- Hadd szóljon! - biztatta egy emberként a jelenlévő tömeg a kék Praga V3S-sofőrjét, amikor a gigászi markolóval kiásott gödörhöz ért. Igaz, hogy kicsit más irányból, mint azt a pálya tervezői elképzelték. Nem hosszában, a vályúba leereszkedve (bár az egyik fal 90 fokos volt itt is), hanem oldalról, az 5-6 méter mély, függőleges meredély felől. Ez lemegy, azta... tényleg lemegy oda? De hát az egész gödör mintegy két és fél méter széles, hogyan gondolja ezt? Ez állat, tényleg. Kicsit megértettem, miért maradt meg a mai napig Winklerben és Karottában is a régi, sóskúti trial. (Na és persze Lajos, a Tatra-sofőr emléke.)
Azon vettem észre magam, hogy elborult aggyal, némán figyelem ezt a – számomra lehetetlen – dolgot. A sorhatos (félig-meddig Tatra) dízel alapjáraton ketyeg, leszakad a part egy része, belecsúszik, orral a földbe, a két hátsó tengely az ég felé ágaskodik, most, most, gázt, gázt! Üvölt a gép, remeg az egész alváz, szinte szétcsattan a kabin mögötti kipufogódob. Ahogy a tömény, koromfekete dízelfüstöt kiokádja magából, hirtelen halk sikolyokra leszünk figyelmesek, semmi gond, csak a Levegő Munkacsoport kiküldött megfigyelői szúrták tökön magukat az erdőszélen, de a hat kerék kullancsként kapaszkodik, tépi-szaggatja maga alatt a felázott, agyagos földet, míg végül vonalba rángatja a spirálisan megcsavarodott alvázat magával a veremmel. Aztán még egyszer felbőg a motor és a több tonnányi vas szinte felugrik a gödörből, oda, ahol egy pillanattal előbb még emberek álltak gyerekekkel. Ordítok én is, hiszen ez oda..sz, óriási. Együtt tapsolok a gödör mellett álló mintegy száz emberrel. De hogy mitől ment le a függöny ilyen rövid idő alatt?
(A rövid videóért köszönet Tomnemtomnak)
Truck Trial volt Vecsésen. Mindennel, ami ezzel jár: felismerhetetlenségig átépített, sokhengeres valamik, borzasztó terepgumis GAZ-ok, Patrolok, UAZ-nak látszó tárgyak, egy fura hangú Niva, Suzuki Samurai, LJ80, IFA, egyszóval járművek, melyeknek legalább négy kereke van (az sem baj, ha több), de mindenképpen hajtott legyen az összes.
A szemerkélő eső néha-néha átcsapott komolyabb zuhéba, de a sár teljes mértékben szerves részét képezte a napnak, enélkül mit sem ér az egész. A földhányások és gödrök közepette valahol verseny is folyt, de szinte lehetetlen volt követni a történéseket. A résztvevők sikereiken felbuzdulva egyre komolyabb és nehezebb feladatokkal próbálkoztak, a türkizkék Praga Rávágyi Jánossal és az ezüst Steyr 680 M3 Albert Attilával a kormány mögött nagyon komolyan nyomták, az ide-oda hömpölygő tömeg sokszor elhallgatott, hogy aztán üdvrivalgásban törjön ki. A mindkét tengelyét kormányozni képes IFA már csak hab volt a tortán, a méteres sárteknőn úgy gurult át, mintha csak egy mázsa terményért pöfögne le a szomszéd TSZ-be aztán fordult egyet-kettőt helyben és visszatért mocsarába.
Na de a kisebbeket sem kell félteni, ismét bizonyítást nyert, hogy a Samurai egy remek terepjáró, a Patrol hathengeres turbódízele pedig nagyon finoman jár, a mattfekete Unimog is tette a dolgát, bár a nagy dzsindzsában nem mártózott meg. Kivétel nélkül mindenkit felsorolni lehetetlen, legyen elég annyi, hogy aki ott neki mert menni a gépet és embert maximálisan kifacsaró terepnek, az előtt le a kalappal. Nézzék meg a galériát, itt a leereszkedést, az egyedi földtépő-sárdagasztók a maguk módján csodálatosak. Szórakoztatnak, és ez a fontos.
