Az utakon biztosan nem. Tán meglepőnek tűnhet a kijelentés, de elhihetik: nem alaptalanul mondom ezt. Mindent láttunk már, minden volt már (még Bristol is, amitől zengett az egész európai szaksajtó), lassan végére érünk, elfogy a lendület, mi jöhet még a minden után? Vagy mégsem? Gondoljanak csak bele, mi történne, ha önöknek azt mondanák, hogy oké, most hét napig melózol, mint az állat, de a nyolcadikon… A nyolcadik napon neked adják a menyországot, annak minden csavarkulcsával, kincsével és olajszagával egyetemben, kapsz egy – mit egy! – kétszintnyi autót, egy márka komplett történelmét, prototípusostól, versenyautóstól, aranyozott jubileumi veterántól az 1904-es pályagépig.
Aztán választanod kell ötöt és azokkal autózhatsz egy jót forgalommentes helyen. El sem tudják képzelni azt a dilemmát, ami Csikóssal együtt elkapott minket. Hiszen ilyen esély egyszer adódik az életben, többet nem lesz, talán soha senki nem ír majd ebben az országban ezekről az autókról úgy, hogy ténylegesen vezette volna őket.
És van belőlük 450.
Így jártunk, és nem tudtuk, mihez kezdjünk. Végünk volt, teljesen megriadtunk a feladattól és elhihetik, önök sem tettek volna másképpen. Leblokkol az agy ilyenkor. Mert mi kéne inkább? Walter Röhrl 400-as Asconája vagy Frentzen DTM-rettenete? Egy törékeny, finoman használandó prototípus a hetvenes évekből vagy egy V8-as Admiral Mark IV Custom? Öreg veterán? Új? Kabrió Calibra vagy V6-os, középmotoros Tigra?
Megálltunk, vártunk, aztán futkostunk, mutogattunk és gesztikuláltunk. Volt, amiből én nem engedtem, volt, amiből Csikós. De ma, visszanézve erre a pár napra, szerintem sikerült úgy választanunk, hogy ismét valami egyedi és első kilométerkövet rakjunk le a feneketlen internet káoszában. Hogy aki erre rákeres, az meg tudja találni.
Az általunk kiválasztott autók ritkák. Van, amelyiket állapota, van, amelyiket tulajdonosa vagy éppen alacsony példányszáma tesz ma már szinte elérhetetlenné. Gyári állapotban, minimális kilométeróra-állással (nem ritkán restaurálatlan állapot mellett), vagy éppen kicsit lelakva, mégis ma már elérhetetlenül mutatják azt, milyenek voltak anno, újkorukban. Mi tudjuk, és tudni fogják önök is.
Csodák nincsenek, csak oltári nagy mázli.
