Örömteli, öreg budi

Ez a poszt nem akar rábeszélni az öregautózásra. Ne tedd, ne csináld, sokkal okosabban is eltöltheted az idődet, sokkal hasznosabban, tényleg. Ha eddig nem kezdted el, most már ne vágj bele, mert az autózásnak sajnos nemsokára leáldozik, nem lehet, nem szabad, drága.

Ne akard ezt, mert nincs mellette más hobbid, ez ilyen kirekesztő dolog, vagy ezt csinálod, vagy semmit. Nem jársz kocsmába, nem jársz bulizni a haverokkal, a szabadidőd a családod és az autók között osztod fel, megromlanak a kapcsolataid a többi – normális – emberrel és egy napon azon veszed észre magad, hogy csak a hozzád hasonló hülyékkel vagy képes beszélgetni a családodon kívül. Velük is csak az autókról. Ez nem jó, beszűkülsz, egyetlen dimenzióban élsz, aztán ha egyszer kihúzza a sors alólad a szőnyeget, akkor beleesel a nagy semmibe.

Nekem sincs semmim, csak két gitárom és négy farmergatyám. Azokat is a feleségem vette.

Mert nem költesz másra, csak erre. Mert mindig kell, mindig van valami. Nem veszel karórát, menő telefont (még ha vágysz rá, akkor sem), menő cipőt vagy méregdrága cuccokat, nem tartod a lépést a divattal, a világ egy kicsit elmegy melletted. Ez nem hiányzik senkinek. Kivéve persze, ha kőgazdag vagy, de akkor ilyen öreg szarokkal nem foglalkozol, szóval hellószia.

Ne tedd, ha híján vagy a megértő feleségnek, aki ráadásul van olyan bölcs, hogy vesz magának egy Priust, mert tudja, hogy ezt meg kell hagynia neked és előbb-utóbb úgy is eléred. Jobb a békesség.

Ne tedd, ha az utóbbi  15 évben nőttél fel, mert nem fogod érteni, miért jó ez bárkinek. Ne tedd, ha bármi mással is szeretnél még mellette foglalkozni és ne tedd, ha depressziós leszel a kudarctól. Ne tedd, ha abban a korban éltél, amelyben már törvényszerű volt a szervókormány, a légzsák és az elektromos ablak. Vagy az ABS. Vagy a klíma. Vagy bármi a négyfokozatú szellőzésen kívül. Csalódni fogsz. Csalódni fogsz akkor is, ha bármit vársz, amit egy mai autó tud. Ez nem olyan. Ez abból nem tud semmit. Nem is halk, nem is puha, szűk, kényelmetlen és néha büdös, a fék sem úgy fog, semmibe nem nézik, kicsi a csomagtartója és hülyegyereknek néznek benne felnőtt fejjel. Vagy lúzernek. Ezt is nehéz lesz elviselned. És még vezetni is olyan furcsa lesz, mert nem úgy fordul, ahogy manapság kéne, télen vagy esőben, nagyobb gázra furcsán elkezd oldalazni a hátulja, tök gáz, hogy ráadásul ezért a kellemetlenségért még pluszban drága olajat is kell bele öntözni hátulra. Tudod, a SAF-X-et.

Ja, a pénz. Költeni fogsz, teljesen fölöslegesen, hiszen soha nem kapod vissza, annyit soha nem fog érni. Az adminisztráció, a bepapírozás, a sarc, hej, könnyezni fogsz! Ne vágj bele, ha nincs kedved lehajtani magadról a menetet a munkával, ne kezdd el, ha nem tudod, mibe vágsz és eszedbe se jusson, ha kínnak érzed az olajban-koszban turkálást órákon keresztül. Akkor sem, ha elviseled, az kevés. Ezt szeretni kell. Ha nem tudsz folyamatokat szeretni, csak a végeredményt, akkor se kezdd el. Nincs értelme, költsd másra a pénzed. Menj el csajozni vagy nyaralni, több értelme van. Ebben is benne van az alfám ára, meg még valamennyi és látod, hogy néz ki. Egy szakadt, öreg vacak, pedig mennyi minden más már, mint amikor megvettem 430 ezer forintért! Felejtsd el, ha nem autók között nőttél fel, ha nem ismerted a környék összes kis mellékútjának minden gödrét, ha nem dobtál össze a haverokkal öt liter benzinre csak még egy kör kedvéért. Ne akard ezt a végeláthatatlan szopásmezőt, ha félsz az aknáktól, nem fogod megérteni úgysem, ha nem tudod, milyen volt az, amikor olcsó volt a benzin, kevés a rendőr és szőrös a pina.

Nézd, én elveszett ember vagyok, én ezeket a vackokat szeretem. Sosem tartoztam semmilyen klubhoz, soha nem álltam a bármilyen –isták élére zászlóvivőnek és nem is fogok. Mert hülyeség bármi mellé letenni a garast egy életen át. Hiszen nincs rossz/jó gyártó csak jó/rossz típus és ha tőrőlmetszett hondás leszel, akkor sosem tudod meg, milyen csodálatos egy R5 Alpine, ha elvakult BMW-s vagy, akkor sosem érted meg, mi a jó egy Civic Type-R Championship White-ban, egy Mercedesből pedig nem ülsz át egy hátsókerekes Escortba, csak azért, mert a saját márkád rabja vagy.

Ami beteg egy dolog, kivéve, ha nem ez adja a megélhetésedet, mint szerelőnek.

Nézd meg ezt a 24 éves, kicsit kitaposott mamuszt. Te nem tudod még, de én igen, hogy ebből sosem lesz szépségdíjas autó. Ez nem lesz már gyári soha, nem lesz patinás veterán, sosem lesz már kényelmes, halk és újszerű. Ez nálam nem cél, nincs olyan hosszú takaróm, amivel betakarhatnám és nem is akarom, mert ahhoz rövid az élet, nem kell, hogy szép legyen, olyanból van elég. Nem vágyom a többi közlekedő elismerésére, a szánalmuk meg nem érdekel egy pillanatig sem, ha érdekelne, akkor tízéves BMW-ben ülnék, nem 24 évesben.
Mai szemmel nézve veszélyes, nem biztonságos, egyáltalán nem korszerű, sőt, szinte kőkorszaki. Ráadásul alig több, mint 130 lóerő, nem utazik zajtalanul százhatvannal és éppen csak elindultam vele az úton, melynek kijelölt állomásai világosan definiáltak, elérhetőek és nem lehetetlenek, de messze vannak még. Persze józanul kell gondolkodni és tisztában lenni a kiinduló helyzettel. Tudod, mennyi minden kell még?

- Tárcsafékes hátsó futómű, mert hiába lett vastagszáras az eleje, hátul dobfékes. Van olcsón, veszünk, szutykosak leszünk megint.
- Új kipufogórendszer katalizátorral, egészen a hátsó dobig (az friss, marad).
- Másik kormánymű, 320d-ből, akár szervó nélkül is, leszarom, alkarra-vállra gyúrok.
- Két rendes ülés előre a gatyarohasztó öreg Recarók helyére, melyek ki tudja, honnan kerültek bele.
- Nagyobb fékek, valamelyik korabeli, nagymotoros E32-ről vagy E34-ről.
- Egy kicsit hegyesebb motor.
- Gyógytapaszként lokális lakatolások a csomagtérfedélen, az egyik ajtó alján, majd két elem fényezése, a szépség nem lényeges.

Látod, közben fogy ez-az, arra is költeni kell, a fent felsorolt dolgokat is sokszor macerás beszerezni, akkor meg minek? Ha nem ismered azokat, akik már tapasztaltabbak nálad ebben, vagy nem vagy hajlandó órákon át túrni a netet és tanulni, akkor még át is basznak, sok pénzzel.

Hogy akkor mégis, miért?
- Mert úgy ülök benne, ahogy én szeretek.
- Mert úgy fordul, ahogy én szeretem, úgy üti le a vesémet, ahogy nekem jó.
- Mert olyan izomcsoportokat mozgat meg, melyek manapság elsatnyulnak.
- Mert büdös, mint egy gép, olyan hangjai vannak, mint egy gépnek és kezelni kell, mint egy gépet.
- Mert az az ember rajzolta, aki tudta, hogyan kell örökkévalóságot rajzolni.
- Mert van mellette egy hibrid Toyota, amelyikkel soha nincs semmi baj, megbízható és öt litert fogyaszt.
- Mert nincs benne semmi, amire nincs szükségem egy hobbiautóban.
- És van benne olyan alkatrész, amelyik manapság már az élményautók 99 százalékában nincs.
- Mert a hároméves fiam úgy hívja, hogy a mi kis hangos béemvénk, a fiúké, ugye apa?
- Mert nem sajnálom és nem is fogom.
- Mert nem státusszimbólum és nem ébreszt irigységet.
- Mert ott kezd el menni, ahol a mai autók abbahagyják.
- Mert a 34.-ik életéven túl, kétgyermekes családapaként ez az én lázadó ifjúkorom morzsányi huligánkodása.
- Mert nem értik a komoly emberek.
- Mert akkor üvölt benne a Led Zeppelin, amikor csak akarom.
- Mert rá van írva az élet és őszinte, vén tróger, egy valaha lángoló, mára lehugyozott tábortűz, melynek mélyén még parázslik a rock'n roll, csak alá kell fújni egy nagyot.

- Mert minden méter, minden kanyar és minden sávváltás, egyáltalán minden, amit csinál az azonnal történik, akkor és ott, nem méterekkel és tizedmásodpercekkel később.
- És mert ugyanakkor önmérsékletre tanít. Ha itt elbaszom, koppanok. Nem áll mellettem senki, csak én és az autó, ezért kialakul egy belsőséges viszony, bízunk egymásban. Átadja az infót mindenről, ami történik és csak rajtam múlik, hogyan alkalmazkodom. Ezt manapság kommunikatív menettulajdonságnak hívják.
- Mert könnyű.
- Mert durva, prüszkölő-hörgő, szálkás és nyers, csattogó, mint a konyhapultra csapott bélszín.
- Mert ki van fizetve és ha nem megy, mert éppen vezérléscserére, új olajkarterre vagy bármi másra vár, akkor el tudok menni gyalog is a munkahelyemre.
- Mert még soha nem szálltam ki belőle rosszkedvűen. Még akkor sem, amikor alig húzta a belét és várta, hogy megjavuljon.
- És mert harminc évvel ezelőtt rámutattam az utcán, most pedig az enyém. Ami nem egy amerikai sikersztori, csak olyan kicsi, privát.

Igen, igazuk van azoknak, akik szerint a mai autók jobbak és többet bírnak. Mindenben. A mai közlekedés fényévekre van a régi idők közlekedésétől. A mai igények a sztratoszférában vannak a néhaiakhoz képest, hiszen manapság olyan autókkal közlekedünk gyorsabban-biztonságosabban-kényelmesebben, melyeknek motorja akkora, mint egy átlagos kólásflakon, a fogyasztásuk alacsonyabb és szinte zöld fűszálakat pufognak ki.  És ez így is van rendjén.

Viszont ha nem tudjuk, hogy honnan jöttünk, akkor soha nem látjuk meg azt, hogy merre tartunk és meddig jutottunk.

Ez a kis négyhengeres BMW pedig az én kályhám, a biztos pont a múltból, amelynél bármikor melegedhetek, ha netán elfelejteném, hogy mit is szeretek a vezetésben és az autózásban igazán.

Másnak egy értelmezhetetlen hulladék, nekem egy örömteli, öreg budi. Mert örömből kevés van, pedig ránk fér. Mindannyiunkra.