi használatra: a VMax vizes, nehéz és porlasztós, e három tulajdonság miatt tíz percnél rövidebb útra nem igazán érdemes elindulni vele, mert épp akkor kezd bemelegedni, mire leállítjuk. Ez a léghűtéses blokk viszont már néhány sarok után megnyugszik, szépen is jár és a hűtőbordái is felforrósodnak.
Nem is ragozom tovább. A végső lökést az adta meg, hogy nekem így tetszik fehérben, kék dekorcsíkkal, jövőre viszont csak ezüstben lesz.
Igyekeztem amerikai stílusban átvenni
És ugyebár kell egy új motor, hogy a következő szezonból ne essenek ki hetek, amikor VMax Zsolt egy kontakthibás vezetékre vadászik, miközben hétágra süt a nap.
Meg hitelválság idején hol van jobb helyen a pénz? Az OTP-nél, vagy egy kék dekorcsíkos, fehér Yamaha XJR 1300-ban?
