A pályán elért eredmények túlszárnyalták legmerészebb elképzeléseinket is.
Ezt nyilatkozta a 45 éves Michael Pettitas, mikor 15 évnyi kutató- és fejlesztőmunka, valamint 4 évnyi bürokratikus szélmalomharc után végre-valahára forgalomba állíthatta és tesztelhette járművét. A cél nem volt kicsi: megépíteni a világ leggyorsabb, legelragadóbb autóját és emberközelivé tenni. (Idézet a honlapról.)
Ilyen lett:
Az általa GPLIMO-nak nevezett szörny súlya két tonna, 225 km/órás sebességre képes hat utassal, 15 9 méter hosszú és 96 km/órára öt másodperc alatt gyorsul fel. Mivel közúti közlekedésre alkalmasnak nyilvánították, így ő is a Bugatti Veyron babérjaira törhet, mint már annyian előtte. Szimpatikus és optimista (igen picit csúsztató) a honlap nyelvezete, de akkor sem hagy nyugodni a kérdés: érdemes volt erre ennyi időt áldozni? Nem súgta meg valaki a derék Michaelnek, hogy egy ideje már kapható...mondjuk a Zafira OPC?
Biztosan vannak olyanok, akik óránkénti 850 fontért kibérlik és boldogan mesélik majd, milyen is egy formaautó/indycar/akármi. De gondolkodjunk már, hölgyeim, uraim!
A jelenlegi árfolyam szerint 850 font 261 ezer forint. Ennyi pénzből pontosan 435 kört futhat a szöcskével (és biztos lenne kedvezmény is) a magyar, vagy vehet valami csapatós fost, amit aztán boldogan hajthat hengerfejesre bármelyik nyílt napon.
De nem kevés pénz ez a világ boldogabbik (?) felén sem. Mondjuk mennyivel érdekesebb az egész napos rali-kurzus egy kettes Ford Escortban ülve? És még az is csak 260 font.
Ha ez a hatszemélyes borzadály lenne az élményautózás jövője, akkor elbújok a sarokba és zokogok, vagy szöget nyelek, belekötök valamelyik Klicsko fivérbe, vagy nem tudom...
Minden tiszteletem Michael, de engedtessék meg egy diszkrét HE?!
Tegyük fel, hogy 850 font lenne a zsebében, amit kizárólag élményautózásra költhetne el. Mit tenne?
