Pár héttel ezelőtt megjelent egy cikk, abban megpróbáltam beszámolni az új E-osztály tengernyi különleges szolgáltatásáról, zanzásítva volt egy pöttyet. A kábé háromórás agytágító után - mint minden sajtótájékoztatón - ebéd következett, amelyet ott, helyben, azokban az iskolapadokban ülve fogyaszthattunk el, amelyekben pár perccel előtte még jegyzetelni próbáltunk félkómában.
A nyammók pompásak voltak, figyelmünket mégis elvonta a kivetítő, amelyen immár nem felszereltségi szintek, krómozott, illetve krómtalan oldaldíszek, multifunkciós lámpák és légzsákok bukkantak fel, hanem egy hosszú film pergett.
A Mercedes középkategóriás limuzinjainak sztorija. Egy magyar stúdió készítette, csodás, korabeli reklámklipek, tanulmányfilmek, valamint a megfelelő korszakhoz kapcsolódó, a világban zajló eseményekről készült snittek összevágva, ízlésesen, rimusosan. Rég el akartam indulni, de nem bírtam otthagyni a vásznat, el is késtem kicsit bentről.
Még akkor kaptam egy ígéretet a Mercedes sajtósától, hogy mihelyt tudja, és jogilag lehetséges, átadja nekünk a filmeket. Azért erőltettem, mert úgy véltem, az olvasó nem maradhat le ennyi szépségről.
Edina tartotta az ígéretét, most már itt vannak a szerveren a filmek, önöknek már csak kattintani kell és sóhajtozni.
A legkorábbi, E-osztály-előd 170-esekről főként fényképek, szöveg, zene, de ami film akad, az zseniális. A háború utáni időszak, ufók, hiperinfláció Magyarországon, Sztálin, és persze a csőrös, vén Benzek, tart a film 1947-től 1953-ig.
Aztán jön a Ponton korszaka (1953-62), Marylin Monroe, rock and roll, Ponton-Mercik százával, fekete-fehérben és színesben.
Majd következik a Fecske (mivel itt eléggé vegyesen van nagy-Fecske és kis-Fecske keverve, ezért az évszám valójában 1959-1968), Kennedy, Vietnam, a Beatles, panelprogram Magyarországon, és igen, 1:35-nél felbukkan már benne a W108-as prototípusa is, Fecske-jellegű csomagtértoldatokkal, filmen! Meg persze bródszájdoló Fecske, rakétahajtású, töréstesztes Fecske, borított Fecske és jávorszarvast imitáló traktort vészkikerülő Fecske. Szuper.
Innentől az állólámpás veszi át a szót (1968-76). Rögtön egy mesteri ugratással indulnak a kockák, Armstrong a Holdon, Nixon, olajválság, nálunk pedig tömött sorokban szántanak a Zetorok, nyitják a metrót, a Skála Budapest Nagyáruházat. És persze szörnyű barkók, még rettenetesebb napszemüvegek, valamint néhány pillanatra felbukkan a W116-os és a W123-as gyártósora - ezek a snittek nyilván tévedésből kerültek be. Pesze szegény állólánykát végig "pernyolcazza" a narrátor, látszik, hogy soha nem foglalkozott ilyen autókkal, hiszen ezt a nevet kizárólag a németek használják. Meg persze a lengőtengelyes futómű... Az a 170-esben volt újdonság a háború előtt, az állólámpában éppen az volt a nagy lépés, hogy lengőtengely helyett ferde háromszög-lengőkarokat használtak. Á, mindegy, kellett volna egy szakmai lektor is, inkább a kockákat nézzük, azok nagyon jók.
Napjaink kedvenc, oldtimer-korba lépett Mercije jön, a fekvőlámpás (1976-1985), a németek az övefeszítőt ünneplik, mi a Sugár áruházat az Örsön.
Évtized közepe, váltás, megérkezik a púpos-, azaz a W124-es széria (1985-1996). Németországok egyesülnek, vasfüggönyök szakadnak, Jugoszláviák szakadnak széjjel, Mandela szabadul. Mercedeséknél hátul szárba szükken a térlengőkar, mi lakitelkezünk, és hopp!, 4:53-nál véletlenül becsusszan egy 190-orr is a képbe, ami nem baj, mert kvázi ugyanaz az autó, mint a W124.
Pápaszem következik (1995-2002), Lady Di pedig távozik közülünk. Hódítanak a bitek, navigáció, internet, csak azt nem tudom, a Walkman, a Discman és a videokamera hogy kerül ebbe a részbe. A film akkor is szuper, nő az MB-puttony, zúz a Fírmatik.
Aztán a most leköszönt E-osztály (2002-2009), béke poraira.
És végül a legújabb, amiről, remélem, rövidesen teszt is lesz.
Kattintgassanak csak, zsíros kis filmek ezek, köszönjük ezúton is.
