Az álom filmesautó egy CGI-mentes korból

 

Van egy örökérvényű igazság Hollywoodban: semmi sem igazi.

Éppen arről beszélgettem egy amerikai barátommal, hogy ő szereti a Halálfos Iramban sorozatot, én meg utálom. Az autók -  szólt az érv, az én érvem meg az, hogy a sorozat mindannak a szépségnek és technika iránti alázatnak a megcsúfolása, amit mi autó és/vagy motorbuzik a járművek iránt érzünk. CGI van ebben, nem autó - és a legfájdalmasabb az, hogy felesleges rajoskodás és elmebeteg víziók nélkül sokkal többet ki lehetne ebből hozni, ha a producereket/rendezőt tényleg érdekelnék az autók. 

A nyolcvanas években nem volt CGI, de az autós filmek akkor sem voltak feltétlenül igaziak. És a használt autók sem. A sokféle címen futó (Interceptor, The Wraith) című Charlie Sheen film bizonyos szempontból kivételes, bizonyos szempontból tök hülyeség, de autó az van benne: még igaziak is. Például 1970-es Corvette, 86-os Dodge Daytona Turbo vagy éppen egy '77-es Firebird. De ezek csak mellékszereplők. 

A magyarul "Száguldó Bosszú"-ra ferdített film emberfőhőse egy halott fiú, aki valahogyan visszatér egy futurisztikus szuperautóval, hogy bosszút álljon. A történet néhány ponton misztikusan hülye - honnan jött vissza, mi ez az autó, kitől kapta, mi a magyarázat ezekre a varázslatos képességekre stb - de itt nem a film elemzése a lényeg, hanem hogy a film készítői megszereztek címszereplőnek egy akkori szuper-különlegességet: a Dodge M4S Turbo koncepcióautót.

Azaz itt most elvileg nem VW Bogár Kit Carral bohóckodtak, hanem elkunyeráltak egy másfél millió dollárból épített szupersport autót. 



A Dodge M4S Turbo egyedi, de létező, működő autó volt: pace carként használták a híres Indy versenyeken. A forgatásra elkérni nem volt kis dolog, de persze nem egészen úgy nézett ki a téma, hogy kölcsönkapjuk aztán csapatunk vele. Nagyjából hozzá sem lehetett érni: komplett műszaki csapatot kaptak mellé.



Nem játékautóról beszélünk, bár a specifikáció elsőre vicces: a MOPAR 2,2 literes sor négyes blokkja volt ötfokú kéziváltóval. Ez eddig pont úgy néz ki, mint egy filmes kamuautó, de nem a filmhez építették, hanem pályára: középmotoros volt, két darab Garret T25-ös turbó volt rajta (amiben az az érdekesség, hogy ezt a blokkot soha nem tervezték eredetileg turbósra!), Cosworth 16 szelepes hengerfej, Cosworth dugattyúk stb. Mindez 440 lóerőt és 4,1 másodperces gyorsulást jelent. A végsebessége állítólag meghaladta a 310 km/órát. (M4S=Mid Engine - 4 cylinder - Sports)

Persze a gyári MOPAR váltó ezt nem bírta volna, így váltót is kellett konstruálni. És itt még nem beszéltünk arról, hogy hogyan készült el a padlólemez - aminek a kiindulópontja az akkor éppen megjelenő Pontiac Fiero volt -, a módosított Huffaker verseny-csőváz vagy az öntött műanyag karosszéria, aminek modelljét kézzel faragták ki habból, majd a Lockhheed repülőgépgyár szélcsatornáiban reszelgették, mert valós aerodinamikai tulajdonságokra volt szükség. A futómű szerszámokkal két üzemmódra volt állítható: rendelkezett egy szállítási opcióval is, mert üzemszerűen nagyon alacsony volt. 



A valóság persze rohandtul kiábrándító a film szemponjából: a valódi M4S a filmben egy métert sem ment. Hat másik autót használtak, amelyből négy csak vontatható makett volt és csak kettő valóban vezethető replika.



Ezeket csővázra építették és műkődő, de nyilván totál fapados stunt-autók voltak, valószínűleg - meglepetés! - VW Buggy alapon Az eredeti M4S-t csak 1-2 közeli felvételhez használták

.
Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az M4S azért szerintem nem a legszebb és legjobb arányú autó. A replikáknál pedig nagyon látszik a filmben, hogy valami nem oké, és szinte üres kaszni száguldozik az úton. Ezt az ál orr-levegőbeömlő lefedésével elkerülhették volna.

Van a filmben egy jellegzetes rész, amikor felnyitják a motorháztetőt: itt valami földöntúli dolgot látunk, előre hátra mozgó, izzó motorblokkot, amelyet elektromos kisüléses vesznek körül. Nyilván mindez vizuális effekt, de a jelenet alapja a valódi M4S volt. (Lásd. video)

Az eredeti autót a forgatás után visszaadták, a replikákat eladták, a maketteket eleve a forgatáson már lezúzták.

Állítólag összesen 4db M4S készült és sosem tervezték a szériagyártását. Úgyhogy ha látsz egyet a teszkó parkolóban, nagyon gyorsan fotózd le! Mondjuk erre a Walter P. Chrysler Museum-ban, a Michigan állambeli Auburn Hills-ben nagyobb az esély. A filmet egyébként érdemes megnézni a hangulata miatt is - még akkor is, ha akciófilmnek rohadt béna volt már a maga korában is.

Egy rajongó által eszkábált klip a film jeleneteiből a film egyik kiváló betétdalára: Lion - Never Surrender