A minap elszörnyedve olvastam valahol, hogy egy egyhetes fesztiválra több százezer forintot is gond nélkül elvernek manapság a fiatalok, ráadásul úgy, hogy az idő nagy részében annyira szétcsapják magukat, hogy arra sem emlékeznek, mit csináltak, amikor nem voltak rottyon.
Értem én, hogy szórni kell a lóvét ilyenkor, de annak idején mi valahogy költséghatékonyabban csaptuk szét magunkat és ugráltunk be Rakamaznál a vasúti hídról a Tiszába egy-egy Hegyalja-feszt alatt (amíg még jó volt), hogy aztán a kiérkező vízirendőröknek csodálkozó arccal adjuk elő a nemláttaménsemmit - dumát. Azóta persze eltelt pár év, kicsit visszavesz az ember, meg is öregszik, de főleg rájön, hogy mennyire jó hobbi az autózás, pláne egy fesztiválhoz képest (amit lényegében bármikor összehozunk egy random vízparton a haverokkal, mínusz szar zene). A költséghatékony csapatósautó-projekt ráadásul működik, most pedig végre lejutottunk Visontára megint, hogy a sebtében felállított Nymphas Corporation-csapatba beiktassuk Bandit is, aki sokat szögelte a Pisztolyt, de megérte, mert isteni lett. Kőkemény, bicepszdurrantó, de hatalmas elégtételt ad. Na meg persze nyüstöltük egy kicsit a folyamatosan fejlesztés alatt álló kis BMW-nket is, ami még gyenge és puha az eleje (de már nem sokáig), de ezt leszámítva kész, ütni-vágni remek partner lesz az örökkévaló Toyota mellé. Nem beszélve arról, hogy végre-valahára kezd kialakulni egy olyan társaság, ahol a barátság fontosabb, mint az önös érdek. Sok év munkája van ebben.
Csapassatok, srácok, nyomjátok, zúzzátok, amíg lehet, higgyétek el, ez az, ami igazán összekovácsolja az embereket.
(Ja, valaki tegnap megjegyezte, hogy nincs-e más csak ez, de a helyzet az, hogy ezt nem csak élvezzük, hanem anyagilag képesek is vagyunk elviselni, mert lehet. Ajánlom, próbálják ki többedmagukkal, állati jó!)
