Balaton, Transporter, Yolo

Pár hete hirtelen felindulásból írtam egy posztot Aladárról, a T3-as Transporteremről, pontosabban arról, hogy aznap reggel a Szentendrei úton gőzfürdővé változott a beltér, mert megadta magát egy vízcső, és ezért nem jutottam el vele a szerelőhöz. Még mielőtt kiment volna a poszt megérkezett a szerkesztőségbe Bandi, aki egyből tuti tanácsot adott, hogy orvosoljam a szerelőig a problémát: ha elég hosszú, vágjam le a cső végét, és fogassam vissza a tartály aljára. Késő délután munka után egyből a Pók utcai lakótelepre mentem, ahol reggel hagytam az autót. Mivel a legkisebb szerelés sem olyan jó buli egyedül, mint társaságban, telefonon leszerveztem, hogy Marcell és Csabi barátaim tartsanak velem. Nem mintha több emberes feladat lenne, inkább lelki támasznak. Éreztem a hangjukon, hogy fáznak kicsit a dologtól, nem bíztak benne, hogy tényleg egy óra alatt végezni fogok vele, illetve abban sem, hogy sikerül megcsinálni. Megértem őket, adtunk pár okot Aldárral a múltban, ami miatt jogos ez a fajta hozzáállás. Kihéveztünk, elbeszélgettünk, egy fél óra alatt gond nélkül megoldottuk a problémát. Nem is lett volna ilyen hosszú, de után kellett tölteni vízzel, és fokozatosan tölteni a vizet, hogy ne maradjon levegő a rendszerben, legalább addig elnyaltunk egy fagyit.

Másnap reggel ismét nekiindultam Vácnak, hogy eljussak Buggy Bélához. Volt egy kis időkorlát, mivel a tervek szerint következő hétvégén a busszal mentem volna a Belsőség találkozóra, a Vadása tóhoz. Most nem történt semmi az úton, simán kijutottam. Élt bennem egy kép, hogy milyen lesz a műhely, ahova megyek. Megszoktam már, hogy az öreg autókat, de főleg Volkswageneket szerelő műhelyek csak pár beállósak, zsírosak, olajosak, véletlenszerűen bukkannak fel váltók és blokkok bárhol, szétszedett roncsokkal van tele az udvar. Ehelyett Béláék hangárja hatalmas, rendezett, mindennek megvan a maga helye, van csáposemelőjük is. Amikor megérkeztem, ha jól számoltam 12 autó állt bent szerelésre, a két buggy és a speedster Bogarak, gondolom sajátok. Volt drift BMW, Bogár, Porsche és lakatolásra váró T2-es Transporter is, úgyhogy csorgott a nyálam. Ezután elmondtam az óhajaim, sóhajaim, panaszaim, amiket Béla felírt (ilyennel sem igazán találkoztam eddig), és a telephely előtt megálló Volán járattal visszatértem a szerkesztőségbe.

Az aktuálisan megoldandó problémák a következők voltak: folyt az olaj, bedőlt a jobb hátsó futómű, nem bíztam a vízcsövek állapotában, volt egy felesleges radiátor a hátsó ülés alatt, önálló életet élt az izzítás, le volt dugózva a nívópálca helye, folyamatosan fűtött a lábtér fűtés, néha rángatott a motor, és ki akartam cseréltetni az első fékbetéteket.

A következő héten beszéltünk párszor telefonon Bélával, de a Aladár végül nem készült el a Belsőség találkozóra. Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Jó buli lett volna ugyan a kisbusszal lemenni a Vadása tóhoz, de a leghosszabb gyári váltó nyújtotta maximum 100 kilométer/órás tempónak köszönhetően a google maps, majdnem öt óra várható utazási időt írt, ami helyett három és fél óra alatt lent voltunk egy modern autóval.

A találkozó utáni héten kimentem Vácra elhozni az autót. Az olaj a szelepfedél tömítésnél folyt, kicserélték. A jobb hátsó futómű azért dől, mert törött a rugó, listára felírva, következő feladat. Vízcsöveket kicserélték: szép és megnyugtató lett a látvány. A felesleges, ráadásul folyó hátsó radiátort kikukázták, most már oda is lehet végre pakolni, télen úgysem használom a buszt. A random izzításokért a relé a felelős, listára felírva ez is. Lett gyári nívópálcához való kis csövem, most már nézegethetem az olajszintet kedvemre. A lábtérfűtés eddigi ismereteink szerint azért fűtött, mert el volt szakadva a bowden fűtő állapotban. Mivel nem volt elég hosszú a bowden, ezért visszakötve nem lett, de át lett állítva kikapcsolt állapotba a fűtés. Persze azóta is fűt, van egy olyan sanda gyanúm, hogy az autó orrában lévő ventilátor mögött kéne valamiféle hőpajzsnak lennie, ami nem engedi, hogy a forró levegő közvetlenül a lábszárainkra dőljön. A motorrángatásra azt mondta Béla, hogy a porlasztócsúcsokat kéne cserélni, és találjam ki, hogy mikor van hozzá kedvem és akkor vigyem vissza. Kár, hogy ezt nem mondta a telefonban, jobb lett volna, ha ezen is túl vagyunk. A fékbetéteket kicserélték. A fizetésnél sem fájt semmi, korrekt volt az ár. Béláék szerint amúgy egészen egyben van az autó, ennek örültem.

Hazaúton elkezdett süllyedni kicsit a fékpedál, ha sokáig álltam rajta. Visszatelefonáltam, kiderült, hogy a főfékhenger lesz az oka. Ha az ki lesz cserélve, már minden új lesz a fékrendszerben, tehát ez is a listára került. Hétvégén lementünk Balatonra a barátokkal, mert mire van a kisbusz, ha nem erre? Szerencsére csak itthon, a BAH csomópontnál rángatott be a motor. Azóta állt pár napig, és amikor elsétáltam csinálni pár képet a poszthoz, megint olaj volt a motor alatt a betonon.