Mit keres a Spice Girls a garázsomban?!

2021.01.24. 08:05
15 hozzászólás

Mindig idősebbnek látszottam a koromnál. Az őszülést is már évtizede tolom, de most épp az a szakasz van, amikor utolérem a látványt évjárat szerint is: negyvenes pasi hozzáillő ábrázattal. Arról viszont szó sincs, hogy akkor most hirtelen rám jönne a hoppáré. Vagy azt az ötvenesekre mondják? Mindegy, a sokat emlegetett kapuzárást tagadom, nem és nem – már harminchárom évesen is hülye voltam. Amikor alig egy évvel a harmadik gyerekünk születése után piros, kétüléses sportkocsit vettem családi igásló helyet, mert hát egyszer élünk, addig kell aszfalt közeli vezetőülés, amíg hajlik a derekam! Remélem a hajlékonyság és a hülyeség is kitart még jó sokáig.

Az a bizonyos piros Toyota MR2 svájci volt eredetileg, én pedig látatlanban, egy tréleres úr segítségével vettem meg németországi török neppertől, szóval akadt vakmerőség a történetben, mégis eddigi életem legjobb autós döntése volt. 2011 nyarán kapott rendszámot, LWR249, jé, ott van benne középen a neve, hiszen a W fordított M, vagy ezt csak én látom? Mindegy, a következő években mindent, de mindent megéltem, amit a Corolla alkatrészekből felhúzott csodával átépítés nélkül meg lehet, órákig tudnék róla mesélni. Egyszer majd valaki más AW11-e mellett esetleg kellene is, mert szerintem méltatlanul alulértékelt kocsi, miközben jobb mindenben, mint a Fiat X1/9, vagy akár a szintén bukólámpás, szintén 1.6 16V motoros és szintén piros MX-5 NA.

2017-ben az a bizonyos családi igásló is a háztartásba került végre, amikor a sperres hókocsinak vett, de ötszemélyes volta miatt hétköznap is dolgozó Peugeot 505 helyére hétszemélyes Peugeot érkezett, Fiat Ulysse felirattal. Ezt váltotta 2019 végén a Lodgy, szóval a szürke normalitás átvette az uralmat az úgynevezett garázsomban. Átvette, mer a kettő között félúton, 2018 nyár elején eladtam a tökéletes MR2-t is, francia barátomnak, Grégory-nak, és úgynevezett, mert egészen két hónappal ezelőttig nem volt még sosem saját garázsom. Mondjuk most, hogy építettünk egyet, megtelt azonnal bútorral, de ez állítólag ideiglenes, mint a szovjet csapatok állomásozása.

Tehát több, mint két éve darvadozom hobbiautó, saját örömforrás, és gőzleengedő szelep nélkül, olyat meg mégsem építtethetek be, mint Feuerstein lovag a Szaffiban. Az ideális jelölt benzines, manuális, hátul hajt és nyélen autózni ugyanúgy jó, mint alpesi túrákra – igen, látom én is, hogy a Porsche 911-et írtam körbe, de mint sorstársaim többségénél, ez nálam sem korrelál a tárcámmal. Sőt, mivel a gyerekek csapatszállító mellé mondjuk felújított házat is igényelnek, valamelyest jogosan, így nagyjából belenyugodtam, hogy évekig nem fogja semmi sem megvakarni ezt a viszketést.

Itt tartott a történet tavaly nyár végén, de annyira pont itt, hogy éppen erről beszélgettem Amerikába szakadt barátommal. Aki erre felvetette, hogy végül is, ha már ennyire viszket, miért nem veszem gondozásba a Minijét? 2011-ben egy angliai munka végén vásárolták, akkor volt épp húsz éves. Rendbe hozták, amennyire kellett, és hazaautóztak vele az Alpokon keresztül, majd itthon némi bürokratikus hulahoppozás után magyar rendszámot kapott. Nagyon akkoriban, mint az MR2, mert azt írja a plakett: LWR700. Anno az érkezése körül még vezettem is röviden, 25%-a ez azon alkalmaknak, amikor klasszikus Minit kormányoztam.

Ám barátomék még abban az évben Amerikába költöztek, és a kocsi azóta... tényleg, mi van vele azóta? Hát bizony abban a garázsban állt, ahová letették. Félévente frissített ideiglenes kivonással, mozdulatlanul kilenc éve. Az ajánlat úgy szólt, hogy megvennem nem kell, csak legyek üzembentartó, így én kocsizhatok, neki meg nem romlik tovább a kincse egy sötét sarokban. Mert egy autóval az állás csúnyán el tud bánni, például vajon mennyi etanol volt a benzinben 2011-ben? Mert biztos, hogy az nagy kárt csinált, meg a gumik is milyen állapotban lehetnek, és vajon rozsdásodni elkezdett-e? Megannyi kérdés, de az ötletre azonnal igent mondtam, és 2020 szeptemberében előhúztuk csipkerózsikát a kastélyából.

Piros Mini Cooper, Minilite felniken, fehér tetővel, rajta az Union Jack, és még a kormány is jobboldalon? Geri Halliwell sikkantana örömében, de tudod mi az elképesztő ebben a kocsiban, kérdi a barátom? Bárhová mész vele, mindenki tudni fogja, merre jársz. Hát jó, viszont mielőtt a láthatóság élményét kipróbálhatom, vissza kell helyezni a forgalomba, ahhoz viszont kell rá friss vizsga, amihez viszont először rendbe kell szedni. Hogy az üzemanyag ellátó rendszerben mindenhez hozzá kell nyúlni, az látatlanban is biztos, de hogy amúgy mivel van még dolog, és vajon lesz-e az éppen raktáron Angliában, ahonnan aztán mi idő Covid alatt ideérnie a cuccoknak? Megannyi kérdés, és a válaszokra nemhogy hetek, de hónapok kellettek végül. 

(folyt. köv., ahogy mondani szokták)