Létezik a BMW-varázs?

Végre egy jó hír! Bizonyíték arra, hogy nincs még veszve minden. Erdélyi Dzsoni, aki annak idején éppen erre járt és beugrott egy napra, jelentkezett a nagyvilágból és őszintén örülünk neki, hiszen annak idején úgy váltunk el, hogy Minden jót! és Dzsoninak be is jött. Most viszont szabódik. Íme a levél:

Szervusz Winkler és Totalcar!

Még nagyon rég beigértem egy Dacia 1310-es tesztet. A szomszéd eladta mire hazaértem. Sajnos ez már nem fog összejönni. Már nem is látni ilyet az utakon, talán szétszedték mindet, roncsprogramizálódtak, de az is lehet, hogy a tulajok követték a svédek példáját.

Remélem még emlékeztek rám.

Én közben a nyakamba vettem a világot: Svájc, Anglia, Kalifornia és újra Svájc. Szoftvermérnökösködöm. Egy gondolat bánt engemet: Erdélyben kellett hagynom az én imádott Ford Focusomat.

Már 300000 kilométert ír az óráján, és azt kell mondanom, hogy az egyik legélvezetesebb autó amit valaha vezettem. Az 1.8 TDDI motor strapabíró, a 200 Nm nyomaték szépen tolja... khm, elsőkerék... húzza fel az autót a hegyre. Már csak az útért érdemes volt Szatmárnémetibe hazalátogassak Kolozsvárról két-három hetente egyetemista koromban. A kormánykeréken minden apró rezzenést érezni, a futóműve zseniális. Sose adom el. Háromszor elvezettem Svájcig is. Hosszú úton már fárasztó, de azért sikerült német-osztrák földet átszeljem egy tank üzemanyaggal. Pisiszünet nélkül. Vicces lehettem amikor beszambáztam az osztrák-magyar benzinkútba úgy mint aki most tapasztal először gravitációt.

Akármennyire is szeretem, nem költöztethetem át Svájcba. Éppen ezért már jó ideje dokumentálodok. Szükségem lenne egy hétvégi-kiruccanós autóra, de nem egy ábólbébe modern szimulátorszerkezetre, hanem egy igazi gépre, ami még szebbé tudja tenni a kanyargós Svájci utakat.

Benzines kell, évente alig 10000 metrikus mérföldet tennék meg vele. Kizárólag kézi váltóval és taposópedállal, a bal lábam örömére. E46-os BMW 325i kell. Letisztult vonalak, férfias, akár én is szerelgethetném. De túl régi, haladjunk a korral.

Inkább egy E92-es BMW 330i, tetszenek a vonalai, az E90-es szedánnak viszont nem. Csak 2007-ig kellene, mert utána az N53-as motorral gyártották, amit szíven szúrtak közvetlen befecskendezéssel (koromlerakódás, drága piezo-elektrikus befecskendezők) és nyakába akasztottak egy nagynyomású benzinpumpát. Félnék túl sokáig tartogatni. Ráadásul a ráncfelvarrott 2010-es változat egyáltalán nem tetszik, elrontották az elejét. Pedig onnantól használható csak az iDrive. Nincs pótkerék, de lenyelem. Csak azt nem, hogy a svájci autópiac tele van automatákkal. Én vagyok a kisebbség. Importáljak németből? Január óta az import autókra hadisarcot kell fizetni, minden extra széndioxid grammért, ami a 130 g/km határ fölött van. Ez több ezer svájci pénzt jelent, ami az autó árának jelentős részét kitenné.

Az B8-as Audi A4 se néz ki rosszul, de ugyancsak nagy motorral kellene, viszont ahhoz már jár a kvattró. Egyegészhettonnaplusz. Autót akarok vezetni nem hadihajót. Vezettem a Typ 8P Audi A3-at, és csalódtam benne. A 6-os Golfot jobb volt vezetni. Tehát az Audi nem hoz lázba. Egyébként is túl uniszex az A3-as. A Golf pedig ésszerű, szép, de nem izgalmas vagy tiszteletet parancsoló. Napi munkagépnek tökéletes lenne, de a víkend járgány szerepét nem tudná betölteni, meg a GTi sem.

Kaliforniában egy kolléga kezem alá adja a szinte tiszta új E92-es BMW M3-asát. Az egy olyan autó, amitől megszőrösödik az ember mellkasa, szorítani kezdi a Levi's farmer, és kidagadnak az erek a homlokán, a karján, és minden elképzelhető helyen. Megeszi a kanyarokat, borzasztóan pontos, de túl rövid a póráz, csakis szédületes sebességeknél lehet élvezni. Ha lepadlózzuk, a szemgolyónk becsúszik az agytekervények közé. Mire újra rátalálunk, már jóval 130 fölött járunk. Természetesen csakis a német autópályán. Kaliforniában. Túl drága, de ha meg is venném, lehetetlen lenne betartani a szabályokat. Nyakamba kellene vegyem a lábaim, és csak a tempomatot használhatnám gyorsításra. Nagy kár érte. Megfordul a kezem között egy pár Mustang is, viszont annál még a Toyota Camry-t is jobb volt vezetni. Én már nem értek semmit.

Nézzünk meg alig használt új F30-as BMW-ket. A dizájn nagyon tetszik, hát kipróbálok pár példányt. A kézi váltó a 320d-ben rettenetes. Kellemetlenül remeg, a váltási érzet borzasztó és semmi fémes érzet nincs benne. Alig találom benne a sebességeket, nevetséges. Az új 8 sebességes automata viszont elképesztően jó. Majdnem olyan jó mint az M3-asban. Az egyetlen automata, amit elviselnék. Csúcs, de mégiscsak kellene egy benzines. A 328i-vel meg vagyok elégedve. Nem rettenetesen jó, csak jó. Álljunk csak meg egy pillanatra és matekozzunk: egy meg egy az kettő, két negatív szám szorzata pozitív, és az első évben történő értékvesztés tart a sok, nagyon sok, nagyon nagyon sok határhoz. De ami a legrosszabb, hogy egy olyan autón veszítek sok pénzt, amit havonta háromszor használnék. Egy kiruccanás háromszáz frankba fájna. Ennél már az is olcsóbb lenne, ha bérelnék valami nagy gépet a Hertztől. Persze más lenne a helyzet, ha naponta használnám, de 10 perc sétára lakom a munkahelyemtől, nincs rá szükségem a hétköznapokon.

Szálljunk le a földre. Egy E90-es BMW 320d csak nem lehet rossz, mindenkinek ilyen van. Főleg a fészlift, az már tetszik is. A korai N47-es motorok megeszik a vezérműláncaikat, ezeket kerülöm. Nagyon nehezen találok egy elfogadható példányt, elfogadható felszereltséggel, elfogadható áron, BMW Premium Selectionből, 66000 km-el. Megkukkantom, elviszem tesztdrájvra. A váltóbot remeg, de úgy, hogy nagyon kellemetlen fogni vezetés közben. Nagyon kiábrándító. Keressünk egy hegyi utat, kanyarokkal, kavicsos utakkal, hátha magával ragad a vezetési élmény a legendás, tökéletes béemvés súlyelosztással és a kihegyezett kormányzással. Eredmény: az elektromos szervó nulla fédbekkel büntet. Semmit nem lehet érezni az útból, elvesztettem a hitemet, elárult engem ez a világ. Lehajtott fejjel visszaviszem dílerhez.

Utazunk hazafelé, és eszembe jut, hogy majdnem útba esik egy használt 2003-as 330i. Belefér egy kis kitérő. A nepper csak németül beszél, én magyarul, románul, angolul, és többféle-fajta programozási nyelven, de valahogy csak sikerül kommunikálnunk egymással. Se bőr, se sport kormány, se sport ülés, csak közepesen koszos világosszürke szövet. Na de vezessek má' egy ilyet is, még sosem próbáltam. Beindítom. A motor szépen szól, szépen húz, a váltó finoman jár, újra szükség van a karizmaimra. Jól indul a próbavezetés, irány egy pár hegyi út. És végre, VÉGRE egy autó, amely mosolyt csal az arcomra. Egy kanyar, két kanyar, három kanyar. Fel a hegyre, le a hegyről, húzat, vált, húzat, vált, fékez, visszavált... namégegyszer..... Kanyar közepén gyorsítok, még jobban nekifekszik. Egy tíz éves autó! De kell a sportkormány, mert ez túl vékony és csúszik az ujjaim között. A sportülés is jó lenne, mert szeretem ahogy körbeölel az oldaltámasz. Eldöntöm, E46-os 330i kell nekem. Mindenképp fészlift, mivel az merevebb vázú, 2004 felé minden hibáját kijavították a bajorok és adnak hozzá ajándékba egy hatodik sebességet is.

Mindenki dicséri, elég megbízható, könnyen szerelhető, sokan visszasírják. Már csak egy megkímélt példányt kellene találnom, lehetőleg tyúningmentest, szervizhistóriával. És lám már rég kacsint rám egy 2004-es 330Ci Coupé Genfből. Kevesebb mint 50000 kilométerrel. Pont így néz ki:

Sportkormány, sportülés, Harman-Kardon, BMW-nél szervizelt, még érvényes a svájci 10 éves gyári ingyen szerviz. A tulaj töri az angolt, de kérésre készít egy szekérnyi képet a megkímélt belsejéről, elküldi a részletes szerviztörténetét. Még van három autó a családban és egy motorbicikli, ezért is volt ilyen keveset használva. 

Korrekt ember a tulaj. Viszont nem enged az árából, ami majdnem veri a 16 000 ajrót. A barátnőm azt mondja, hallgassak a szívemre, de rajta kívül mindenki le akar beszélni róla. Ennyi pénzt egy kilencéves autóért? Van tőle fiatalabb, praktikusabb, ésszerűbb autó. Egyesek szemében az E46-os BMW sofőr a megtestesült degenerált huligán. Navi sincs benne. Mondjuk az iGO-mat jobban szeretem bármelyik autós navigációnál.

Mit tegyek? Valami ott belül azt súgja üljek fel a vonatra Zürichben, nézzem meg, vegyem meg, dontvörí, bíhepí. De a józan paraszti ész és fajtársaim csak nevetnek rajtam. De ha megvenném, lehet sosem adnám el. Ilyet motort már nem gyárt a BMW, nem is fog. Potenciális klasszikus autó. Sőt, Svájcban lehetséges egyetlen rendszámot és biztosítást használni két autóval, persze egyszerre csak egyik közlekedhet. Úgyhogy nem okoz majd problémát ha majd családot alapítok és beszerzek egy kényelmes, biztonságos, porontyszállító csatahajót.

Csak arra tudok gondolni, elmenjek érte, megvegyem, elhozzam, és az enyém legyen. Hogy végre tudjak nyugodtan enni, aludni, és pihentetni a nyaki csigolyáim, amik már kikoptak a sok autó utánfordulásnak az utcán.

Kedves Dzsoni!
Örülünk, hogy kiadta az élet, reméljük, kitart a lendület sokáig és megtalálod a legközelebbi francia versenypályát, ahol kedvedre csapathatsz. Saját nevemben pedig csak annyit tudok javasolni, hogy ha E46 330Ci-t szeretnél, akkor azt vegyél. Az a motor csodálatos, van benne köbcenti, hengerszám és akarat is, nem egy mai turbós kólás flakon. Az E46 kupé pedig szerintem a legszebb hármas evör. Nagy baj nem lehet, sperrdifire kérdezz rá (vagy forgasd meg valahol), annyit megér a boldogság.
Vagy nézz szét itt egy keveset futott GT86 után, ha csak a vezetési élmény számít.
Vigyázz magadra és írj további remek posztokat.
Pista bátyád a hegyről