Bertone dolgozni megy – Franciaországba!

A kis piros Alfa nagy túrája Magny-Cours-ba

2019.04.26. 17:55
54 hozzászólás

Lehet, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. A hatodik, vagy talán inkább a hetedik érzékem most szűköl a sötétben, de erőből elnyomom. A kérdés ugyanis már hetekkel ezelőtt eldőlt, nem lehet változtatni a terveken - akkor ki kellett találni a projektet, azóta szervezem.

Hogy értsd: ha kiskanállal kell meregetnünk a benzint a lyukas tankjába, ha Ludvigh Karcsi fél kézzel tartja majd a helyén a padlólemez repedésén át a kiszakadt jobb első, alsó lengőkart, ha USB-s akkupakkról megy majd a fényszóró és a gyújtás, akkor is nekivágunk ennek az útnak az Alfával. Szállások lemondhatatlanul lefoglalva, akkreditáció megkapva, GoPro és kamerák feltöltve, a Hungaroring Classic szervezőivel szponzoráció letárgyalva, posztok, cikkek betervezve. Csupa mozdíthatatlan blokk egy töredezettségmentesítés alatt nyöszörgő vincseszteren.

Add uram, hogy most ne akadjon össze a váltó, ne haljon meg a feszszabályzó, ne törjön el a dugattyúgyűrű...

Az a helyzet, hogy amikor ezt a posztot most kedden nekiálltam megírni, az Alfa még Frankéék pátyi szervizében ácsorgott, elvileg majdnem készen, de akinek volt már öreg autója, az tudja pontosan, hogy az „elvileg majdnem kész” a kidobandó roncstól a még kétévnyi intenzív szerelést és súlyos tőkeinjekciókat igénylő valamin át a tényleg majdnem készig terjedő skálán bármit jelenthet.

Hogy mi a terv? A Totalcar a gigantikus veteránverseny-sorozat, a közelgő, július közepi Hungaroring Classic médiapartnere lett. A Hungaroring Classic pedig egy elem a Peter Auto nevű Európa-közi formáció 2019-re kiírt kilenc versenycsomagja közül. A magyar esemény szervezőgárdája a dakaros és hungaroringes vonalról ismert Szalay Balázs, Balázsék meg kitalálták, hogy kifizetik a repjegyet, hogy egy tudósító-páros ugorjon ki valamelyik a Hungaroring Classic előtti Peter Auto-szervezésű eseményre, készítsen valami jó kis riportot, s az elkészült anyag legyen a nyár közepi, itthoni rendezvény egyik beharangozója.

Repülővel... A Totalcar... Hah! Ez viccnek is rossz, hiszen az a Totalplane vagy a Totaltravel ponthu dolga lenne, de még nem csináltuk meg egyik lapot se. Osztottam-szoroztam, s bár a tervem kicsit feszegette a határokat, azért kialkudtam egy autós túrát. S ha egyszer már autós túra lett, akkor legyünk stílusosak-alapon úgy gondoltam, érkezzünk öreg Alfa kupéval, úgyis ácsorog egy olyan nálam a garázsban. Pontosabban akkor, amikor én melengetni kezdtem az ötletet, már talán nem a garázsomban áll, hanem elvittem Frankéékhoz. Egy szép, hosszú hibalistával.

Mert ugye, ott volt a repedt kormányműház. A szellőzőrendszer megmaradt darabjai, amik nem lettek beszerelve múlt nyáron. A működésképtelen ablakspricni. Az elcsúszott kipufogó, ami miatt leeresztett ablakok mellett meg lehetett fulladni a kocsiban. A gázadás után lassan visszaeső motorfordulat. A két zörgő-lötyögő támasztókar a futóműben, amit még Karesz diagnosztizált tavaly, amikor hazafelé téptünk a Vadása-tóról és beugrottunk hozzá Viszre. És még, ami.

Frankééknél azonban mostanában nagy a hajtás, úgy tűnik, a fél világ 105-ös szériájú Alfát vett mostanában. Járt nála Varga Bálint csodás Giulia 1300-asa, tudjátok, a Parkoló Parádékról ismert, ezüstszínű, sötét alufelnis, állat dög. Aztán Szabó Balázs is vett egy Nuovát – ő az a srác, aki anno kölcsönadta a TC-nek egy napra a Fiat 127 Sportját, nyúzni. Közben valahonnan máshonnan egy régebbi, fehér Giulia 1300-as is ott landolt Pátyon, finomításra. Na meg Nagy Viktor – őt az ex-Autó2-s, most már Autósélet-főszerkesztő Karner Miki barátom révén ismerem –, aki a nemrégiben összetört Lancia Beta Spidere helyett vett magának egy közepesen lestrapált, ugyanolyan piros Bertonét, mint az enyém. Ha valami, akkor az az autó elég jár mostanában a pátyi szervizben. És közben a helyiek rozsdás Lanosai, Fabiái, Astrái, azaz a közlekedőedény-autók is állandóan kérik a szerelői törődést – Franke Robi szidja őket, utálja a megoldásaikat, mindig mutogatja, hogy mennyivel faszábbak a régi kocsik. Na, róla és öccséről, Zsoltiról tényleg elhiszem, hogy őszintén örülnek a koros gépek felbukkanásának.

Épp most nézem a cikkhez leadott képek dátumát – másfél hónapja vittem hozzájuk a Bertonét. Előre tudtam, hogy április eleje előtt nem fognak hozzáfogni, képtelenség lett volna korábbra hozniuk. Kérdezhetnétek: miért nem én csinálom az autót? A) nekem most éppen van más dolgom, éppen elég, B) ötször annyi ideig tartana, C) egy csomó mindent elrontanék, ami most még jó az autón. No meg, Robi és Zsolti annyira örül a Bertonénak, amikor odaviszem... Én is annak, hogy ők örülnek. Akkor mindenki örül, ámen.

Kábé három hét alatt, nagy erőfeszítéssel, a napi ügyeik görgetése mellett mindent megcsináltak az autón, amit lehetett. Kivették a régi kormányművet, szétszedték (ez golyópályás szerkezet, finom meló, nagyon kell érteni a hézagolásához összerakáskor), beépítették az új házba. Észrevették, hogy a diffiben a belső kulcsnyílásos olajzáró dugóm a végét járja, inkább kiműtötték, megelőzve a bajt, olajat is cseréltek, most megint együtt van, új dugóval, örökéletmegegynap.

Az első futóműbe bementek az általam megvett, új támasztórudak. Összeépítették a szellőzőrendszer sokszínű, nagy, vidám legókészletét, mert a tél folyamán sikerült végre levadásznom az elveszett alkatrészeit a garázsom különböző, rejtett zugaiból. Betették a vagyonokért vett, új lábpumpás spricnit, csak hogy az első mosási kísérletre kiderüljön – kitűnő blokk balfél-takarítórendszert sikerült ezzel létrehozniuk. Az előző tulaj (vagy a szerelője) ugyanis a tartálytól vezető csövet jó erősen megszorította a karosszéria görbíthető kis tartófülével. Az ettől ki is lyukadt, az új pumpa beiktatásával lett belőle csepegtetős öntözőrendszer. Akkor gyerünk csövet szerezni, toldani...

Azzal, hogy végre kész lett a szellőzőrendszer, be lehetett szerelni a kesztyűtartót és annak fedelét – azt is természetesen megcsinálták. Észrevették, hogy a fékszervó csöve a végén repedezni kezdett, abból is tettek be újat. Megigazították a kipufogót, megfulladásellenességi megfontolásból. Belőtték a karbikat is – immár másodszor, mert a karburátor olyan dolog, hogy egy hosszú álomból felébresztett autónál többször is be kell állítani, mire minden a helyére kerül. Még az áramtalanító kapcsolómat is beépítették, ráadásul úgy, hogy nem a testkábelt szakították meg, hanem abból is újat szereltek be, hogy megmaradhasson a kocsi eredeti, régi vezetéke. Hogy ez a két csávó milyen figyelmes, de tényleg...

Maradt azért még javítani való. Ahogy a műszaki vizsgán is mondták, hogy előbb-utóbb cserére szorul, Frankééknél is kiderült, hogy az első, alsó lengőkarok szilentjei, különösen a jobb oldalon elég fáradtak. Oda rövidesen új kell, Robi szerint az sem árt, ha veszek új tengelyeket, mert ennyi idősen azok is biztosan kopottak. Lóg a segédirányító kar tengelye is, kicsit, azt is fel kell majd újítani egy következő szerelésnél, átmenetileg kihézagolták. Egyébiránt az autót makkegészségesnek nyilvánították.

Valójában már egy hete összeállt a kocsi, csak arra vártak, hogy a futóműves fogadni tudja – hiába kell még piszkálni az Alfa elején, az első támasztórudak cseréje miatt teljesen elment a geometria, ezért muszáj most egy köztes állítás, amíg azokra sor nem kerül. Sajnos az én autómon a munkák pont egybeestek a meleg tavaszi napok állandósulásával. És mikor cserélnek az emberek gumit téliről nyárira? Hát persze, hogy huszonöt fokban. Nagy a sor ilyenkor.

Egy százast fizettem a töméntelen munkáért, el sem akartam hinni, mennyire keveset, ráadásul ajándékot is kaptam: egy tartalék, új ékszíjat a francia túrára, illetve egy méretre vágható, összecsavarozható, igazi vintage általános autósboltos ékszíjat is, a dobozában – persze csak poén, kacagott Robi, nehogy feltedd!

Nem volt szar az Alfa azelőtt sem, elég sokan vezették, ültek benne, mindenki tényleg élvezte, még az ódon, sokat-korrigálós, kicsit himbilimbi futómű ellenére is – nem véletlen, hogy oly népszerűek a Bilstein és Boge futóműtuning-szettek hozzájuk. Azt észre se vettem eddig, hogy lóg a kormány, de most sokkal feszesebb lett minden, bár hangyányit még szorul a kormánygép – kicsit át kell mozgatni, jót tesz majd neki a hosszú út, nyugtatott meg Robi.

A motorban szerintem találtak még tíz lóerőt, ráadásul még sokkal szebben is veszi a lapot, a kipufogószag pedig elmúlt. Azaz van, akkor, ha letekert ablakkal gyorsan lefékezek, és utolér a szénhidrogén-felhő, de még az is csak a tizede a réginek. Brutálisan élvezem a kis dögöt.

Frankééktől egyvalamit nem várhat az ember – autómosást. Sok a fa az udvarukban, ami poros is, szerintem ha reggel lepucolnák az ügyfeleknek átadandó kocsikat, délre, amikor a kuncsaft beesik hozzájuk, már koszos is lenne. Ezt nem rovom fel nekik, mert úgyis az a legjobb, ha egy veterán autót a gazdija nyalogat körbe. Így is tettem szerda este, fejben listát készítve a tételekről, amelyeket a bő háromezer kilométeres francia útra való indulás előtt még ki kell pipálnom.

A seggtörés óta aszimmetrikus volt a két hátsó lámpám, mert a törött bura helyére felkerült a Tullnban tavaly megvett új darab, de bal oldalon fent maradt a kifakult eredeti. Oda most felszereltem az új, szerintem kevésbé szépen kidolgozott, utángyártott burát – kicsit hullámosabb is a műanyagja, a macskaszem pedig nem egy külön belecsavarozott, fémkeretes darab, hanem egyszerűen bele van öntve. Ezt lehet kapni, sag schon.

Több volt a probléma a jobb oldalon. A tavalyi szerencsétlen afférünknél szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy a sötétben eltegyek minden törmeléket, ami az autó után maradt az aszfalton. Így maradt meg egy furcsa alakú fémlemez is, ami a piros és sárga részeket választja el egymástól a burán belül. Ez azóta hiányzott a lámpából, az izzók átvilágítottak a másik térfélre, most végre visszatettem. Elfelejtettem azt is, hogy arra az időre, amíg nem volt lámpabura a törött autón, beszereltem egy sárga indexizzót is, hogy legalább az normálisan világítson, amióta pedig visszakaptam a fényezésből, dupla sárgával villogtam, mert a bura is, izzó is sárga volt. Kíváncsi vagyok, hogy nézhetett ki hátulról... De most az is jó.

Sokat piszkált mindenki a gyorskötözővel felszerelt rendszámok miatt – azok azért voltak úgy fent, mert a felerősítéshez használt csemperagasztó gyengesége miatt kis híján elvesztettem a kocsi plakettjeit. Most azonban vettem szupererős kétoldalú ragasztószalagot (a krómozott rendszámtartó-tálcáról nem vagyok hajlandó lemondani, mert mégis, hogy néz már ki egy veteránautón a randa, műanyag, kisipari okádék?), azokkal tettem fel őket. Most elvileg tartanak, illene is nekik, mindent átsmirgliztem, féktisztítóztam, a körülmények ideálisak voltak a tapadáshoz.

Tehát 30-án, kedd hajnalban indulunk, első éjszakai megállónk Besancon lesz, 1234 kilométerrel odébb. nyugatra. Ludvigh Karcsival leszünk ketten a fedélzeten, ő isteni videós, szuper drónja is van, remélem, engedik majd használni is.

Sokat sajnos nem tudok menni addig a Bertonéval – azaz keveset sem – mert hétvégén jön Weissenkirchen (oda Ducatival motorozok), utána egy darab hétfői munkanap (a cégnél nem lehet parkolni, tehát akkor is motorozni fogok). Ezért legközelebb kedd reggel fordítom el az indítókulcsot. Ettől a ponttól a sors kezébe adom át az ügyet.

A terv: minden nap posztolunk majd egyet az útról, tehát figyeljétek a Totalcart. Maga a nagy esemény május elsején lesz, Magny-Cours-ban. A besanconi szállásról indulunk tehát szerda hajnalban, s a munka ünnepét nagyjából déltől – mi mással – munkával ünnepeljük a magny-cours-i pályán, ahol a négynapos Tour Auto Optic túraverseny szenzációsnak ígérkező, gyorsasági betétfutama zajlik majd, nagyon hasonló, a mi Hungaroring Classicunkhoz, csak kisebb lesz az autóválaszték, hiszen csak forgalomképes autók szerepelnek majd ott - nálunk pedig kőkemény, csak a versenypályák karanténjában élni képes, izzó szörnyetegek is lesznek. Apropó, érdemes megvenni lassanként a jegyeket a Hungaroring Classicra, mert a jegyelővételi oldalon már az szerepel - erősen fogyóban a portéka...

Remélem, nem égünk be és egyben odaérünk, saját gőz alatt, nem pedig szamárháton (vagy ami még rosszabb, vonattal) futunk be, reménytelenül elkésve. Szurkoljatok.

Ha kedvet kaptál az autócsodákhoz, hamarosan itt az egyik kedvenc autós rendezvényünk, a Hungaroring Classic, gyere el. Mi is ott leszünk!