Egyszer úgyis megcsinállak!
Azt hiszem, végleg szertefoszlott a gondos osztrák tulaj imidzs, mióta megvan a háromajtós, ausztriai származású Balenónk. Már régóta tartogatom a képet például az autó légszűrőjéről, hogy egyszer berakjam egy posztba. Ezt rögtön cseréltem, amikor megláttam, gondolom nem kell magyaráznom, miért.
Ez nem picit szürke, ez gyakorlatilag fekete. És ami nem látszik, a redők között masszívan állt a por és mindenek a tetejébe ott egy méhecske múmia. A gondos osztrák tulaj a sárvédőívek kilakatoltatásánál sem végeztetett jó munkát. Repedezik a gitten a festék. Na és?! Nem mintha ennyiért minőséget várnék... de miért kellett gégecsőbe bújtatni a gyújtókábeleket?!
Hogy miért itt kezdem? Azt hiszem, életemben még nem tapasztaltam ekkora trógerságot, mint most.
A Balenón eleve nem működött a hátsó ablakmosó. Ez egy ilyen ferdehátúnál latyakos időben gáz. Pedig a szivattyú hallhatóan dolgozik, ha nyomjuk a gombot az ablaktörlő bajuszkapcsolója végén.
Hogy miért álltam neki pont most, amikor nulla fok van? Mert hirtelen beütött a krach. Az első is megszűnt működni. A tünet hasonló: motor zúg, kis spricc, aztán semmi.
Már régóta halogattam a szétszedését, mert tudtam, hogy az ablakmosó tartály a sárvédő alatt, a kerékjárati dob mögött lakik. Tényleg szellemes elhelyezés, már tizenéve divat. Számos előnye van, bár még nem jöttem rá, hogy mi. Több hely a motortérben? Még ennél is több? Szerintem egy kisebb V6-os is beférne, ha nem is ennyire szellősen. Hát akkor meg?
Oké, persze van előnye, a gyár szempontjából. Például gyorsul a gyártás. Sőt, az egész autó összeszerelését kezdhetik úgy, hogy felhelyeznek a futószalagra egy ablakmosótartályt, majd egyszerűen köré építhetik az autót.
A mai autókon már egészen extrém módon zegzugos tartályokat építenek a sárvédő mögé, úgy, hogy a sárvédőt is le kell szedni, ha valami baj van vele. Emlékszem, az utolsó szériás Opel Omega esetében a xenonos változatokon az első lökhárító mögött volt az ablakmosó tartály, gyakorlatilag az autó teljes szélességében. Egy balesetnél már az ablakmosó folyadék is komoly tétel volt, ha jól emlékszem, vagy tíz liter fért bele.
Ehhez képest hálát adhatok az égnek, hogy a kereket tökig elfordítva hozzáférhetek a tartályhoz. Igaz, előtte le kellett szedni a kerékjárati dobot, meg a sárfogót. Mindez egyszerű, ha az ember egy csápos emelővel felemelheti a kocsit egy fűtött műhelyben, de nekem ezek közül egyik sem áll a rendelkezésemre. Mindegy, valahogy megoldottam, sőt, visszafelé is.
A Baleno ablakmosó rendszer egyszerű. Van egy tartály, amelyben két szivattyú csücsül alul, mindegyiktől megy egy-egy cső megy a megfelelő irányba. Persze a csöveken nem látszik, hogy áramlik-e benne a folyadék, vagy áll, mert nincs benne buborék. Szerencsére vannak benne csatlakozók, ha az ember széthúzza, egyértelműen látszik, vajon a szivattyú környékén van-e a baj.
A feleségem nyomkodta, húzkodta, én meg figyeltem. Először a hátsó csövét húztam szét, és jött belőle. Akkor a szivattyú jó. Gondoltam, egy próbát megér az első is, sőt, ennek szét sem húztam a csövét, mert érdekelt, mitől van ez a kis spricc az elején, utána meg a semmi.
Ööö, hát, igen, én a kerékjáratnál térdelek, és fentről dől a nyakamba a víz. A motorházfedél ugyanis közben nyitva volt, és láss csodát, jön a víz a spricniken. Lehet, hogy más baja van az elsőnek, mint a hátsónak?
Nézzük csak, merre megy a cső? Most nézem, hogy meglepően hosszú darab megy a rugótornyon lévő fültől a fedélre. Amikor lecsukom, a motorházfedél a pereme alá gyűri. Aha. De miért? Ja, hogy kiugrott az egyik rögzítési pontból a cső, ami úgy tűnik, ezt hivatott meggátolni. Visszarakom, és bekukucskálok, mi történik, ha lecsukom a fedelet. Láss csodát, a cső szépen összetekeredik, mint egy jóllakott kígyó az emésztéshez.
Egyes probléma tehát kipipálva. Az persze bosszantó, hogy ehhez nem kellett volna szétborítani semmit, csak visszapasszítani az átkozott csövet a helyére.
De hova lesz a víz? Benézek a sárvédő alá, és látom, hogy a cső folytatása egybe van nyalábolva egy kifli vastagságú kábelköteggel, ami elvész a doblemez egyik nyílásában. Mindegy, nézzük, hová tűnik a folyadék! Megkértem a feleségemet, hogy nyomja a gombot kifulladásig, ennyi már nem tűnik el nyomtalanul. Hát nem is.
Oké, hogy maga alá csinál, de vajon miért? Elkezdtem nézegetni a harmadik ajtó környékén, hol jut át a cső a karosszériából. Találomra lehúzom a bal oldali gumihernyót, és mi néz ki belőle? Egy elvágott csővég.
A baj az, hogy a másik vége nem látszik bent a lukban. Ez nagy baj. Nem értem, hogy miért kellett elvágni, mert a gyári szerelési rajzok szerint itt egy széthúzható csatlakozó van, pont arra az esetre, ha netán le kéne szedni a csomagtérajtót. Na mindegy, ebből már nem jön jól ki a gondos osztrák tulaj.
Sajnos hiába van meg a Baleno szerelési könyve, abból lehetetlen kideríteni, vajon merrefelé megy hátra az az átkozott cső. Ehhez gyakorlatilag szét kellene borítani a műszerfal alját, valószínűleg felszedni a padlókárpitot, illetve hátrafelé haladva esetleg az oldalsó műanyag paneleket is. De ha jót akarok magamnak, simán befűzök egy új csövet, és kész, bár az sem járna kevesebb bontással.
Na, erre most nem vagyok hajlandó. Hideg van, ott egye meg a fene a hátsó ablakmosót. Majd a latyak nedvesít, a lapát meg töröl. Beszereztem pár új patentot a kerékjárati dobhoz – szétszereléskor sérültek – és összeraktam a francba az egészet. Tavasszal szétszedlek Baleno, meglásd, csorog még itt ablakmosó a hátsó üvegre, azt az osztrák mindenségit.
