A pofátlanság méltó jutalma

Ez az a helyzet, amikor még a minden helyzetben köcsögzsaruzók is mindkét hüvelykjükkel jelzik: ezaz, na végre!

M3-as, szombat délelőtt, dugó. Már Gödöllő magasságában besűrűsödött a forgalom, persze itt is volt jobbról a sorokat előző, akinek mindenkinél sürgősebb dolga volt – de persze az is lehet, hogy csak az utolsó pillanatban jutott eszébe, mégsem itt kell lekanyarodnia a pályáról. Vagy csak nem működött a hűtőventilátora és fontos volt, hogy a melegben a két vesén a lehető legtöbb friss levegő áramoljon be a hűtőre. Ki tudja.

Aztán a sűrű forgalomból rendes dugó lett, mindenki lépésben, vagy még lassabban gurult – a Waze szerint egy baleset fogja vissza a haladást. Mi a lehúzódtunk tötyögni a külsőbe. Tükörben látom, hogy a leálló sávban a forgalomnál épp csak egy hangyányival gyorsabban csorog egy fényhidas-csíkos fehér Octavia RS. Azonnal a levegőben lassú köröket leíró ragadozó madarak jutottak eszembe: ezek vadásznak. Várom, hogy mikor intenek ki valakit a sorból, de semmi nem történik, gurulnak szépen előre. Talán a balesethez? Á, kizárt, oda tempósabban mennének. Még látni elől a kék-piros fényeket, mikor a jobb tükörben megjelenik egy Audi Q5. Óhhóhó, hát erre vadásznak a kékek!

Az ilyen pofátlanul a leállósávban előzgetőktől mindenkinek ökölbe szorul az arca. Mert az ilyenek azok, akik nem csak úgy belevizelnek a medencébe, hanem kiállnak az ugrótorony szélére, úgy pisálnak bele, nagy ívben. Igen, rá mindenki fejére. És nem csak a mindenkit leszarás az, ami ilyenkor az embereket joggal bőszíti fel, hanem hogy átkozottul veszélyes is, amit csinálnak. Aránytalanul nagy a sebességkülönbség a sorban álló-araszoló kocsik és a mindenkin felülállók autója közt. Ha ilyenkor valaki nem számít a szabálytalanokra, és esetleg épp felforr a vize, vagy más okból ki kellene húzódnia a leállósávra, az egy szempillantás alatt megtudja, milyen érzés lehet tesztbábúnak lenni egy ráfutásos balesetben.

Nem csak én láttam a rendőrautót, az audis is kiszúrta. Nagy fék, és azonnal húzta be a kocsit két külsőben araszoló közé. Gyakorlott lehet az ilyen helyzetek kezelésében, mert rögtön furakodott tovább a belsőbe, igyekezett egy teherautó takarásában maradni. Kiguvadó szemekkel figyeltem, mit lépnek erre a zsaruk. De nem történt semmi, gurultak a leállóban – a ragadozó madár továbbra is méltóságteljesen köröz a mező felett.

Na, mi az, megússza az audis? Nem figyelt a sasmadár? Aztán az Octavia indexel balra, szép lassan bekérte magát és csorgott a sorral. Közben az Audi el is ment mellette. Octavia megint finoman indexel, kimért tempóban beljebb sorol egyet. Ez az a pillanat, amikor már a zsákmány préda is érzi a tarkóján az éhes ragadozó tekintetét, amikor már tudja, hogy itt mindjárt a hátába mélyednek a karmok, de még azért remél, hogy hátha mégsem vették észre. De aki kintről nézi az egészet, tudja, nincs mit tenni, a zsákmányállat ki lett szúrva, csak a sas nem kapkod. Kivárja a pillanatot, amikor minden klappol.

Elhagyjuk az út szélén álló sérült autókat, mögöttük villog a másik rendőrautó tetején a „Baleset” felirat. Nincs már miért visszafogni a tempót, a sorok is elkezdenek gyorsulni, de nagy a tömeg. Az Audi igyekszik tempósan eltávolodni, a rendőrautó, egy vagy két kocsival hátrébb még mindig a legnagyobb nyugalomban megy a belső sávban. Aztán meglátom az előjelzőtáblát: Galga pihenő 500 méter. És már értem is, miért nem kapkodott a rendőrnő, aki a Škodát vezeti. Minek is. Nem fogja megállítani a nyílt pályán, a leállósávban elkezdeni az intézkedést. (A PMRFK sajtószóvivőjétől megtudtam, ő az a hölgy, akire a májusi járőrversenyen az egyetlen RS Octaviát rábízták).

A következő pillanatban már látni is, ahogy az Octavia villogó fényekkel megelőzi az Audit, és kiinti a pihenőbe. Ha valaki ebben a pillanatban felkiáltott, hogy ezaazz, és még a levegőbe is bokszolt egyet, azt én teljes mértékben megértem. Hogy ez káröröm lenne? Nem hinném. Ez csak azon ritka pillanatok egyike, amikor úgy érzi az ember, hogy mégis csak van igazság, és az úszómester egy csattanósat odavert a trambulinról a medencébe vizelő bunkó seggére egy vizes gumipapuccsal.

Mindketten szépen megálltak a parkolóban, és elkezdődött, aminek ilyenkor el kell kezdődnie. Nem tudom, a napszaknak megfelelő köszöntésen felül mi jár még egy ilyen leállósávon autókázásért, gyorsan rá is kérdeztem. A konkrét esetről (adatvédelmi okokból) nem nyilatkozhattak a zsaruk, de ha valaki azt csinálja, amit láttunk, az a leállósávon haladásért 100 000 forintot fog terven felül elkölteni (akit érdekel, mi mennyibe kerül, ezen a linken megtudhatja). Ha az audis hölgy is így jár, szerintem megrokkantani nem fogja, az ajkai többe voltak. De nem is ez a lényeg. És nem is az, hogy most a pofátlan előzgetéssel megnyert másodpercek mellé egy bő félórás késést sikerült összehoznia. Hanem talán a rendőrök elmesélték neki, hogy miért baromi veszélyes ilyet csinálni.

Hogy legközelebb is magasról tesz majd mindenre és mindenkire? Fene tudja. Nekem mindenesetre megcsinálta a napomat, hogy egy ilyen csodásan felépített kiterelést láthattam, a tankönyvekben sem írják le szebben. Mindig örülök, amikor nem azt látom, hogy forgalmas úton kezdenek el intézkedni a rendőrök, mert sajnos még mindig előfordul, hogy a saját és mások testi épségét feleslegesen kockáztatják. Ja, és talán most, hogy leírtam, mennyire figyelnek a zsaruk az ilyen leállósávon előzgetésre ott, ahol számíthatnak rá, talán az ilyesmire hajlamosak meggondolják, ér-e ennyit a dolog. Tiszta nyereség lenne.