Agyam hibaüzenetek dobál, a memóriám sivítva keresi az adatokat, ahogy pörög bennem a biovinyó, hogy felidézze, amit látott. Kemény volt, pedig nem is a múzeumban, az űrhajóra hasonlító szentélyben voltam, csak egy kis oldalági, félhivatalos tárlaton.
A BMW Classic kiállítás szintén Münchenben található. A régi gyárépületben felhalmozott veteránok között minden van, és meglepő módon nem csak BMW-k, hanem olyan gépek is, amelyekhez valamilyen szinten köze volt a cégnek. Luxusautók, versenyautók, motorkerékpárok (aki kíváncsi, kattintson ide, azokat a Sebesség oltárára pakoltuk), biciklik és makettek is.
Engem már a bejáratnál végzetes rendszerhiba ért, az ezüst AFM Intertype képében utolért a kék halál – valahogy bebútoltam újra, de nem egy partícióm még mindig sérült a látványtól. A Holbein HH48 Formula 2-es sem kis falat a szemnek – a csoportot vezető úriember már rég a hetedik gépnél járt, amikor én még a részletek varázsában próbáltam felállni a padlóról.
Mivel ez nem hivatalos kiállítás, információs táblák sincsenek, így annak is csak idehaza tudtunk utánanézni, hogy a Superleggera karosszériás BMW egy 1940-es 328 Mille Miglia. A raliautók sora között állványra, vagy éppen olajoshordóra emelt motorok sorakoznak. A kedvencem a böszme turbós volt, amely mellé odatették a prehisztorikus laptopot is – gondolom, DOS-ban is lehetett piszkálni az injektortérképet.
A BMW 700 RS csúf jószág a maga halarcával, de az 1961 törpe sportkocsi 70 lóerőt tudott, ami a 700 köbcentitől nem rossz. A motorkerékpárból csent bokszermotor biztos lendületesen mozgatta a filigrán csövekből hegesztett karosszériát.
A tucatnyi pályaautó, túrakocsi és formula-1-es dög után szinte diszkréten simul falhoz az M1, a mögötte emelkedő Z18 prototípus ormótlan bája szinte láthatatlanná teszi. A 8-as széria nyitott kivitele szintén csak egyedi játékszer maradt, ahogy a V16-tal szerelt 7-es is. Feltehetőleg cipőkanállal szuszakolták be a motort – a pingpongasztalnyi teret teljesen kitölti az óriás.
Csemegének ott áll a James Bond filmből ismerős, hátsó ülésről kormányozott limuzin is, mókás, hogy a mozi kedvéért milyen ügyesen megoldották a vezethetőséget. A saját veterán luxuskocsik mellett ott figyel egy-két Rolls is, de a sort igazi csoda zárja: a két dingolfingi Glass karosszériás prototípus pontosan érzékelteti, hogy miért rinyálunk folyton a múlt után. A parancssor már bennem is fut: system restore, kellesz nagyon.
