Tuning-só, nulladik nap

Pénteken reggel nyit az AMTS, de én már csütörtök délelőtt kinéztem, ki mivel villant. Ilyenkor nincs tömeg, jobban lehet fotózni az autókat, motorokat. De természetesen délelőtt csak az igazán szorgalmasak érnek ki, látszott ez a pavilonokon: egyetlen kész standot sem láttam, ezzel szemben nagyon sok tök üreset. De megérte kirohanni, elég fasza autókba botlottam.

Motort inkább csak a gyáriakat, de ott is még félig vagy annyira sem kész standok álltak. A Can Am háromkerekű túrázóját például nem is tudom, ér-e még motornak nevezni. Ha nem tudnám, hogy a sportgépszerű alapmodellek milyen durva teljesítményre képesek, szánakozva kuncognék a gyöngyházfehér bagger trike mellett. De erre is van piac, hát kapja meg, ami jár.

Érdekes módon a VAG-csoportosok voltak túlsúlyban a lefotózott kocsik közt, sőt, ha jobban megnézem a képeket, a gyári Audikat leszámítva szinte mind Rat-look volt. És ez utóbbinak én nagyon örülök, ha nem elcsépelt dolgokat művelnek, egy jó kis Rat bármikor bejön.

Ez a svéd, vagy milyen álcafestésű Bosozoku-Rat egyes Golf például eddig a kedvencem. És annyira jól néz ki, hogy nehéz lesz másik kedvencet találni. Na jó, az amerikai kisteherből kendácsolt lakósufni is nagyon ott van, akármikor beülnék, aztán irány a nemzeti parkok, Maci Laci és az örökösen megdurrantott uzsonnás kosarak világa.

Nézegessék csak a képeket, érdemes a részleteken elidőzni. Holnap jövünk a következő adaggal!