Vannak autók, amiknek a jelentőségét egyszerűen nem lehet túlértékelni, a Ferrari F40 ilyen. Ez választja el az acélból épített, gömbölyded sportkocsikat a félelmetesen túlmotorizált, szögletes, szénszálból faragott űrcsótányoktól. Persze, volt már előtte Lamborghini Countach, de sportautóként a közelébe sem ért a Ferrarinak. Az F40 akkora dolog volt 1987-ben, mintha most Elon Musk nem csak kilőtte volna a Teslát az űrbe, de miután körbedriftelte a Marsot, még le is parkolta volna a Szaturnusz gyűrűjén.
480 idegbeteg lóerő cibált egy szénszálból, drótból és némi levegőből tákolt 1100 kilós bódét. A versenypályás gyökereket olyan komolyan vették, hogy se légkondi, se rádió, de még kesztyűtartó sem jutott bele, egy cél volt: menjen, de nagyon. A maga korában egy autó volt hozzá mérhető, a Porsche 959-es, amely szintén versenypálya-szökevény, de míg a Ferrari a nyers állatiasság felől közelített, addig Stuttgart a hightechben hitt. A B csoportban kellett volna maradandót alkotniuk, a versenysorozatban, ami túlságosan őrült volt, hogy létezzen.
Amit az F40-ről meg lehetett írni, azt már megírták, kezdve attól, hogy a vékonyra hagyott fényezés alól kilátszottak a szénszál-rostok, addig, hogy a középső, harmadik kipufogóvég valójában a turbók megkerülő szelepének a kivezetése volt. Ez a videó most azért érdekes, mert Nicola Materazzi, az F40 főmérnöke mesél arról, hogy is készült az autó. Például arról, hogy volt az utcaiautó-részleg, a versenyautó-részleg, de amikor rábízták a munkát, kapott egy külön részleget, vagyis egyedül ült egy szobában.
A Ferrari a nyolcvanas évek végére bajban volt, a vásárlóközönség szerint az autóik elpuhultak. Nicola elmeséli, hogy Enzo egy barátjának a fia egy M3-as (E30) BMW-vel lehagyta a Ferrari 308-ast. Pedig a 308-as a BMW árának a duplájába került. Olyan autó kellett, ami visszaállítja a sérült renomét.
Materazzi örökké elégedetlen volt, amikor a kaszni légellenállása nem tetszett neki, akkor azt a feladatot is megkapta, de így járt a váltóval is. A ZF azt mondta, nem bírja el a meglévő ötgangosuk a turbómotor nyomatékát, de vigyék csak ki versenypályára, teszteljék, aztán kiderül, mit kell kicserélni. Materazzinak ez nem volt válasz, inkább fejlesztett egy saját váltóművet. Ilyen, és ehhez hasonló sztorik mennek a félórás videóban, ami most sajnos csak az angolul (és olaszul) beszélőkhöz szól, aki teheti nézzen bele:
