Ő a felelős a Halálos iramban autóiért

Craig Lieberman Youtube-csatornája nekem egy reggelizős csatorna. Felkelek, benyomom a kávéfőzőt, berakom a pirítóba a kenyeret, és elindítom egy videóját, mire véget ér egy rész, többnyire az utolsó falat is lecsúszott. Craig tulajdonképpen a memoárjait osztja meg a nézőkkel, hiszen ő volt az autós tanácsadója a az első két Halálos iram filmnek, vagyis a film készítői neki mondták el a szándékukat, és ő találta ki, hogy milyen autóval, hogyan lehetne azokat megvalósítani.

Craig védelmében legyen mondva, ő is rengetegszer fogta a fejét, amikor megtalálták valami baromsággal a látványtervezők. Például sehogy sem tudta őket meggyőzni, hogy nincs olyan, hogy egy autó padlólemeze kiszakad a sebességtől, aztán mégis megtörtént az Eclipse-szel az első rész első versenyén. Ja, és ugye tudjuk, hogy a dinitrogén-oxid sem robban fel, ha rálőnek a tartályra. Külön bájos, ahogy a videókba rengeteg bevágás kerül be Craig saját anyagaiból, amit a forgatásokon a saját kézi kamerájával rögzített. A szemcsés, interlace-ben úszó felvételek csak még távolabb helyezik időben az első filmet, és kíméletlenül rádöbbentenek, hogy maholnap 20 éve mutatták be az első részt.

Craig akkoriban egy sportfutóműveket árusító cégnek dolgozott, és évtizedek óta súlyos benzinfej volt. A forgatások óta megfordult nála M3-as BMW-től kezdve Lamborghini Diablóig minden, még egy Isuzu I-Mark is, amikor összeakadt a universalos David Marderrel egy bemutatón, épp egy negyedik generációs Toyota Suprát hajtott. Ez a Supra került később a filmbe Paul Walker karaktere alá, de sokkal érdekesebb, hogy Craig miért vette. A Supra előtt egy rendesen megépíttet Fox Mustangot hajtott, de egy este felállt mellé a lámpánál egy Supra.

Hiába a kompresszoros V8, a Supra csúnyán lelépte a Mustangot, Craiget meg annyira nyomasztotta a helyzet, hogy hamar vett egy kéziváltós, biturbó Suprát. Amikor összeakadt a Universal Studio fejeseivel, az autó éppen sárga volt és 650 lóerős, miután megautóztatta Rob Cohen producert, egyértelmű volt, hogy ez lesz a főhős autója. Craig majdnem dobott egy hátast, amikor közölték vele, hogy az autónak narancssárgának kéne lennie, mert a Mazda RX-7-ről kölcsönzött Mica Yellow árnyalat 8 ezer dollárért került fel az autójára. A teljes belső kárpitot is át kellett húzni, hogy passzoljon az új külsőhöz, viszont fura módon a bukókeret sárga maradt.

Nyolc Suprát használtak a forgatáshoz, ez volt az egyetlen motorikusan is felhúzott autó, a többit egyszerűen felesleges volt megépíteni. Kellett autó az ugratásos jelenetekhez, kellet egy autó, amiben a belsőket vették fel (ez mellesleg egy teherautó extra mélyre süllyesztett platóján volt), meg mikrofonos darab is kellett a párbeszédek rögzítéséhez. A kiégett roncs, amivel Walker meglepi Vin Diesel csapatát az első filmben, Rhys Millen autóversenyzőtől jött, kölcsönbe. Vicces momentum az is, ahogy a kamera végigmegy a beépítésre szánt alkatrészek felett. Abban a vágóképben egy alkatrész sem tartozott a Suprához, Craig garázsából söpörték ki a resztlit, a vezérműtengely a földön például egy Mustang V8-asából jött.

Megvan a jelenet, ahol a Supra próbaútján súlyosan lealáznak egy Ferrarit 355-öt? Az a producer, Neal H. Moritz autója, mellesleg ő is vezeti, a jó csaj a jobb egyben pedig a felesége, Sarah. Viszont, ahogy a visszaemlékezésekből kiderül, a Supra sosem tudott volna lépést tartani a Diesel karakterének Chargerével, hiszen azon rendes drag gumik voltak. Utóbbi sem volt 900 lóerős, a kompresszor csak dísz volt a motoron, mellesleg a hátsókerekes rajthoz is egy hidraulikus emelő kellett, amit utólag, számítógéppel töröltek a felvételről. Meg aki már valaha látott rendes gyorsulási verseny rajtot, az tudja, hogy vagy gumifüst van, vagy ágaskodó kaszni, a kettő együtt nem megy.

Nem csak a Suprát, de a Nissan Skyline-t is Craig biztosította a második filmhez, persze azt is komolyan átalakították a produkcióhoz. Ennek a sztorija is érdekes, hiszen ez a konkrét autó volt az első hivatalosan az Államokba importált R34-es Skyline-ok közül, ugyanis az ország import törvényei miatt az autót csak 25 éves kora után lehetett volna legálisan behajózni, ám a MotoRex nevű cég egy kiskapuval mégis megoldotta néhány GT-R bevitelét, igaz, aztán a kiskapu hamar bezárult.

És nem csak autókról van szó: Craig a mai napig jóban van a stúdió embereivel, így például külön videót szánt arra, hogy elmagyarázza, miért lett a sorozatból akciófilm autós film helyett. Röviden azért, mert az első három rész bevételi adataiból jól látszott, hogy az autókat szerető közönség nem tart el egy franchise-t, ellenben egy akciófilm sokkal több embert szólít meg. Készült már interjú Sean Moris-szal is, ő találta ki a Skyline sorhatos Mustangot a Toky Drift filmhez, annak is érdekes a sztorija.

Magam részéről sosem voltam a film rajongója, utoljára talán 14 évesen tudtam lelkesedni érte, Craig csatornáját mégis nagyon szeretem. Leginkább az tetszik benne, hogy visszaad valamit az akkori tuning-irányzatokból, az autóépítés akkori hangulatából. Furcsa látni az árakat, hogy a ma súlyos pénzekért hirdetett japán sportkocsik mennyire filléres tételek voltak a 2000-es évek elején. Az árak felveréséhez kellett a filmek által rendesen megtolt kultusz, tehát, ha szigorúan vesszük, ma azért nem lehet kifizetni a Toyota Suprát, mert Craig Lieberman Mustangját egyszer csúnyán lehagyta egy.