Így nem lett a használt autógumi a korallzátonyok megmentője

Az óceanográfus pokolba vezető út jó szándékkal elsüllyesztett gumiabroncsokkal van beterítve. Negyvensok év távlatából könnyű okosnak lenni, mégis fura, hogy anno szakemberek serege gondolta világmegmentő ötletnek használt autógumit az óceánba süllyeszteni milliószám. Megcsinálták, azóta nyögi a floridai élővilág.

Az átlagember kevés látványosabban gyűjthető szemetet képes termelni az autóguminál. A megfizethető autózás elterjedése óta teleszórtuk abroncshegyekkel a bolygót, milliószám ástuk a föld alá vagy terítettünk be vele végtelen mezőket. A kényszermegoldás nem csak csúnya, néha azért visszavág: a lángoló gumitenger egy ritka utálatos munka és sajnos sok ilyenben van része a világ tűzoltóinak, még ha a gumihelyzet amúgy javul – legalábbis az EU-ban. A nagy gumigyártók büszkén mondogatják, hogy itt már kilencven százalék fölött megy az újrahasznosítás, sok-sok iparág használja fel a levetett gumijainkból visszanyert acélt és gumit, de a világ nagy részén sajnos nem ilyen jó a helyzet. Ahogy nem volt jó a hetvenes évek Amerikájában sem. 

Sok elcseszett gumiabroncsból épített zátonyt kaptak a világ tengerei, óceánjai az elmúlt évtizedekben, a floridai Fort Lauderdale viszont mindnél nagyobbat koppant egy ilyen projekttel. Adott a felkapott üdülőváros óceánpartjához közel két természetes korallzátony, amit szerettek volna megóvni az erős hullámzástól, az azzal érkező homoktól, na meg az államot szezonálisan sújtó hurrikánoktól. Erre született óriási közmegegyezéssel egy ötlet: mesterséges zátonyokat kell építeni a nyílt víz és a természetes zátony közé, az majd felfogja a homokot, tompítja a hullámzás erejét. És miből kéne építeni? Hát használt gumiabroncsból; annyi van, nem lehet hova tenni.

Az Osborne-zátonyra keresztelt gumizátonyt rövid szervezés után 1974-ben kezdték építeni. A projekt nagy támogatója volt a Goodyear, de a helyi környezetvédőktől az óceánügyi szakértőkön át a lelkes civilekig mindenki támogatta az ötletet. Sokan saját hajóikkal szálltak be segíteni a Haditengerészet USS Thrush nevű hajójának és hordták a gumit az új zátonyhoz. Az abroncsokat tízesével összekötötték, majd a 20-30 méter mély lapos fenéken rögzítették. Fort Lauderdale-nél 36 hektárt terítettek be kétmillió gumival, aztán várták, hogy belakja az élővilág, de hiába. Volt egy naiv gondolat, hogy ezzel nemcsak megóvják majd a természetes zátonyt, de az abroncsokon majd megtelepszenek a korallok, szivacsok, ezt belakják a halak és egy teljesen új élettér születik a homokos padon. Akár egy új búvárparadicsom.

Hamar kiderült, hogy az Osborne-ból nem lesz a búvárok kedvence. Ez lett volna a kisebb gond, hiszen másik funkcióját, a homok és a hullámerő megfogását elláthatta volna élettelenül is. Volna, mert a nagyobb baj csak hosszú évek múltán jött, amikor az abroncsokat összefogó kapcsok és a rögzítések elengedtek, mire a gumik elkezdtek szétszóródni. Sok közülük elérte a megvédeni szándékozott természetes korallzátonyokat is, komoly károkat okozva bennük – nem ok nélkül becézik a vízben úszó abroncsokat koralldarálónak is. Az évtizedek alatt óriási területen szóródtak szét az abroncsok, az 1998-as Bonnie-hurrikán például egész Észak-Karolináig vitt belőlük, és rendszeresen dob ki belőlük a víz a floridai strandokra, még a félsziget nyugati partjaira is. 

Kellett hozzá közel harminc év, mire az illetékes hatóságok is belátták, hogy tarthatatlan a helyzet, fel kell számolni az Osborne-t és be kell gyűjteni a szétszóródott gumikat. 2001-ben volt az első kísérlet, akkor még csak 1600 gumit hoztak ki a vízből. Azóta egymást érik a kisebb-nagyobb kiemelések, még a Haditengerészet búvárai is beszálltak. Sok százezer gumit kiszedtek már Fort Lauderdale-nél, de még messze a munka vége. Hogy miért nem kellett a tengeri élővilágnak az a rengeteg gumi sem, ami a helyén maradt, nem tudni biztosan, de szakértők szerint egyszerűen a kioldódó méreganyagok miatt. Valószínű ezért nem népesültek be az Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában épített hasonló gumizátonyok sem.  

A mesterséges zátonyépítés önmagában nem ördögtől való, külsős szerzőnk, Pere Laci például fasza posztokat írt arról, ők hogyan építettek ilyet Indiában. Vannak aztán jól sikerült búvárparadicsomnak szánt elsüllyesztések. A héten írtunk épp a Libanon partjainál elsűllyesztett tankokról, amik pár év múlva szuper merülőhelyek lesznek, de sokmindent süllyesztettek már el ilyen céllal szerte bolygón. A gumiabroncs hülye ötlet volt, azt érdemesebb újrahasznosítani, ha egy mód van rá.