Visszatérés a minimálautók csodálatos világába

Az én autóm: Opel Astra F 1,4 Si – 1995.

2020.05.19. 06:08 Módosítva: 2020.05.19. 09:57
78 hozzászólás

Két szálon kerestem a választ a kérdésre: mit vegyek második autónak, kevés pénzből? Végül házhoz jött a megfejtés, de ekkora szerencsém már régen volt járművásárlással.

Az életvitelünkhöz alapesetben tökéletesen elegendő egy autó. Ez meg is van, hiszen nem is olyan rég írtam arról, milyen volt az első év az Audival. Kettőnknek elég tágas a B5-ös A4. A kombi csomagtartója akkor is elég, ha nagyobb dolgokat kell cuccolni, a rotációs kapának is csak a tolókarjait kellett lehajtani. Bárhova elvisz minket kis fogyasztással, és még aránylag jól lehet is vele haladni. Ennél most nekünk nem kell több. Vagyis nem kellett, egészen a közelmúltig.

Életem párja ugyanis elkezdett újabb szakmát tanulni. Először nem is nagyon gondolkodtam újabb autó vásárlásán, gondoltam, majd valamelyikünk buszozik, amikor kell. Aztán megnéztem a menetrendeket. A tanfolyam Egerben van, 35 kilométer, az órákat hétvégén tartják. A buszok elosztása sem szerencsés a mi szempontunkból, ráadásul fél hatkor jön az utolsó. A menetidő amúgy parádés 1 óra 20 perc.

Közben nekem a főállásomban havonta legalább egy, helyettesítés esetén havi két hétvégén kell bemennem melózni, a munkahely 15 kilométerre van. Természetesen a másik irányban. Buszozni arrafelé se könnyebb. A szabad hétvégéimen ráadásul az 50 kilométerre lévő Kazincbarcikára is járok használtteszteket csinálni, fotózni - átszállás, másfél órás odaúttal. Ekkor kezdett körvonalazódni az ötlet, hogy mégiscsak kellene egy második autó az átmeneti időszakra, nagyjából fél évre. Miután pedig nálunk kiszolgálja az idejét, az is lehet, hogy családon belül váltana gazdát, hogy nyugdíjba küldjön egy Škoda Favoritot. A Kiscápa elővétele és a robogózás azért estek ki a rostán, mert időjárástól független megoldás kellett.

Kell egy autó

Amikor a vásárlás ténye már eldöntetett, kezdődhetett a keresés. Egyetlen szempont volt biztos: a rendelkezésre álló keret felső határa. 300 ezer forint, ezen felül a kötelező szerviz és átírás. Minden más képlékeny, nem véstük kőbe sem a karosszériaváltozatot, sem az üzemanyagtípust, sem a teljesítményt – semmit. A legfontosabb, hogy ne legyen szétrohadva, lehetőleg rendelkezzen még némi műszakival, de a következő vizsgára se kelljen lakatolni. Valamint ne azzal induljon közös életünk, hogy egy nagy vödör dellát borítok rá, mert most nem abban az élethelyzetben vagyunk.

Rusty car in River-03%2B %28403730921%29

Mivel az utóbbi hónapokban számos olyan cikket írtam, amelyek típushibákkal, használt autók sajátosságaival foglalkoznak, nagyjából képben voltam már a kínálattal. Bármilyen modell gyakorló tulajdonosa vagy specialistája többet tud az adott autóról, de a vásárlók nagy átlagához képest tájékozottabban vághattam a keresésbe. Az első online portyát követően két utat jelöltem ki.

  • 1. Mivel az autót zömében én fogom használni, kedveskednék egy kicsit magamnak, még ha kompromisszummal is jár. Az átlagosnál valamivel izgalmasabb, vagy legalábbis eltérő, számomra bizonyos szempontból érdekesebb kocsit keresek, valami fürge kiskocsit, esetleg egy nagyobb motoros kompaktot. A fogyasztás se annyira lényeges, hiszen csak hétvégente venném elő.
  • 2. Nem vagánykodok, nem keresek nagy igazságokat, csak veszek valami igazán átlagos, gyakori gépet, amihez gombokért van az alkatrész, és bőséges a kínálat.

Nézzük tehát, mik bukkantak fel ötletként ebben a csapongó vadászatban. A legnehezebb ugyanis akkor tud lenni a választás, ha nagyon kevés a sarokpont, és szinte bármi szóba jöhet.

1. Érdekes autót 300-ért

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, elmúlt már az idő, amikor közepesen lefingott hot hatch-eket (vagy legalább warm hatch-et), még nem teljesen reménytelen E30-as BMW-ket, vagy valami hasonlót lehetett kapni háromszázezer alatt. Vagy akár mókás kis Fiat 127-est. Ilyesmire ennyi pénzért esélyem nem volt, ezért az érdekes jelzőt viszonylagosan kell kezelni.

Felbukkant viszont néhány 145-ös vagy 146-os Alfa, akár friss vizsgával. Persze, tudom, abból sem ennyiért megy a kínálat csúcsa, de azokban a hetekben 500 ezer körül tetőztek, most is csak egy van fent jelentősen drágábban. Csikóssal is megbeszéltem panaszaimat, abban maradtunk, hogy a bokszer fenntartása drágább a többinél, TS-ből pedig inkább 1,6-osokat nézzek. Sokáig szemezgettem egy 2.0 ti-vel is. Az viszont teljesen kiakasztott, hogy egy 300 ezer forintos autóra ilyen teljesítmény mellett már durván egy százas az átírás. Eleve nonszensznek tartom, hogy a leadózott pénzemből megveszek egy autót – igen, én fizetek érte –, aztán még fizessek adót a vásárlás után is. Agyrém. Ha pedig egy ilyen idősödő autó értékéhez mérem a sarcot, még rosszabb a helyzet. Blöe.

DSC02650

Viszonylag nagy választék volt ennyi pénzért Fiat Cinquecentóból és Seicentóból. Mielőtt hangosan röhögve mutogatna rám a kedves olvasó, hogy ezeket az érdekes autó címszó alatt írom le, gyorsan hozzáteszem, hogy Sportingra vadásztam. A tuti a Cinquecento a maga dobozformájával, az utód gömbölyded teste épp azt a kis cinkos vagányságot irtja ki, ami abban még megvolt.

Végül Csinkóból is csak egyre bukkantam, azt viszont hirtelen el is mentem kipróbálni, nyilván sötétedés után, hogy legyen benne izgalom. Elképesztően mókás vele menni, rendesen taposva vidámat lehet autózni. Sárga fényezés, piros öv, óriási körítés. Viszont a rozsdamentesnek mondott kocsi küszöbének végén egyszerre csak elsüllyedt a lámpafényben gyanútlanul matató mutatóujjam. Ezen kívül egy rejtélyesen elő-, majd eltűnő injektorhiba is beköszönt, miközben az eladó valami zárlatról beszélt. Ezt ennyiben hagytam.

Fiat Cinquecento Sporting-1.1

Ezeken kívül még elmerengtem egy képek és leírás alapján ígéretes Ford Orionon, bejött a képbe egy-két förtelmesen rohadó Golf 3 GTI, és néhány E36, bár azok ennyiért vagy alapmotorosak, vagy lepusztultak, de leginkább lepusztult alapmotorosak. Még a kevéssé észszerű választásnak tűnő autókhoz sorolnám az ugyancsak felmerülő Lancia Y-t, kettes Golfot, meg azt a Volvo 460-ast, amelyről Sziklavári Tomi beszélt le finoman.

2. Biztos választás 300-ért

Akartam vagy sem, mégis itt kötöttem ki, háromszázért ne ugráljon az ember. Ebben a kategóriában a legkézenfekvőbbnek a Suzuki Swiftet tartom, mindenkinek ajánlom is. Én egyszerű okból nem szerettem volna: volt a családban három, közülük egy saját, kettőt pedig rendszeresen hajtottam. Volt ferdehátú, szedán, ezres, egyhármas. Soha nem volt velük baj, de most szerettem volna mást is kipróbálni.

Opelből Corsákat és Astrákat találtam, de a legtöbb már a képre nézve is porladt. Hasonló volt a helyzet az ilyen árban hirdetett Corollákkal is. Előkerült néhány ígéretes Volkswagen Polo, alkalmi vételnek tűnt egy adagolós TDI Vento háromötvenért, túl a keretemen – el is vitték hamar. Nissan Micrából nagyon szűkösnek bizonyult a választék. Vacilláltam a Puntón, ahogy kiderítettem, abból a 16 szelepes 1,2-es a tuti, csakúgy, mint az Y-ból, mert a nyolcszelepesek hajlamosak hengerfejesre futni.

A megoldás házhoz jön

Szakajtónyi típusra állítottam be a hirdetésfigyelőt, de biztos ami biztos alapon külön be volt lőve az értesítés a 300 ezer alatti, érvényes vizsgás autókra is. Titkon abban reménykedtem, hogy egy szép reggelen bedob majd nekem valamit, ami legalább egy hangyányit eltér a szokványostól, amire azt mondom, hogy igen, ez lenne a tökéletes szükségautó. De nem. Ehelyett kollégám és barátom, Tamás ejtett el egy félmondatot: a fia eladja AZ Astrát.

Egyszerű F Astráról volt szó, mégis felcsillant a szemem, mert ismertem az autót. Amikor Tamás fia, Gabi megvette, előtte én is vezettem. Ez úgy négy éve lehetett, akkor szinte makulátlan volt a fényezése, nem volt rajta rozsda, benne alig százezer kilométer, a beltere is újszerűnek tűnt. Nem a tulajdonos árulta, de nem is nepper, ismertük a közvetítőt. Na, ez az autó lett most eladó. Korábban többször is felmerült már, hogy megválik a kocsitól, én akkor mindig beajánlottam barátoknak, akik Astrát kerestek. Végül azonban mindig megtartotta, mostanáig.

Először István cimborámnak adtam le a drótot, mert tudtam, hogy nála is napirenden az autóvásárlás. Voltunk is megnézni pár Astrát együtt, de elég reménytelen, kétes előéletű romokat találtunk. Ő aztán megnyugtatott, ha akarom, vegyem meg bátran.

Opel Astra F forgalomba helyezési költségei
Vagyonszerzési illeték 27 000 Ft
Forgalmi engedély 6 000 Ft
Törzskönyv 6 000 Ft
Eredetiségvizsgálat 17 000 Ft
Kötelező biztosítás (éves, 30 éves vidéki férfi, 13 éves jogsi) 29 760 Ft
Gépjárműadó (éves) 8 400 Ft

Ismertem tehát az autó előéletét – legalábbis részben –, és tudtam, hogy Gabi gondos tulajdonos, aki szereti, ha rendben van az autója. Voltak már például Görögországban is az Opellel, oda meg azért nem szívesen indul az ember megbízhatatlan járművel. Aztán amikor ott álltam a kocsi mellett, körbenéztem, pontosan azt kaptam, amire számítottam. A piros fényezés ugyan már kissé napszítta (ez legjobban ott látszik, ahol piros műanyag van a közelben), de egy alapos polírozással még lehet rajta javítani. Valahogy úgy lehet az Astráknál is, mint a Swiftnél: a nem metálfényű alapszínek kevésbé ellenállók. Kisebb karcok előfordulnak rajta, a lökhárítón egy-két kevésbé sikerült parkolás nyoma. Most 160 ezer körül áll az órája. Vizsgája jövő márciusig érvényes.

Ugyanakkor egyetlen pörsenéstől eltekintve tényleg rozsdamentes az egész autó, ami Astra F-nél nagyon nagy szó. Elsősorban a sárvédőívek, a küszöbök, a tankajtó környéke és a padló szokott megindulni, de itt semmi. A jobbos küszöb alján egy pötty. Gabi rendszeresen elvitte aknára, időről időre megújította a védelmet. Bármi nyűgje jött elő, azonnal orvosolta, és jól ismerte a típusbetegségeket, mert ez már a második ilyen autója volt. Nagyrészt mindent maga javított, csak a hengerfejtömítést cseréltette szervizben.

A motor könnyen indul, szépen jár, a beltér szakadásmentes. A tetőkárpit viszont korábban megereszkedett, azt színben stimmelő anyagból pótolta. A próbaúton némi visszafogott koppanást hallatott a jobb első futómű, de máris mondta, hogy azt még kijavítja, ha úgy döntök, megveszem. Valamelyest lejjebb mentek az árak az elmúlt pár hónapban, mert most az alku nélküli ár kereken 300 ezer forint volt, míg korábban István barátommal 400-450 körül sem találtunk vehetőt száz kilométeres körzetben. Nem kellett tehát sokat gondolkodni, hogy igen, kérem, írjuk is a szerződést.

Mivel nagyjából egy Ózd-Budapest oda-visszára még kellett az autó Gabinak, abban maradtunk, hogy majd hív, amikor újból erre jár, és papírozunk. Pár napra rá csörgött is a telefon: baj van. Nacsak? Mi lehet? A hazaúton észrevette, hogy szivárgás van a termosztátháznál, így kicserélte a termosztátot, de ha már úgyis a motortérben matatott, akkor egy friss vezérlésszett is került be, vízpumpával, nyilván, hogyan máshogy? Felár nélkül. Úgy vettem meg tehát az Astrát, hogy tudtam jól, erre belátható időn belül nem kell költenem. Kaptam hozzá még pár tartalék alkatrészt is, úgy mint a régi, szervótlan kormányművet, világításkapcsolót, ilyen-olyan tömítéseket. A lelke mélyén - vagy nem is annyira mélyen - mindenki ilyen gondos gazdától szeretne autót venni.

Az első hónapok egy háromszázezres Astrával

Aki otthonosan mozog az Astra F-ek világában, alapvetésként kezeli, hogy érdemes inkább a nyolcszelepes motorokat keresni, hiszen a tizenhat szelepes Ecotec benzinesek hajlamosak az olajfogyasztásra. A mi Opelünk 1,4 Si, tehát az 1389 köbcentis nyolcszelepes SE-kódú, vagyis hengerenkénti befecskendezős, 82 lovas változata van benne. Alapból nem valami magasan felszerelt, utólag került bele szervó, központi zár, USB-aljzat a középkonzol jobb oldalára, és kábé ennyi.

A sors aztán úgy hozta, hogy beütött a járvány, a párom tanfolyama szünetel, csak elméletet tanulnak távoktatásban. Kiesett az életünkből a tényező, mely miatt kellett az Astra. Így az elején elég sokat állt, ki is derült, hogy az akkumulátor a halálán van. Most a Kiscápáéval fut. Az első néhány astrás utunkon aztán szembesültünk azzal, mennyire durván része ma is a magyar hétköznapoknak – errefelé – a típus: egy reggeli munkába menés alatt simán megszámolunk 10-15-öt a tizenöt kilométer alatt.

Alkatrészárak
Alkatrész megnevezése Alkatrész ára Alkatrész márkája
Első féktárcsa (db) 8 265 Ft Juratek
Első fékbetét (garn.) 6 920 Ft Juratek
Első lengéscsillapító (db) 20 226 Ft Bilstein
Első lengőkar (db) 19 989 Ft Febi
Vezérműszíjkészlet 17 639 Ft Ina
Kuplungkészlet 35 874 Ft Würtemberg
Nyári gumi (garn.) 51 960 Ft Barum
Olajszűrő 1 511 Ft Hengst
Levegőszűrő 2 378 Ft Wix
Motorolaj (4 liter) 8 209 Ft Opel (10W-40)

Az E10-para óta nálunk kizárólag 100-as benzint kap az autó, mióta megvan, nem is tankoltam bele mást. Pár hét után aztán tök véletlenül megtaláltam a motortérben az úgynevezett oktándugót, vagy más néven kódoló csatlakozót. Ilyenből többféle is volt az Opelekben, F Astrában 91/95-ös vagy 95/98-as fordult elő. Ebben éppen utóbbi van, amit 98-asra fordítva érezhetően simábban húz, kicsit jobban megy a kocsi. Ez a dugasz egyébként tudomásom szerint egyfajta előgyújtás-módosító.

Mivel időközben elkezdődött az Audi tervezett lakatolása (két sárvédő cseréje, géptető kavicsfelverődések miatti javítása, az orr-rész fényezése), az Opel előlépett első számú autónak, néhány hete immár azzal járunk nap mint nap. Nyilván teljesen más világ a két kocsi, az Astra futóműve puhább, billegősebb, de összességében teljesen élhető. Mérete éppen jó, bevásárláskor sem kell nagyon sakkozni, a csomagtartó gond nélkül benyeli a szatyrokat. Fogyasztása eddig 7-7,5 liter közt alakult, vagyis száz kilométer nagyjából 3-400 forinttal kerül többe, mint a dízel A4-essel.

Aztán egy nap benéztek hozzánk Rolandék - vele a gimi óta vagyunk nagyon jó barátok. Menyasszonya a kiskapun belépve elmosolyodott, és az Astrára mutatott. Édesapja volt ugyanis az első tulajdonosa, nagyon nehéz szívvel váltak meg tőle, amikor új autót vettek. Hiába, kicsi a világ, szokták mondani, de így már a teljes tulajdonosi láncot ismerem. Pár ezer kilométer távlatából nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de egyelőre úgy tűnik, rég volt ekkora szerencsém autóvásárláskor. Egy megkímélt Astra még ma is egész jó cucc.

És te mit vennél 300 ezerért? Szavazz itt, vagy mondd el a kommentmezőben!

Mit vennél 300 ezerért?

  • 1548
    Egy ilyen Astrát simán hazavinnék
  • 450
    Suzukit, ennyiért az a tuti
  • 289
    300-ért? Hülye vagy? Biciklit se!
  • 206
    Bevállaltam volna egy Alfát
  • 156
    Buszbérletet. Há' nooormális?
  • 145
    Valami mást, leírom kommentben

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.