Ebből simán lesz még busz

2012.05.05. 07:00
78 hozzászólás

2011. szeptemberében született egy poszt egy Ikarus 31-es és egy Mávag Tr 3,5-ös felbukkanásáról - bár mindkettő érdekes, kettejük közül utóbbi az unikum, olyanból ugyanis az az egyetlen restaurálásra érdemes példány az országban. Ha látták azt az írást, kaphattak némi fogalmat arról, micsoda vakmerőség azt a buszt restaurálhatónak nevezni,  hiszen szinte mindene hiányzik, ami busszá tesz egy vasdarabot, viszont amije megvan, azt a MÉH sem venné át, ugyanis a tömény vasoxid drágán alakítható vissza vassá, ezért túl nagy piaci értéke nincs.

Bontatlanul maradt meg, hétvégi házként

Igazítanunk kell a múltkori kijelentésünkön - az volt az egyetlen restaurálható busz. Most viszont a semmiből lett még egy.

Az történt ugyanis, hogy fél évvel ezelőtt mi az iho.hu cikkét tenyésztettük tovább TC-s felhasználásra, és a két internetes újság együttes olvasótáborában akadt egyvalaki, aki tudott még egy Tr 3,5-ről. El is küldte a cikkbe linkelt fórumon megadott kommentelőnek, aki - mint strucc a vekkerórára - azonnal lecsapott a gépre. Szintén víkendháznak használt bódéről van szó, kerekek, motor, váltó nélkül.

Ezen az első szélvédőn át azért biztosan beázott

Egy nagy előnye a most megtalált busznak, hogy egy rakás, a másikról hiányzó, pótolhatatlan alkatrész megvan rajta. A Mávag Tr 3,5-ösökkel ugyanis elég nagy baj, hogy a negyvenes évek végén, ötvenesek elején készültek, és az utolsókat is olyan rég kivonták a forgalomból, hogy egy árva üzemanyagvisszajelző-üveg sem maradt belőlük. Ezt a konkrét példányt 1956-ban állították le, azóta ő ház. Azt se tudjuk pontosan, hogy néztek ki ezekben azok az alkatrészek, amiket pótolni kellene. Erre most itt van előttünk egy rakás ép cucc.

Íme egy hibátlan hátsó ajtó

Például megvannak az automatikus ajtók, üvegekkel, szerkezettel. Bár a kezelőszervek java része nincs meg, az irattartó, a műszerfal váza viszont ott van, épen.

Az üvegek jó része is sértetlen, a mennyezeten akad egy vészjelző nyomógomb, az első díszrácsnak majdnem az összes pálcája is ott feszít a busz elején. Feliratok, belső burkolati elemek, kapaszkodók, viszonylatjelző - egy rakás elem, ami alapján el lehet indulni, egyik-másik némi rendbe tétel után használható is.

Hátulról bontatlan, sőt, szinte rozsdamentes

Ráadásul a másik Tr 3,5-össel ellentétben ennek a busznak a teljes hátulja ép, még a lökhárító is ott van rajta. A kettőből nagyon valószínű, hogy egyet lehet majd faragni, tényleg csak motor és váltó kéne valahonnan. Kisebb problémát jelenthet, hogy a Mávag Tr 3,5 volt az utolsó, minimum középméretű benzinmotoros autóbusz magyar használatban, tehát, ha maradt is olyan blokk, az feltehetőleg szivattyút üzemeltet. Aki hallott ilyenről, keresse fel az Ikarus Fan topikot, s ott dobjon kommentet a cdjbatyo nicknevű illetőnek.

Eredeti kép két, már menetrend szerinti használatból kiesett Tr 3,5-ről

Ez az 1949-ben GF-857-es rendszámmal állományba vett, majd GF-184-re átrendszámozott busz egyébként ma is viseli a 65-ös viszonylatjelző számot, tehát utoljára a Szabadsajtó út (ma Ferenciek tere) - Andrássy út - Béke utca - Thälmann utca - Gyöngyösi út - Váci útirányban közlekedett.

Hosszú évtizedek után újra kerekeken a Mávag Tr 3,5. A motorteret belemezelték a házzá alakításkor, a szállításhoz a fedelet levették

Ha most átkattintanak az iho.hu-ra, olvashatják az eredeti cikket, illetve az ottani képgalériában további fotókat is találnak a buszról.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.