Így készül a Totalcar

Van egy elméletem, miszerint a Hangyásznak is köszönhető, hogy nem jött el az éppen aktuális világvége. Egész pontosan az egyik jelképe lehetne annak, hogy miért is nem jött el. Elmondta ezer és egy ember, hogy 2012-re a világ olyan erkölcsi válságba került, annyi természetes és ember okozta katasztrófát hozott, hogy megérett a pusztulásra. Holott a maják naptárának lezárásával, ahogy azt Felipe Gomez, az Oxlaljuj Ajpop maja szövetség tagja kifejtette, egy új ciklus kezdődik. Gomez szerint ez az új szakasz nagy személyes, családi és közösségi változásokat hoz, amelyek az emberiség és a természet harmóniájához és egyensúlyához vezetnek.

 

Dr. Frankarottanstein szörnye is ilyen. Megannyi csalódás és fájdalom, tucatszor megjósolt elmúlás után, pár nappal a világégés előtt lábra állt. Csámpásan botladozva hozott reményt, hogy nem a vég jött el, hanem egy új világ kezdete. Ahogy a szerkesztőség életében is, sokadszorra. A Totalcar egyre jobban feszegette a határokat, és nem hiába. Ezt azért merem így leírni, mert bár évek óta írok külsősként, valahogy még mindig rajongóként tekintek a magazinra. Még mindig libabőrös leszek egy kicsit, ha belépek a szerkesztőségbe. >Ennek az oka egyszerű. A szerkesztőség olyan, mint az indiai forgalom: üvöltő káosz, de mégis működik. Úgy esik ki a főszerkesztő tollából egy interjú Anand Mahindrával, hogy közben szájában a herfli, vele szemben pedig a csendért rimánkodó techrovat néhány tagja.

Zacchi két Ramazotti-ballada között kirántja a szőnyeget a mindenkori hatalom igazságtalanságai alól, miközben áldozatot mutat be, hogy Vespája elkerülje a halálos horpadást. Csík a COTY-szavazás és Toyota 2000GT-csapatás közt,lakatos Csabi újabb negyvenezres telefonhívásával a fülén, beküldi a szerkesztőségi levelezési listára, a gyógyíthatatlan Autonánia állapotában, a százötvenedik, nemlétező veteránautót, amit egyszer majdnem megvett. Aztán megérkezik Karotta. Ilyenkor leáll a szerkesztőségen minden. Karotta pedig a rá jellemző rövid tőmondatokban ad egy gyors helyzetjelentést a Hangyász aktuális állapotáról, röpke húsz percben. Majd megjelenik Tibby és két, sok-sok pénzt érő telefonhívás között, valahogy újra sikerül meggyőznie a szerkesztőség tagjainak többségét, hogy ma is a helyi kantinban ebédeljen, pedig előző nap mindenki megfogadta, hogy soha többet.

Ebéd után Asszur újra nekiesik autós linkgyűjteményének, mely hosszabb, mint a NAV adóslistája, hírt szerkeszt, fejből megmondja a hárommal ezelőtti Geely kerékméretét, miközben a feje fölött lebeg egy kis RC-helikopter, Pista irányításával. Utóbbi, miközben helikoptert vezet és ezredszerre próbálja eltalálni kínai légpisztolyával a plafonról lógó vízcsövet, kisujjból kiráz egy Totalcar Pályanapot meg egy R8-tesztet. Közben egy Sebastian Koch interjú megírása között odasétál Árpád, hogy mutasson pár café raceres linket annak a Telós Bandinak, aki míg bal kézzel Weber-karbit pucol, jobb kézzel arcul csapja a világot, hogy márpedig a Porsche Boxster jobb a 911-nél.

Pár percre rá mejön Sipi, bár ez először nem látszik, mert csak egy kétlábon járó RC és Carrera dobozhalom látszik, de már a játékok sem tudják elfojtani a mások hasába lyukat beszélő hangját. Majd ledobja a dobozokat, körbeszpemmeli a szerkesztőséget, és közben újraforgatja a Dögkeselyű üldézeseit, leöblíti egy JukeR-menetpróbával és velem karöltve Jay Leno-interjút szerkeszt. Picivel arrébb Dr. Göbi és Papp Tibi beszéli át a belső égésű kontra robbanómotor illetve üzemanyag kontra motorhajtó anyag szemantikai különbségeit, rögtön azután, hogy elhozták a fényt az éjszakába.

Majd megérkezik Kőbájker, a Stantüte és Panstein, a robogók dinamikus duójának másik tagja, hogy lezavarja társával, Zacsival a Minarelli-blokkos önfeledt vitájuk nyölcvanötödik fordulóját. Zacsinak azóta is könyörgök, hogy Köbivel tartsanak dialógesteket, megtöltenék a Nemzeti Színházat. Ezalatt Nyegleo próbál valakit rávenni, hogy vigye el a tizedik Insignia-tesztautóért. Ilyenkor, mint a szerkesztőség egyetlen Insignia-szüze, csendben meghúzom magam Pista Stig-samponja mögött, és elolvasom Nyegleo legfrissebb ódáját valami portól szürke haszonjárműhöz, mert olyan szenvedéllyel szól, mintha legalábbis egy Ferrari 250 GTO-tartósteszt lenne. Eközben Tom osztja a sorszámokat a szerzőknek, hogy kinek mikor tud fehéregyensúlyt állítani a képein, hogy aztán önfeledten vethesse ki magát négyezer méterről a szerkesztőség örök múzsájával, Angélával. Mindehhez zenei aláfestésnek egykedvűen serceg a levelezési listán Prokee, Becsületesnepper és B.Capelluti egy-egy friss posztja, nyilvánosságért fohászkodva.

Itt minden alkalom ünnepnap, de mit sem érne a bábeli zűrzavarban születő tartalom, ha nem volna kivel megosztani. Hisz a virág sem szép önmagában. Attól lesz az öröm forrása, hogy mi szépnek látjuk. Hát ezért köszönöm neked, kedves Olvasó ezt az évet! Nem sokat ért volna nélküled. Ha nem osztatom meg veled, milyen Starsky-t játszani, ha nem mondhatom el, milyen volt Amerika, ha nem mehettem volna veled autósmoziba, akkor mit sem érne az egész. Jó volt veled átvészelni 2012 viharait és átélni csodáit!

Tarts jövőre is velünk!