Ez az utolsó falat Frankfurter, a kondér alján összekapart maradék, ami sokszor a legfinomabb kanál a főzelékből. Téma nincs, talán egyenes út sem az SD-kártyán rekedt bitfoszlányok között, de vétek lenne egy kegyetlen shift-delete-tel törölni mindazt, ami kevésbé aktuális, mérsékelten izgalmas, vagy egyszerűen bitlisz, mégis imádjuk.
A bitlisz
Alapszabály: nincs bitlisz. Ha lenne, a régóta ismert, ezerszer hallott, egykor érdekesnek tartott, de ma már unalmas vacak lenne. Amit már mindenki megírt, amiről már mindent tudunk, ami túl van az egymillió megtekintésen. De mondom, nincs, mert mi az a négymillió néző a Földön élő hat hétmilliárd emberhez képest?
BMW: i8, X5, Concept Active Tourer
Annyira elkoptatták az amúgy zseniális i8-as formáját éveken át tanulmányautókkal és kémfotó-orgiákkal, hogy a nagy-nagy világpremieren már csak ásítottunk, amikor megláttuk. Mindent elmondtak már róla, mindenét megmutatták, nemigen volt mit nézni. Talán a lecsupaszított karbon utascella volt a legérdekesebb, mögötte a pőre háromhengeressel, ami így magunk közt szólva egy vicc egy sportkocsiban. Lehet, hogy a gyorsulásoktól kihullik majd a borostám, ha egyszer valaha kipróbálom, de kétlem, hogy erre sor kerülne. Nem tudok hinni benne, hogy ez a jövő, legalábbis nem a miénk. Talán kevés kivételesé igen, de őket sem irigylem.
A Concept Active Tourer nem kevésbé bizarr, pedig úgy tűnik, nemsokára tényleg megcsinálják a szériaváltozatát is. Egy lépéssel hátrébbról nézve elég mókás, hogyan kerülgeti a BMW az egyterűek forró kásáját: először a béna 5GT-vel tettek egy tétova lépést, aztán egy valamivel emészthetőbb 3GT-t puffasztottak a 3-asból, most meg ezzel turnéznak, hogy szokjuk a gondolatot. Szerintem sok értelme nincs, de a németek szemlátomást annyira rákattantak ezekre a hibrid csodabogarakra, hogy lassan már elfelejtenek rendes autókat fejleszteni.
Apropó, itt az új X5-ös is. Észrevették? Ez bizony már az új, és szerintem ezennel kijelenthetjük, rövid felfelé ívelés után már túl is van a csúcson az X5-ös. Úgy értem, dizájnügyileg. Az első kicsit ügyetlen volt még, a második telitalálat, ez meg egyszerűen ötlettelen. Túlburjánzott az eleje, a hátulján is mintha már kicsit lógna a háj, belül pedig ugyanazt látjuk, mint minden BMW-ben. Biztos tudják, mit csinálnak, különben nem jutottak volna ide.
Összegezném: a BMW-standon láthattunk egy háromhengeres, másfél literes motorú sportkocsit, egy bringaszállító kompakt egyterűt és egy behemót álterepjárót, amelynél a legnagyobb újdonság, hogy már van csak hátsókerekes, négyhengeres dízel változat is. Na, ezért nem írtunk inkább külön anyagot a standról.
Mazda: Skyactiv, boncasztalon
Ki tudja már, mikor mutatták be a Skyactiv motorokat, de még mindig sokan ámuldoznak rajta. Én például eddig még nem láttam metszetet róluk - most végre bepótolhattam a lemaradást. Míg Pista a csajokat hajkurászta, én alaposan körbenyálaztam a benzinest és a dízelt is, csak azt sajnáltam, hogy nem állítottak mellé mérnököt, így néhány kérdés nyitva maradt.
A benzinesnél például látom a leömlő cifrán font kalácsát, és értem, hogy ezt nehéz besuvasztani a motortérbe anélkül, hogy megperzselné a tűzfalat, csak az nem világos, miért nem görbítették lejjebb az egészet, miért kellett vízszintesen kiteríteni? A hosszú szívócső is nyilvánvalóan jót tesz a nyomatéknak, mondhatni klasszikus módszer, de szívesen elbeszélgettem volna valakivel, aki tudja, pontosan hogyan is lehet 14:1-es sűrítésnél elkerülni a kopogásos égést.
A dízelmotornál a hajmeresztő dupla turbóinstalláció mellett a szelepvezérlés szúrt szemet. Nekem eddig valahogy kimaradt, hogy a kipufogóoldalon kétféle bütyökprofil között tud váltani a két szelep közül az egyiknél. Miután Papp Tibi súgott, utána olvastam, és kiderült, hogy erre a hidegindításnál és a bemelegedés során van szüksége a motornak - konkrétan visszapippant egy kis kipufogógázt, hogy elérje a biztos öngyulladáshoz szükséges hőmérsékletet.
Hamann: féltve őrzött förmedvények
A Hamann-standra úgy kellett bekéredzkedni. Szúrósan a szemembe néztek, kértek egy névjegykártyát, majd a foguk közt elsziszegve egy plízt, beengedtek. Ha ezt most olvassátok, srácok, rá fogtok jönni, hiba volt.
Első ránézésre kevésbé szörnyű dolgokkal szembesülünk, mint mondjuk a Mansorynál, mégis súlyosabb a Hamann bűne. Míg a Mansory gátlástalanul kiszolgál egy ízlésficamos réteget, de szerintem tudják, milyen nevetségesek egy rendes autónörd szemében, a Hamann szemlátomást komolyan gondolja. Ők 5-ös, 6-os BMW-ket, G-Merciket, vagy akár Aventadorokat nemesítenek. Megpróbálják szebbé tenni. Vagy látványosabbá. Vagy mittudomén.
Itt van ez a Mi5Sion. Könyörgöm, egy M5-ösre miért kell olyan műanyagpaneleket ragasztani, amik a 80-as évek szocialista fürdőszobakellékeire emlékeztetnek? Morcosítás, kamu-levegőbeömlő a hátsó ajtón, LED-csík: van lejjebb? Őőő, van. A hasonló stílusú 6-os GC, amit krómhatású fóliába bugyoláltak. Mirr6r GC a neve. F@sz@.
Az Aventador igazából már nem is fáj. Nem tartom különösebben sokra a szériamodell kinézetét, de amit Hamannék műveltek vele, az olyan, mintha megszaladt volna a telepi tuner szóróflakonja. Ahol szürkének kellene lennie, narancs, ahol narancsnak, szürke. A csúcs a rézkarbon középkonzol.
Istenadta zsenik, hogy ebből pénzt tudnak csinálni.
Techart: Edition China
Techarték a szomszédban még egy lépéssel tovább mennek, és a Frankfurti Autószalonon kiírják a standjukra, hogy magasról tesznek Európára. Edition China az elrútított Porsche Cayenne neve. Kopoltyúk, aranybetétek, lámpamorcosítók. Nem tudom eldönteni, hogy a féknyergekre csak sapkát húztak vagy le is cserélték őket. Mintha gyárilag nagyobb fék lenne a Cayenne-eken...
Subaru 360
A Subaru standépítőket ekéztük már nem keveset, szántanék hát még egy sort a hátukon. Elrejtették a zseniális WRX tanulmányukat is, de a kis 360-ast még jobban. A Dacia felől megkerülve a paravánt, amely kiállításuk hátfalának tűnt, ott rejtőzött a kis piros. Lefotóztam Csikósnak, aki nagy rajongója a típusnak, de itt is elfér, az Edition China és az Aston Martin között.
Gulf-Aston
Megborzongtam a Gulf-festésű Le Mans-i autó láttán: ennek a testvérében halt meg idén nyáron Allan Simonsen úgy, hogy elsőre nem is tűnt súlyos balesetnek. Az Akrapovic-standon állították ki, ahol a szlovén mester őszintén lenyűgöző kipufogóművészetében lehetett gyönyörködni, illetve az Aston féknyeregre ragasztott hőmérő-matricáján. Nincs ennél elegánsabb megoldás, azonnal megkívántam.
Alfa Romeo 4C
Az egyik legérdekesebb, legkívánatosabb autó az idei termésből. Kíváncsibb vagyok rá, mint a Jaguar F-Type-ra. Az autó, amit úgy fejlesztettek, hogy élvezetesebb legyen a Lotus Elise-nél. Ráadásul egy Alfa.
Milyen kegyetlen a sorstól, hogy a megfizethető népi sportkocsi a fejlesztés során szép lassan átváltozott kisszériás ékszerdobozzá. Érthető mondjuk, elnézve a karbon vázat. Ez nem az az ipari szénszálas szövet, amit a BMW használ az i3-asnál meg az i8-asnál, ez bizony egy kézzel simogatott, klasszikus gyártási technológiával készült, térdremegtető szépségű kád. Nem csoda, hogy nem tudják olcsón adni, minden egyes darabban fájdalmasan sok munkaóra van.
Így viszont kicsit félresiklott a vonat, mert a méregdrága teknőben egy kicsit felhúzott, nagy szériás 1750-es Alfa motor van, egy hatsebességes bohócváltóval. Mondjuk ha hihetünk Chris Harrisnek, nem sikerült rosszul.
A formája - mínusz első lámpa - szívszaggatóan gyönyörű. Hiába, a középmotor általában jól kiadja. Félek, ha egyszer kezeim közé kerül egy, le kell majd húznom az Elise-t a kívánságlistám tetejéről.
Fiat Abarth 595 esse-esse
A Fiatnál egyetlen újdonság sincs, mégis itt nézelődtünk talán a legrévetegebb tekintettel. Egy Abarth versenyautó az új 500-asból, fénylő fehér padlón. Zseniális. Egyszer ültem 500-asból épített raliautóban, az is emlékezetes élmény volt.
Aztán ott röhögtünk vállvetve a vitrin előtt, amelyre egymás mellé ragasztották az Abarth-skorpiót és a Mopar emblémát. Nincs még két pont az univerzumban, amely távolabb állna egymástól, most mégis összeházasították őket. De a legjobb még hátra volt.
Nyilván nem lehet ráírni egy autóra, hogy SS, még ma sem, hát még a hatvanas években. Hogy kerüli meg az olasz a tabut? Hát kiírja fonetikusan. Minden más ugyanilyen leleményességgel készült ezen a kisautón, amely talán még jobban kéne, mint a 4C. A féloldalas, Abarth-feliratos gumilehúzóka a csomagtérfedélen, az egymásra támaszkodó ablaktörlők, a feneke alól kilógó olajteknő - sikíthatnékom támadt. Annyira hihetetlenül megindító ez a törpe, és úgy képzelem, annyira mulatságos lehet vezetni, hogy a legszívesebben elloptam volna a standról. Ezért is hagytam a végére, itt csukjuk be a könyvet, lehet leoltani a lámpát.
