Elképesztően nagy ívet járt be az 1972-ben megjelent Renault 5, mely hosszmotoros, elsőkerék-hajtású kisautóként jelent meg, de a második generációra már keresztbe lógatták bele a blokkot. Megjelenésétől egészen 1986-ig volt a legnépszerűbb autó Franciaországban, de eljutott Amerikába is. Pár évvel az autó bemutatása után Jean Terramorsi, a Renault termelésért felelős alelnöke kitalálta, hogy egy nagyon súlyos R5 lesz a válasz a középmotoros Lancia Stratos ralis sikereire.
Project 822 név alatt kezdődött meg az autó fejlesztése, amiből ugyan készült utcai változat a homologizáció miatt, de nagyon egyértelműen a motorsport volt az R5 Turbo elsődleges célja, és ehhez nem féltek felforgatni az egész autót. A középmotoros, hátsókerekes R5 Turbo fenekét Marc Deschamps és Marcello Gandini rajzolta át a Bertonénál.
Miután letolták az első sorozatnyi Renault 5 Turbót, jöhetett a második ütem a Turbo 2-vel, aminek néhány könnyű ötvözetből készült elemét cserélték, ahogyan a műszerfal és az ülések is mások lettek. Az 1,4 literes, K-Jetronic befecskendezős, Garrett turbóval megfújt négyhengeres viszont maradt. 160 lóerő és 220 Nm nyomaték viszi a 970 kilós autót, tehát van benne akarat.
Eredetileg a Group 3 homologizációhoz szükséges 1000 darab mellett további 3000 példányt készítettek volna kifejezetten amerikai piacra, az ottani előírásoknak megfelelően. Ez utóbbi azonban nem történt meg, az R5 Turbo 2 mégis eljutott Amerikába: a szürke piacon átalakított európai modellek várták azokat a vásárlókat, akik nem akartak lemaradni az őrült francia kisautóról. Mivel az R5 polgári változatait valóban árulták az óceán másik oldalán, ezért volt hozzá alapanyag.
Ez a bordó autó is így került 1984-ben Amerikába, majd 2018-ban regisztrálták újra Angliában, ahol egy szép kis gyűjteménynek volt a része. Különlegessége nem csak a bordó szín és az aggasztóan csíramentes bézs belső, hanem a gyári tuningcsomag, amivel a teljesítmény közel 190 lóerőre nő. Az egész autó egyetlen oda nem illő pontja a modern Alpine rádió. Olyan autók között állt, mint a Porsche 911 Speedster, a Lamborghini Aventador, a Ford Sierra RS Corsworth és a Lancia Delta HF Integrale. Állapota néhány apró karctól, az évek során megfáradt műanyag elemtől eltekintve tökéletes, de ez talán nem meglepő kevesebb mint 28 ezer kilométerrel.
És egyszer régen meg is hajtottuk, amiről van egy tartalmas videó:
