Cikkcsokor Zappe emlékére

Zappe Gábor totalcaros írásai

2019.04.08. 17:29
0 hozzászólás

Mellbe vágott a hír. Eleve nem volt valami vidám a helyzet, épp az apám sírjától autóztunk haza a Farkasrétiből (az apám volt autójával, hogy tetézzem a bajt), anyukám és nővérem kivételesen erősen szófukar volt, ami az ő esetükben majdnem olyan súlyos állapot, mint a ponty, amelyik nem tátog. Megcsörrent a telefon, Vályi Pista volt az, Dubajból hívott, ahová két hétre kiutaztak, forgatni. Jó, persze, nekem is hiányzik a jó Pista, de azért ennyire, hogy a világ végéről, méregdrága roaminggal... Mi lehet neki ennyire fontos?

"Csík, baszki, hallottad?" - és a hangjában képtelen voltam felfedezni azt a kikacsintós csillogást, amit máskor mindig Nem hallottam, ezt jeleztem is felé. "Hát a Zappét, hogy meghalt."

Ott ejtettem el majdnem a Merci malomkeréknyi kormányát. Hogyhogy a Zappe? Ez csak rossz vicc, ugye? Hiszen most dumáltunk alig pár hete, mert találtam neki egy utcán rohadó Volvo 740-est, benne egy hibátlan bőrbelsővel. Gábor ugyanis - amikor még a Dívány rovatvezetője volt és még mi, a TC is együtt laktunk az Indexszel a Flórián téri bázison - a Vasfog példáján felbuzdulva vett egy nagy kocka-Volvót. Sokkal jobb állapotút, mint a Vasfog. Ezüst színűt. Imádta, úgy érezte a korábbi modern szara után, hogy révbe ért.

Zappe rendes autóbuzi volt. Egy korábbi 33 1.7 I.E-t követően, hosszú éveken át egy fekete Alfa Romeo 145 2.0 TS-t használt, amit valamikor az emberemlékezet egy homályba vesző korszakában még a Karottától vett. Alatta kvázi totálkárosra tört (mondom, hogy a Gábor a lelke mélyén is hozzánk tartozott), onnan megmentette és csak akkor adta el, amikor a kocsinak minden porcikája véres volt. Vagy olajos. Most úgy tudom, a Karié az az autó, aki szintén régi TC-s szerző, Zappe havarja ő is. Az az Alfa szerepelt a Tóth Zoli és Vályi Pista által írt Mito-145 összehasonlítóban, pölö.

Egy csomószor úgy adódott, hogy kaptunk valamilyen autót, amit senki nem akart megírni. Zappe folyamatos nyitott tesztautó-igényt tartott fenn a Totalcarnál, ha bármit el lehetett vinni, megírta. Jól. Ízesen. Időre. Elég sokszor sajnáltuk, hogy a Velvetnél (majd a Díványnál) dolgozik, nem nálunk, húzta volna a lapot. De hát aki nagy emberré válik és rovatvezető lesz... Különben egyáltalán nem volt így, kevés közvetlenebb, azonnal beszédbe elegyedő csávót ismertem az indexes univerzumban (amiben elég sok a jó arc, amúgy), mint ezt a tököt. Aki most meghalt. 47 évesen. Egyszercsak. Öt évvel volt fiatalabb nálam, el se hiszem. Még emésztem.

A sajtó tele van az indexes Zappével. A Velvet és Dívány rovatvezetős Zappével. A zoomos Zappével. A GreenGónál ügyködő Zappével. Egy kicsit, itt az esti sarokban mi is megemlékezünk róla. Sokan vagyunk, akik ismertük, bírtuk a buráját, nehéz felfogni, már nem csámborog be valami újabb, hulladék Cadillac-tesztautóért.

Zappééknek öt kispolszkijuk volt, a Winkler tehát benne találta meg az ideális alanyt 2000. októberében, aki rendes tartóstesztet tud írni a típusról. Tisztességesen zappés is lett.

Amikor egy hónappal később ezt a tesztet írta az I-es és II-es Golf GTI-ről, e két öreg sárkány még nem értékes veteránautó, hanem a kültelkeken az utolsókat rúgó hülyegyerek-vágen volt.

A bíborbelsős családi Fiat Sicento 900S-ből is kijött egy erősen személyes hangvételű cikk, amelyben úgy lett elküldve a jó édes nénikéjébe brikettfekete gyösz, hogy a végén még mindig szeretni lehetett.

Gábor egyike volt az utolsóknak, akik (igazi) Lanciát teszteltek Magyarországon, még mielőtt a márka halkan a nemlétezésbe csusszant át. Egy dízel szappan-Delta volt az áldozat, és már a cikk címén is erősen látszott,  akkor melyik médiumnál dolgozott (súgok: Velvet) a szerző: Felhívás orálra a jobbos fordítóban.

Az erősen bulváros címadás a Cadillac BLS-nél sem maradt el: Kétezer kilométer szex nélkül. Zappe jól érezte, hogy ez az autó senkiben nem kelt vágyat, de azért - rendes punklelkű újságíróként -, bele tudott varrni a cikkbe majdnem egy teljes The Clash-számot.

Örült az egész szerkesztőség, hogy végre van valaki, aki hajlandó Cadillac-et tesztelni, nem sokkal később kapta hár a másodikat, egy nagyobb CTS-t, ebből csak egy idézet hadd mesélje el, milyen az egész cikk: "belül csupa bőr és simaság, hátul kiesik a rendszámtábla-világítás".

Amire utolsó autós cikkeként emlékszem, az az Index flottájából használtan megvett, sokat zabáló és bedöglős Volvo V40-ese volt, ami után - szinte érthetetlen - egy sokkal öregebb és szintén ezüstszínű Volvót vett. Mennyire jó, hogy azt legalább szerette, így, az események tükrében meg aztán végképp örülök neki.

Hát szevasz öregem. Nálunk maradandót alkottál, ami nem a legnagyobb dicsőség talán, de az olvasók emlékezni fognak rád. Ahogy mi is.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.