Időutazás: Budapest, 1994

Budapest 1994. Ennyi a címe annak a huszonöt és fél perces Youtube videónak, amit ma reggel egy falat meg nem rágott kajával a számban néztem végig. A sztori viszonylag egyszerű: az M3 bevezetőjétől elmegy valaki egy 123-as Mercivel Budaörsig a Hősök tere, Andrássy út, József Attila utca, Lánchíd, Alagút, Mészáros utca, BAH-csomópont útvonalon, visszafelé pedig az Alkotás út, Margit híd, Váci út az irány, a 13-ik kerületi cím érintésével.

Kis esti krúzolással a Bajcsin, Astorián. A végén persze kicsit szerelgetni is kell, a beszédből Debrecen-Nyíregyházi lakosokra gondolok, de a végén ki van írva a név: Kiss Sándor készítette, aki mentőmellényben egy delfinnel puszizkodik. Sándor, a kezedet (ha tegezhetlek) a jóisten vezette 1994-ben, amikor a kamerát magaddal vitted reggel.

Hogy felvetted a lyukat a Bank-Center helyén, a butiksort a Westend előtti időkből (Westbanhof? emlékszik valaki?) A sok Dacia és Lada taxit, a szinte új négyütemű Trabantokat, a visszamosolygó lányt az Alkotmány utca sarkán. A már akkor is rozsdás Mitsubishi Sapporot, a Subaru Liberókat, a Cliókat, az A-Vectrákat. A járdán parkoló mindenféle vadiúj 124-es kupékat, a töménytelen kispókot.

Az életem helyszíneit, a Krisztina teret, ahová iskolába jártam, a Nyugati teret, ahová szórakozni (egy TotalCar nevű helyre!). Az Ostrom utcát, ahová haverkodni, az Astoriát, ahol a buszra vártam az iskola után. Épül a már épp felújításra váró nagykörúti zajcsillapított villamossín, és a Burger King háza felett Peugeot reklám.

Felismeri önmagát? Az autóját? Ismerősét, barátját? Sándor, írja meg, hogy készült film, mit csináltak akkor, és miért csak most került elő?

Kordokumentum ez, szívják magukba a boldog, 1994-es levegőt, és üljenek könnyes szemmel a gép előtt, mint én most. Minden képkockája arany. (OMFG! 17:36-nál GAZ! 20:21-nél első Ritmo és csapatós Lada, 20:31-nél fehér R17!!! - meghaltam, Pista)

(Levente, köszi a tippet)