Vágyálom egy korszakról, ami sosem létezett - nagyjából így lehet összefoglalni a synthwavet, és a hozzákapcsolódó vizuális világot. Szintetizátor zene, ami egy képzelt 80-as évekbeli hangulatot idéz meg, aminek az alapjai a filmek, ruhák, zenék, játékgépek, és főleg az autók. Mert hát mi tudná jobban leképezni a korszakot, mint a Ferrari Testarossa pornográf módon szélesedő csípője, és a vulgáris légbeömlők? De mielőtt tovább megyünk, a megértéshez _MUSZÁJ_ megnézni a következő videót:
Quixotickal, azaz Miklósy Krisztiánnal még egy Mazda MX-5-ös csoportban találkoztunk, később került elém az Index interjú, amiből kiderült, hogy menő synthwave DJ. A fenti videoklip az övé, és minden képkockán érezni, hogy szíve-lelke benne van. Nem tudom, milyen volt a nyolcvanas évek, akkor még mínusz tizenpár éves voltam, de tekintve, hogy a megidézett popkultúrális témák legtöbbje itthon a 90-es években működött igazán, könnyű rá rezonálni.
A videó teljesen nyilvánvaló utalásokra épít, a Knight Rider, a Mad Max, a Terminátor vagy a Vissza a jövőbe mindenkinek átmegy. Viszont vannak apróságok, például a parkolóház falán feltűnő Nakatomi Plaza logó, ugye innen vágta ki John McClane Hans Grubert a sokadik emeletről a Die Hardban. Vagy például Jim Hopper megidézése a Stranger Thingsből, ami azért különösen meta, mert ez egy aktuális sorozat, ami már eleve a 80-as évek filmjeit remixeli. De a tetőpont vitathatatlanul a keresztben kivágódó Ferrari Testarossa, ott elvesztem.
De mesélje el inkább a Krisztián maga:
Valamikor a 90-es évek eleje: a nagyanyámnál, kakaóval a kezemben várom a tévé előtt, hogy elejére tekerjen a Vissza a jövöbe nagybátyáim által addigra már rongyosra nézett kazettája. Ami ugyanannyira csúcspontja gyermeki lelkemnek, mint maga a film, hiszen ez egy piros Testarossa formájú kazetta visszatekerő. Fröccsöntött kínai menőségben tekerhetem a szalagot, ami otthon azért nincs mert apám szerint megtépi a szalagot és vigyázni kell a VHS minőségére, hiába kérem évek óta a Jézuskától.
Valamikor 2020-as év közepe: Éjszaka egy Komárom melletti főúton állok keresztben az úttesten egy igazi DeLorean kormánya mögött, narancs pufi mellényemben próbálok rájönni, hogy fogok tudni megfordulni úgy, hogy nem kérdeztem meg a tulajt, hol is van a hátramenet, miközben a két Mihaszna filmes srác több száz méterre kamerával kezében várja, hogy átlépjem a 88 mérföld/órát. Pont mint Doki és Marty, érkezzen az időgép, és visszarepítsenek a jövőbe.
90-es évek eleje: náthámat halálos betegségnek szimulálva lógok a suliból, mert végre nem lesznek otthon napközben a szüleim. Amint elmennek (pont mint a Ferris Bueller Day's Offban) kipattanok az ágyból és tolom széket a szekrénysorhoz, aminek a felső polcán apám tiltott VHS gyűjteménye található. A kalóz NDK-s pornókazik között (ami NSZK-s csak így mondják!) áttekerve a műhangú szexet, engem csak egy németajkú érdekel, a példaképem, A végrehajtó, Arnold Schwarzenegger.
2020 tavasz, karantén: éjjel érkezem, nyitott tetővel első forgatási napunkra egy mélygarázsba, Budapesten, ahol MX-5-öm 1839 köbcentije büszkén hergeli a körém gyűjtött amerikai V8-as dögöket. Azok csak a díszletek egy fiktív Hollywoodhoz, az apró Mazda viszont főszereplő, egészen addig, amíg egy T1000-es le nem folyik a plafonról hogy üldözőbe vegyen.
Tavaly év elején két cimborám (Mihaszna Film) akik zenélés mellett klip gyártással is foglalkoznak már egy évtizede, szinte rábeszéltek, hogy márpedig nekem klippet fognak csinálni, és szedjem össze magam. Így is történt és mertünk nagyot álmodni. A produkció egy évnyi izzasztó munkáját, több mint 120 ember segítségével, rengeteg felfoghatatlan csodával sikerült a digitális vászonra vinnünk. Kiemelném egy kulcspontját, a tavalyi év egyetlen Parkoló Parádéját, ahol egy Cadilac mellett parkolva még friss, hétoldalas forgatókönyvemmel talált rám egy rajongó, aki mellett ott állt rendőr Ford Crown Vicjének támaszkodva Robert Partick reinkarnációja, maga T1000-es, teljes felszerelésben. Akkor még kétségekkel teli állapotban támadtam le, hogy lehet, megírtam neki élete szerepét, a többi meg történelem. Úgyhogy köszönöm hogy nem maradt el, mert a stáb kemény magjával ezen a Parkoló Parádén ismerkedtem meg, akik nélkül nem jöhetett volna létre a fele sem a filmnek, köszi TotalCar! Csikósnak meg a Jimi (w123) kontaktért, méltó settingbe került végre a Mercije. Akkor még csak sejtettük, milyen év is lesz 2020, viszont, amikor kiderült, milyen év is lett, a küldetés egyértelművé vált, fel kell találnom a Fluxus Kondenzátort, vagy egy olyan kisfilmet csinálni, ami egy életre feledteti 2020 viszontagságait. Remélem sikerült.
És ha már a videójátékok, akkor kattints ide, Lendvai Zsolti megverte a Királyt!
