Még mielőtt az utolsó - teljes létszámban felvonuló - szerkesztőségi munkanap véget ért volna, beszélgettünk a srácokkal az idő múlásáról. Néha, amikor egy ritka, csendes pillanat akad a nap folyamán, nem ritkán egymásra nézünk és megkérdezzük: mióta is vagy már itt?
Aztán persze rácsodálkozunk, hogy Jézusom, hogy múlik az idő! és rohanunk tovább. Talán azért, mert így könnyebb feldolgozni a tényt, hogy bizony öregszünk. Borzalmas a tudat, úgy pedig még inkább az, hogy az ember egy pillanatig sem érzi magát öregebbnek, mint jó pár évvel ezelőtt. Igaz, néhanapján a dolgok folyása inkább taposómalomra hasonlít és sokszor már vadásszuk össze agyunk zugaiból a mondatokat, de aztán mindig jön valami, ami felpörget. Mindig.
És ez a csodálatos ebben a munkában. Ritka a két egyforma nap, valami mindig történik, valamire mindig vágyunk és valami mindig ott van célként előttünk. Közben ugyan nőnek a gyerekek, egyre több az ősz hajszál és egyre kevésbé bírjuk a mai zenét, de hej, ha látnák, micsoda zsibvásárt tudunk rittyenteni egy pillanat alatt egy-egy érdekes autó, hír vagy sztori körül!
Megőrülünk ezekért a dolgokért és tudom, hogy titokban mindenki bevallja magának, hogy nagyon is jó helyen van itt, ebben a közegben, ahol valamiképpen minden hülye rabja ennek az egész kipufogófüstös, csikorgó és zúgó világnak, amibe belecsöppent.
Sosem szabadulunk és amíg van bennünk gőz, amíg bírjuk szuflával és élvezzük, amit csinálunk, addig 100 százalékra pörgünk, mert a kevesebb nem elég és ha nem elég, akkor azt látja és érzi az olvasó. Az alapjárathoz közeli öblögetéssel pedig senki nem nyert még semmit. Pláne nem ebben a kemény szakmában. Kétségtelen, hogy a szerkesztőség életében voltak nehezebb időszakok, szakított szét minket a stressz és a határidők, kavartak be nem várt dolgok, de hoppá: nem nyavalyogtunk soha, törni sem törtünk meg, még itt vagyunk és adjuk, amit csak tudunk. Jövőre minden platformon, képben, hangban, írásban jövünk és folytatjuk, amit elkezdtünk, hibáinkból tanulunk, a jó dolgokat megtartjuk és görgetjük a Totalcart, ahogy kell. Kőkeményen és kicsit talán őrülten is, de mindenképpen úgy, ahogy mi látjuk helyesnek.
De most pihenünk, gyűjtjük az erőt és talán összegzünk is. Tegyék ezt önök is, figyeljenek egymásra, a családra, pótolják be az elmaradt ígéreteket, de legfőképp: tartsanak_továbbra is_velünk, érdemes lesz, mi pedig megköszönjük.
Boldog karácsonyt mindenkinek.
